Ismerjük meg testünket!

A természet meglehetősen jól bebiztosította fajunk fennmaradását. Egy újszülött leányka petefészkeiben négyszázezer éretlen petesejt áll készen a beteljesülésre. Ezek háromnegyede fokozatosan felszívódik, és serdülőkorra már „csak” százezer reménykedik a szerencsében. Ezek közül csupán négyszáz érik be életünk termékeny időszakában, végül csak néhány termékenyül meg, és még kevesebb fejlődik érett újszülötté.

Minden éretlen petesejt a petefészek felszínének hámjában található tüszőben vár a sorára. A ciklus kezdetén egyszerre több tüsző is növekedésnek indul, de csak egy marad talpon, a többi elsorvad. Ha mégsem így történik, és egyszerre két vagy több tüsző is beérik, többpetéjű ikrek foganhatnak. A ciklus tizennegyedik napján a tüsző megreped, és útjára bocsátja a petesejtet.


A peteérés a ciklus közepén történik

A legtöbb nő ebből mit sem vesz észre, de van, aki enyhe fájdalomról panaszkodik, más valami körülírhatatlan érzésről beszél. Egyéb jelek is árulkodnak a tüszőrepedés időpontjáról: az ovuláció környékén a testhőmérséklet néhány tized fokkal megemelkedik, a méhnyak mirigyei által termelt váladék (méhnyaknyák) sűrű fehérből áttetszővé, folyékonnyá válik. A termékeny időszakban a méhszáj némileg felpuhul, és egy kicsit megnyílik.

Ezek a jellegzetes változások önmegfigyeléssel nyomon követhetők. Ezen alapul a természetes családtervezés módszere, melyet szakkönyv vagy képzett tanácsadó segítségével bárki megtanulhat. Azonban nem elég, ha meg tudjuk állapítani, mikor volt az ovuláció, azt is tudnunk kell, hogy mikor lesz. A hímivarsejtek ugyanis türelmesek. Akár napokig is képesek várni a petesejt érkezésére. Az önmegfigyelést néhány hónapon keresztül akkor is érdemes elvégezni, ha csupán annyi a cél, hogy jobban megismerjük testünk működését.

Amit minden nőnek tudnia kell magáról

Feljegyzéseinket grafikonszerűen megrajzolt ciklusfigyelő táblázatban, kockás lapon érdemes vezetni. • Mikor volt az első menstruáció? • Milyen hosszúak szoktak lenni a ciklusok, hány napig tart a vérzés? • Hány napos volt a legrövidebb és a leghosszabb ciklus? • Előfordult-e, hogy kimaradt a menstruáció, pedig nem volt terhes? Kiderült-e, hogy mi okozta? • Mennyi az ébredési alaphőmérséklet a ciklus különböző napjain? Hogyan változik ez az érték éjszakázás, betegség vagy más rendkívüli esemény hatására? (Később szoptatás idején is érdemes ugyanezeket a megfigyeléseket elvégezni.) • Milyen állagú hüvelyváladékot észlelünk a hüvelybemenetnél? (A megfigyelést mindennap végezzük el, az első két ciklusban naponta háromszor.) • Milyen jellegzetes testi tünetek tapasztalhatók a ciklus különböző napjain? (Például: fejfájás, álmosság, álmatlanság, feszítő érzés vagy fájdalom az alhasban.) • Hogyan változik szexuális aktivitásunk a ciklus során? Vannak-e kívánósabb vagy éppen „hűvösebb” napok, amikor csak nehezen jövünk tűzbe? • Hogyan alakul testi és szellemi teljesítőképességünk a ciklus folyamán?

Vándorút a méh felé

Tüszőrepedés után a petesejt a hasüregbe, majd hamarosan a méhkürtbe kerül. Itt megkezdi útját a petevezetéken keresztül a méh ürege felé, és várja a nagy Őt. Mire a petesejt ideér, a megrepedt tüsző sárgatestté alakul és elkezd progeszteront termelni. A méhnyálkahártya ennek hatására alkalmassá válik a megtermékenyített pete befogadására.

A petesejt azonban csak ritkán veszi igénybe ezt a szolgáltatást. Többnyire elmarad a nagy találkozás, a hoppon maradt petesejt felszívódik, a sárgatest „elvirágzik”, a méhnyálkahártya leválik, bekövetkezik a menstruáció.

Az ovulációt kevesen veszik észre. A méh nyálkahártyájának a ciklus második felében bekövetkező fokozatos visszafejlődését majd lelökődését viszont a legtöbb nőnél nagyon is jól érzékelhető testi és lelki változások kísérik.

A méhizomzat összehúzódása néha alhasi fájdalmat okoz. Ezzel sokaknál a combok, a lábszár fájdalma is együtt jár, mert a vénák rugalmassága hormonhatásra csökkenhet. A szervezet vízvisszatartása is nőhet ilyenkor: van, aki akár másfél kilogrammal is többet nyom a kritikus időszakban.

Sok nő mellfeszülésre panaszkodik, ami a fokozott progeszteron termelésnek köszönhető. Sok asszony a menstruáció közeledtével fáradékonnyá, ingerlékennyé, feledékennyé válik.