Óvodából iskolába?

Hogyan válasszunk iskolát?

A legjobb módszer, ha mi magunk járjuk végig az iskolákat. Mindenhol tartanak nyílt napokat, ahol nemcsak a szülők, hanem a gyerekek is betekinthetnek az iskolai életbe. Azt mondják, hogy tanítónőt kell választani, s nem iskolát. Ám ez mégsem olyan egyszerű feladat. Mert lehet, hogy a legszimpatikusabb tanítónő egy számunkra egyáltalán nem megfelelő iskolában tanít, vagy épp fordítva. Akkor érdemes az osztályt figyelni, milyen a hangulat, milyen a foglalkozás, felszabadultak-e a gyerekek. Érdemes a már iskolába járó gyerekek szüleivel elbeszélgetni, véleményükre odafigyelni, tapasztalatot cserélni.
Saját tapasztalataim alapján mondom, hogy ez volt a legnehezebb az iskolaválasztásban. Ekkor döbbentem rá, hogy most lettem igazi szülő, hiszen nekem kell most döntést hoznom. Én határozom meg a gyerekem további sorsát, tőlem függ, hogy milyen környezetben, s kivel fogja tölteni napjai 80 százalékát. A választásban sokszor afelé hajlunk, hogy közel legyen az iskola, de lehet, hogy a jobb, előnyösebb intézmény 10-20 percre van lakhelyünktől. Érdemes ilyenkor elgondolkozni azon, hogy mi a jó a gyereknek, s persze nekünk. A közeli iskolának előnye, hogy nem kell sokat utazni, de lehet, hogy a távolabbiban jobb a képzés. Egyszóval pro és kontra teszi ilyenkor az ember az érveket, s bizony április végéig pontot kell tenni az ügyre. Nem könnyű!

Hagyományos iskola, vagy alternatív?

Magyarországon egyre több alternatív iskola van, Waldorf, Rogers, Zsolnay módszerű tehetségfejlesztő, személyiségközpontú iskola. Ezek az iskolák nagy része fizetős, nem két filléres havi díjjal, ami nem biztos, hogy egyenes arányban van az oktatás minőségével. Ám szerencsésebb esetben egy sima körzeti iskola is kiváló lehet, ahol kedves tanítónéni, barátságos módszerek várják a gyerekeket. Ha különleges iskolára vágyunk, akkor mindenképp jól járjunk utána, hogy mit és hogyan fog tanulni a gyerek, nehogy menetközben szembesüljünk a ténnyel, hogy nem is ilyen iskolát képzeltünk el a gyerekünknek. 

• A Waldorf-pedagógia a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz. Különös figyelmet kap a napi, a heti, a havi ritmus, a művészeti, a zenei és kézműves képességek fejlesztése. Elsőtől nyolcadikig a közismereti tárgyakat az osztálytanító tanítja a főtanítás ideje alatt. Így a gyerekeknek ebben a fontos életszakaszban folyamatos kapcsolatuk van az általuk elismert és szeretett személlyel. A Waldorf iskolában nincsenek tankönyvek. Nagyalakú, sima lapú füzeteket használnak, a gyerekek az osztálytanító vezetésével, maguk készítik el „könyveiket”. A szülők és az intézmény kapcsolatának elmélyítését közös ünnepek, nyílt napok is segítik.

• A Rogers-módszer -ben a nevelő személyisége a legfontosabb.  Szorongásmentes, bizalomteli és biztonságot nyújtó iskolai légkör kialakítása a cél, amelyben az ismeretszerzés és az együttlét nem kényszer, hanem örömforrás. „A tanár ne merev maszkként hordozza tanárságát, amelynek „felvételekor” személyiségének egy részét otthon hagyja. A tanárnak saját magának, valódinak kell lennie” – mondja Rogers. Nem a tanulásra-tanításra, hanem a tanulás serkentésére, ösztönzésére kell helyezni a hangsúlyt. Ez kizárólag hiteles tanárokkal lehetséges.

Mit tehetünk otthon, hogy gyermekünk valóban iskolaérett legyen? •  Érdemes sok-sok társasjátékot játszani a gyerekkel. De figyelem, ne most legyünk elnéző szülők! Nem az a fontos, hogy ő nyerjen, hanem az is fontos, hogy tanuljon meg veszíteni. Már egy egyszerű társasjáték közben le lehet mérni, hogy mennyire türelmes, odafigyelő a gyerek. Tud-e veszíteni, bírja-e a kudarcot, vagy esetleg hisztisen lecsapja a játékot, s elmegy a szobájába. •  Képességfejlesztő feladatokat találhatunk bármilyen óvodásoknak szóló magazinban, amelyeket a gyerekek valóban nagy örömmel oldanak meg. De fontos, hogy itt sem az a cél, hogy mi segítsünk, csak irányítsuk őket. S az sem baj, ha nem tökéletesen oldja meg. Ne feledjük, a gyerek még óvodás, nem iskolás, s ezek a feladatok, csak játékok! • Tudatosan nem érdemes betűket tanultatni a gyerekkel! Sokan abba a hibába esnek, hogy a gyereknek meg kell tanulnia olvasnia, írnia, mire iskolába kerül. Hány szülőnek megy rá a nyara, hogy az ABC-t oktatja a csemetéjének. Sose felejtsük el, hogy mi szülők vagyunk, s a gyerek azért megy iskolába, hogy ott szakképzett pedagógus tanítsa meg az írásra, olvasásra. A korai betűtanulás és olvasás sokszor vezethet súlyos dyslexiához, dysgrafiához. Ha viszont a gyerek maga érdeklődik a betűk iránt, s magától tanul meg egy picit olvasni, akkor azt hagyni kell, ezt se fejlesszük tovább, ennyi tudás bőven elég lesz neki később, hogy ősszel magabiztosan vágjon neki a tanulásnak. • Ám az se essen kétségbe, akinek a gyerekét egyáltalán nem érdeklik a betűk! Mindennek megvan a maga ideje! Ezt mindig tartsuk szem előtt, majd megtanulja ősszel az iskolában, s annál nagyobb élménye lesz akkor, mikor a tanító néni dicséri meg.