Család

Testvérvillongások

Az elsõ együtt játszások idõszakában elszaporodhatnak a konfliktushelyzetek: jön az enyém-tied kérdése, ami elõreláthatólag jó pár évig eltart majd.

Ilyenkor a gyerekek életkorától függően segíthet a szülői beavatkozás. Ha a nagy már elég érett hozzá, talán használnak az észérvek vagy az, hogy felajánlunk egy másik játékot, de ha túl fiatal mindkét küzdő fél, erre nem alapozhatunk. Ilyenkor – ha már nem tudjuk tovább hallgatni a vitát – a kérdéses játékot kivonhatjuk a forgalomból, vagy az egyik gyereknek fölajánlhatunk valami érdekesebb tevékenységet, amivel elvonjuk a figyelmét.






A veszekedés a szülőnek szól

A testvérvillongásokról tudnunk kell, hogy többnyire nem egy bizonyos tárgy birtoklása a valódi ok. Hányszor előfordul, hogy amíg a gyerekek nem tudnak arról, hogy a mama hallótávolságban van, akkor békésen játszanak, de ahogy a szülő megjelenik, kirobban a veszekedés? A „balhé” tulajdonképpen a szülőknek szól. Minket tesznek próbára: melyiküket választjuk, kinek a javára döntünk, kit szeretünk jobban. Jó, ha nem folyunk bele az ilyen vitákba, vagy egyenlő ítéletet hozunk mindkét félre nézve. Ez sokszor nem könnyű, mivel a helyzet, amivel szembesülünk, általában az egyik fél „bűnösségét” látszik bizonyítani.
A legjobb, ha ilyenkor nem hiszünk a szemünknek. Többnyire ugyanis azt látjuk, hogy a nagy csap oda a kicsinek. Azt viszont soha nem tudhatjuk, hogy a kicsi csendes ingerkedése, gonoszkodása mióta teszi próbára a nagy önuralmát.
Végül, de nem utolsósorban: a testvér olyan lelki és testi támasszá válhat bizonyos helyzetekben, ami mással nem helyettesíthető. Sokszor meglepetést okoz, hogy a mindig egymásra acsarkodó testvérek milyen aggodalommal, segíteni akarással fordulnak a másik felé, ha az bajba kerül. Ilyenkor láthatjuk, hogy valójában erős kötelék alakult ki köztük. Ez a kötelék a szeretet.






Mivel nehezíthetjük meg a nagy gyerek dolgát?


• Elvárjuk, hogy rögtön örüljön a kicsinek, szeresse csak azért, mert a testvére.
• Nem engedjük, hogy kifejezze indulatait a kicsivel szemben csak azért, mert a testvére.
• Háttérbe szorítjuk az igényeit.
• Gyakran rábízzuk a kicsit, s ezzel megrövidítjük saját játékidejét.
• Elvárjuk, hogy mindig ő engedjen.
• Eleve azt feltételezzük, hogy ő volt a hibás.
• Semmiféle testvérviszályt nem tűrünk el a háznál, mivel a testvéreknek szeretniük kell egymást.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top