1. Az első és legfontosabb – egyben legegyszerűbb – teendő a menstruációs ciklus megfigyelése három hónapon keresztül. Ezt otthon kell lebonyolítani.
A természetes családtervezésnél szokásos módon érdemes a megfigyelést végezni, mely az ébredési hőmérséklet és a hüvelyváladék állagbeli változásának feljegyzéséből áll.
A méréshez Konc doktor egyszerű, higanyos lázmérő használatát javasolja, mivel a több éve használt digitális hőmérőknél pontatlan kijelzés is előfordul. A havi görbéből kiderül, hogy volt-e peteérés. Ennek megtörténtét átmeneti, tizenkét-huszonnégy órán át tartó, 0,5˚C-os hőemelkedés jelzi.
A hőmenet a peteérést követően nagyjából tíz napig az alaphőmérséklethez képest három tizedes emelkedést mutat, majd a menstruáció előtt két nappal visszaáll az eredeti szintre.
2. A rutin nőgyógyászati vizsgálat során rákszűrést végeznek, megvizsgálják a hüvelyváladékot.
3. Mivel ez utóbbiból nem derül ki, hogy a nőnek nincs-e clamydia fertőzése, e méhnyakban élősködő kórokozó kimutatására külön vizsgálatot kell végezni, igen gyakori ugyanis, hogy a meddőség hátterében épp ez a betegség áll.
4. A továbbiakban hüvelyi ultrahangvizsgálat segítségével tisztázzák a méh, a méhnyálkahártya és a petefészkek állapotát.
Az eddigiek alapján fény derül arra, ha valakinek petefészek cisztája, jóindulatú méhdaganata (miómája) vagy valamilyen rosszindulatú elváltozása van a belső nemi szerveknél.
5. Az utolsó esedékes alapvizsgálat a petevezetékek átjárhatóságának ellenőrzése, ezt az eljárást hiszteroszalpingográfiának, röviden HSG-nek nevezik. Nem fájdalmas, de előtte görcsoldó fájdalomcsillapítót kap a páciens. Korábbi kismedencei gyulladások is eredményezhetik a petevezeték letapadását. Először fecskendő segítségével kontrasztanyagot juttatnak a méhnyakba. Ezt röntgenvizsgálat követi, s a képernyőn jól látható, hogy a kontrasztanyag akadálytalanul el tudott-e jutni a petevezetékekbe.
6. Ha a diagnózis kétséges, vagy látható, hogy letapadásról van szó, további beavatkozás következik, többnyire laparoszkóp segítségével hatolnak be a hasfalon keresztül, és megkísérlik “átfújni” a letapadt petevezetőket.
Ezt a műveletet altatásban végzik, ezért egy-két napos kórházi tartózkodásra van szükség. Persze egyszerűbb, kockázatmentesebb eljárás volna az ultrahang vizsgálat alkalmazása erre a célra is, miután speciális kontrasztanyagot fecskendeznek a méhbe, de ez a módszer az esetek húsz százalékában téves diagnózist szül, ezért nem terjedt el a gyakorlatban.
Ha e vizsgálatsorozat végére értünk, a leletek birtokában már érdemes meddőségi központhoz fordulni, ahol további célzott vizsgálatok illetve kezelések következnek.
