Honnan tudjuk egyáltalán hogy egy ovis gyerek szorong? Nem tudja még elmondani, mint mondjuk egy kamasz, hogy „anya, most nem érzem jól magam, mert aggódom és bizonytalanság vesz körül, meg különben is felborult az életem.” A kisebb gyerekek még kevesebbet értenek a körülöttük zajló eseményekből, cserébe viszont olyan radarral rendelkeznek, hogy rögtön megérzik, ha a szülők kicsit feszültebbek az átlagos állapotuknál. Az ovisoknak ráadásul tényleg fenekestül felfordult az élete, sokkal inkább, mint a nagyobbaknak, hiszen nekik még lételemük a mozgás, amiből jelenleg sokkal kevesebb jut, és még csak azzal sem tudjuk őket biztatni, hogy két nap, két hét, egy hónap múlva már mehetnek játszótérre, hiszen fogalmunk sincs, mit hoz a jövő. Ez a bizonytalanság és családi stressz bizony szorongást szül, aminek a jeleit dr. Anatasia Kim klinikai szakpszichológus írta le elég egyértelműen.
Szorongásra utaló jelek:
- megváltozott alvás vagy étvágy;
- érdektelenség az addig kedvelt tevékenységek iránt;
- magatartásban változás, mint például sokkal ragaszkodóbbá válik, állandó megerősítést igényel;
- ingadozó hangulat: gyakrabban sír, hamarabb ideges lesz, felerősödnek a félelmei;
- fájdalmakra panaszkodik, például a feje vagy a hasa megfájdul többször, mint azelőtt.
A gyerekek is szoronganak a bizonytalanságtól (Képünk illusztráció. Forrás: Getty Images)
Az én ötéves lányom például sokkal sírósabb lett és a feje is megfájdul, sőt matricává vált, alig lehet nélküle két lépést megtenni, annyira bújós lett. Természetes ez a reakció a részéről, ahogy a többi gyerek is normális módon reagál, ha szorong ebben a helyzetben, és semmiképpen sem úgy kell kezelni a megváltozott magatartást, hogy megbüntetjük őket. A legjobb szorongásoldás az, ha először szülőként mi rendezzük magunkban a saját érzelmeinket, hiszen ha az anya, apa nyugodt és magabiztos egy krízishelyzetben, akkor a gyereken sem uralkodik el a pánik. Mi vagyunk a példa, amit követnek, ezért meg kell találnunk az utat a gyerekekhez, hogy képesek legyünk beszélni egymással az érzelmeinkről. Ebben lesz segítségünkre a következő technika, amit dr. Ellen O’Donnel gyerekpszichológus mutat.
Érzelmi időjárás-jelentés
Az érzelmi időjárás-jelentés egy remek eszköz arra, hogy a gyerek érzelmi szókincsét bővítsük, ezzel pedig segítsünk neki megfogalmazni a szorongásait. „Lehet ez egy lista az érzelmekről – mondta el a pszichológus – vagy lerajzolhatunk kártyákra arcokat, melyek különböző érzelmeket fejeznek ki. Minden gyereknél egyéni, hogy milyen formában tudja jobban használni ezt az eszközt.”
Az is jó ötlet, ha egy táblázatot tűzünk ki a falra, és ezen vezetheti a gyerek, hogyan érzi magát reggel, délben és este. A család minden tagjának neve felkerülhet rá, a felső sorban az érzelmeket ábrázoló fejeket rajzoljuk, oldalra a neveket írjuk, és így csak ikszelnie kell a gyereknek a saját neve mellett, az alatt a fej alatt, ahogy épp érzi magát. Reggel lehet, hogy boldog és mosolygós fejet ikszel be a táblázatban, délben már unatkozik, mert hiányoznak a barátai, este pedig érezheti magát sírósan, mert bizonytalan abban, mi vár rá holnap. A lényeg az, hogy ezzel a módszerrel napjában legalább háromszor lehetőséget adunk a gyereknek, hogy játékos formában beszélgessen velünk az érzelmeiről.
„Az, hogy felcímkézzük, nevükön nevezzük ezzel a módszerrel az érzelmeket, segít a gyereknek, hogy átélje a saját érzéseit, és eszközt ad a szülők kezébe, hogy empátiával segítsenek feloldani ezeket a fájdalmas érzelmeket.”
Ha nem akar egyből beszélni a gyerek az érzéseiről, az sem baj, nem kell semmit erőltetni. Az a legjobb megoldás ilyenkor, ha a szülők elkezdik vezetni a táblázatot a saját érzelmeikről, és egy idő után saját magától be fog kapcsolódni a gyerek is. Nyitva kell hagyni a kommunikációs csatornákat és a lehetőséget arra, hogy a gyerek elkezdjen beszélgetni velünk az érzéseiről, mert így tudja a legjobban leküzdeni a szorongást.
