“Nekem igazából mindegy, hogy szingli anyuka, nem szingli anyuka vagy nem is anyuka. Egy nő nem attól vonzó, hogy van-e gyereke vagy bárkije. Nagyon bírom a húszas csitriket is meg a harmincas nőciket is. Megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem vagyok olyan időszakomban, hogy komolyan párt keressek nagyon hosszú távra, lehet, hogy ezért sem foglalkoztat, kinek hány gyereke van otthon. Az érdekel, milyen együtt, mennyire jövünk be egymásnak, mennyire érezzük magunkat jól együtt.
De nem akarok elköteleződni, nem akarok nemhogy apuka lenni, de még hosszútávú barát sem, ha egy mód van rá. Ezt igazából már majdnem az első alkalommal közlöm, és a nők – látszólag legalábbis – elfogadják. Igaz, néha csalódnak, ha kiderül, hogy komolyan is mondom ezt, de legalább nem hazudok. Szóval nekem tök jók az egyedülálló anyukák. Csak férjnek ne akarjanak.” – Balázs, 38, elvált
“Nem zárom ki az egyedülálló anyukákat, csak az a tapasztalatom, hogy minden sokkal bonyolultabb velük.
Főleg a szervezés. Annyira ritkán érnek rá, este meg szinte sosem, egy-két hétvégét kivéve, én meg napközben dolgozom, este szeretnék találkozni, elmenni valahova, együtt aludni. Nem zárom ki, hogy megszeretek valakit, és – valamilyen, egyelőre ismeretlen módon – kijövök majd a gyerekeivel vagy gyerekével is, de ez baromira bonyolult képlet ahhoz képest, hogy egy teljesen szabad lánnyal ismerkednék. Egyszer jártam egy ilyen nővel, nagyon izgalmas volt – leginkább a szex, de aztán szakítottunk, gyakorlatilag, én legalábbis úgy vettem, a gyerekeit választotta helyettem.” – István, 32, egyedülálló
“Persze, hogy nem zárom ki őket, különben is szimpatizálok velük, csak az az igazság, hogy nekem is van két gyerekem, és ezt a képletet kell összehozni. Mindenképpen értékelem bennük, hogy tudnak a gyerekekkel bánni, értik, hogy ez mi, nem őrülnek meg a gondolattól, hogy nekem is vannak gyerekeim, csakhogy az ő gyereke rám féltékeny, az enyém meg rá – á, ez nagyon rosszul hangzik. Próbálkoztam ám már ilyennel.
Egy alkalommal nem jutottunk el odáig, hogy bemutassuk egymásnak a gyerekeinket, a másik lánynál nem bírtuk a nyomást, az ő gyereke egyébként is furcsa volt egy kicsit, akárhogy próbáltam, nem tudtam megbékélni vele, szerinte meg én kényeztetem el a lányaimat, ami lehet, hogy igaz, de nem akartam hallani a szájából. Az is lehet persze, hogy nem szerettük egymást eléggé. Most megint egy anyukával randizgatok. Ki tudja, talán ez az én karmám?” – Ervin, 44, egyedülálló
“Hát, nekem azt ne. Mármint ha csak szex, akkor oké.
De hogy nekem azt kelljen hallgatnom, hogy mi van az oviban, mikor lesz a foglalkozás, játékok közt kelljen dugnom és megnézegetni egy gyerek képeit meg volt férjekről hallgatni a történeteket, na, azt köszönöm, nem kérem. Egyébként is a húszas csajok buknak rám, én sem értem, de így van, és nagyon jól elvagyok velük. Nem akarnak gyereket, hál’ Istennek, jól néznek ki, semmi nem lóg rajtuk, ráérnek, nekem ez így kényelmes, így van rendben. Én úgy látom, hogy harminc, na jó, harminckettő felett a nőknél megáll az élet, onnan már semmi sem ugyanaz, főleg a testük. Nem foglalkozom ilyesmivel.” – Levente, 37, egyedülálló
“Megmondom őszintén, én aztán egyáltalán nem akartam így ismerkedni. Hogy én egy anyukával? Álmomban sem. De most mit csináljak, beleszerettem abba a nőbe, és mellesleg van egy gyereke is, ezt most így dobta a gép, így szerettem bele, hogy ebben a helyzetben volt, tényleg volt egy pont, amikor világosan tudtam, hogy őt akarom.
Nem a legkönnyebb ez, vagyis nem volt a legkönnyebb elkezdeni, de nem rettenten vissza attól, hogy nem minden van úgy, ahogy egyszer elterveztem.
Eleinte sokszor elképzeltem, hogy előtörténet nélkül találkozunk, hogy csak ő van egyedül, de aztán ráébredtem, hogy valamiért pont most és pont így szerettem vele. Ráadásul később kiderült, hogy nagyon cuki a kislánya is, de meg kell mondanom, ez fél év kemény vívódásunkba került a kislánnyal együtt. Mindent egybevéve viszont jól döntöttem. Most azt tervezzük, hogy együtt is vállalunk egy gyereket.” – Márton, 33 éves, párkapcsolatban él
