Család

Kispapa depi

Új sorozatunkban apák mesélnek. Apák, akikre a babavárás, születés idõszakában sokszor olyan kevés figyelem jut. Pedig az õ helyzetük sem irigylésre méltó. Megfelelni a férj, családfenntartó, szeretõ, apa szerepnek.

Beilleszkedni az anya és a baba kettősébe; és alkalmazkodni a folyton változó helyzetekhez.
Viktor története mondhatni szokványos. Kisfia születésekor mindenki tüsténkedett, aggódott, odafigyelt… a kisbabára és a kismamára. Az apára már nem jutott senkinek sem energiája. A feleségének, Ágotának tűnt fel egy idő után, hogy valami nem stimmel otthon…










Mit mond a pszichológus?
A baba születését követően az apánál is kialakulhat depresszió, de ezt általában sem a férfiak, sem a szakemberek nem ismerik fel. A figyelem középpontjába az új jövevény egészsége, jó közérzete, illetve az anya kerül – az apa nem hallatja a szavát, s ezzel még több bajt okozhat. Nem szégyen, ha egy férfi a felismeri magán a depresszió tüneteit, és orvoshoz fordul. 
Viktor: Már az a kilenc hónap sem volt könnyű. Az első babánk elment, ezért mikor Ágota végre újra várandós lett, folyamatosan végigizgultuk a terhességet. Először azért aggódtunk, hogy megtapadjon, megmaradjon, erősödjön, utána meg, hogy nehogy túl korán kijöjjön, hogy minden rendben legyen… tulajdonképpen nem is volt más témánk a vizsgálatokon, hetek számolásán kívül. Együttléteink pedig… talán egy kezemen meg tudom számlálni hányszor bújtunk össze. Ezt most nem szemrehányásként mondom, én se voltam képes elengedni magam. A végefelé Ágota már kezdett megnyugodni, többször kezdeményezett is, de akkor meg már én visszakoztam. Mondtam: most már várjuk ki a végét.


Ágota: Ha visszapörgethetném az időt, mindent másképp csinálnék. Felesleges volt ennyit izgulni a terhesség alatt, tudomásul kellett volna vennem, hogy ezek a dolgok nem az én kezemben vannak. Csak ártok a kicsinek, ha folyton idegeskedek, a házasságomról nem is beszélve…
Néha azt mondom, csoda, hogy Viktor ilyen megértő volt velem. Hogy nem keresett más nőnél vigasztalást, hogy nem ölte a munkába minden energiáját, hogy képes volt még esténként a siralmaimat végighallgatni. Mert én állandóan panaszkodtam. Ez fáj, az fáj, ilyen unalmas, olyan unalmas, mikor lesz már vége. De ő nyugtatgatott, csitítgatott. Nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd meglesz ennek is a böjtje.


“Inkább császár…”

Viktor: Ferkó épen, egészségesen megszületett. Rövid vajúdás után úgy döntöttek, a romló szívhangok miatt legyen inkább császár, Ágotát pillanatok alatt áttolták a műtőbe. Ott maradtam egyedül a csukott ajtók előtt, és nem is tudtam eldönteni, tulajdonképpen mit érzek. Csalódást, hogy nem lehetett apás szülés? Vagy egy kis megkönnyebbülést, hogy nem kell látnom azt a sok vért?




De alig jutott időm gondolkodni, már nyílt is az ajtó, és hozták bebugyolálva a kisfiamat. Fel se tudom idézni a pillanatot. Már tolták is ki Ágotát a műtőből, rohantam hozzá, fel a kórházi szobába, közben a kisbabát elvitték, aztán visszahozták… úgy pörögtek az események, hogy már csak arra emlékszem, hogy zsákként dőlök el otthon az ágyba.
A következő napokban hasonló volt az iram, mindig rohantam valahova. Haverok hívtak közben, hogy ünnepeljünk, Ágotának nagyon fontos volt, hogy sokat legyek mellette, a szülők is feljöttek vidékről unokát nézni, őket fuvarozni kellett. Harmadik nap aztán kénytelen voltam lassítani, beteg lettem. Mai napig nem tudom, mi bajom lehetett. Fájt állandóan a fejem, a végtagjaim, náthás tüneteket is produkáltam, sőt még a hasam is rendetlenkedett. Azt se tudtam, hogy milyen gyógyszerhez nyúljak.






Depresszió tünetei:
– álmatlanság/aluszékonyság
– farkasétvágy/étvágytalanság
– megállíthatatlan sírás
– fásultság
– a feladattal való megbirkózás képtelenségének az érzése
– bűntudat
– alkalmatlanság- és haszontalanságérzés
– klausztrofóbia
– nyugtalanság- és pánikrohanomok
– a baba iránti érdeklődés elvesztése
– öngyilkos gondolatok 

Ágota: A szülés után csak napokkal tűnt fel, hogy valami nincs rendben Viktorral. Bejött hozzám a kórházba, de mintha csak a teste lett volna jelen. Alig figyelt arra, amit mondtam, folyton köhécselt, a hasát fogta, a fejét tapogatta… bevallom, kicsit idegesített is, hogy ugyan mi a baja. A hasi sebem miatt alig tudtam felkelni, fájt a szoptatás, fájt minden mozdulat, és hát én se lehettem a legjobb társaság: legszívesebben egész nap panaszkodtam volna.
Egyik reggel felhívtam, hogy ugyan hozzon már be egy kis reggelit, mondta, hogy mindjárt jön. Másfél óra múlva be is ért, akkor már az ebédet is megkaptam… Nyelvemen volt egy csípős megjegyzés, de mikor megláttam, megsajnáltam. Mint egy kivert kutya, úgy állt meg előttem. Akkor már nagyon köhécselt. No és a hasa is fájdogált.
„Mi a baj?” – kérdeztem, ő meg hálásan rám nézett. Végre ő is panaszkodhat. Míg ott volt, egy szó sem esett a babáról, a kórházról, nővérekről, rólam. És milyen furcsa… mikor búcsúzni kezdtünk, már egész vidám volt.






Végre hármasban!

Viktor:
A feleségem egyszer azt mondta, hogy lehet, hogy nekem depresszióm van. Mert hogy van a kismamadepi, a mi családunkban viszont kispapadepi lett. És hogy a betegségeim is ebből erednek. Szerintem nincs igaza. Tényleg nagyon rossz állapotba kerültem, valószínűleg valami vírus támadott meg. És az sem igaz, hogy nem tudtam örülni Ferkónak. Csuda édes kis kölyök, de mit kezdjek én még egy tátogó, visongó, megfoghatatlan újszülöttel.
Különben mikor Ágota hazajött a kórházból, kezdtem jól lenni. Aztán végre az anyósomék, anyámék is hazautaztak, hármasban tanulgattuk az új életünket. Ez tényleg szép időszak volt. Nem is volt már semmi bajom.




Ágota: Számomra világos volt a diagnózis. Kispapadepresszió. Viszonylag gyors lefolyású és hamar orvosolható. Gyógyszere az odafigyelés, babusgatás, csak te vagy a fontos drágám érzés erősítése. Viktor pedig rohamosan gyógyulni is kezdett.
És tudom, hogy ő legalább annyira várta a kisbabánkat, hogy aggódott, hogy már első pillanatban beleszeretett… mégis, az első hónapokban legalább annyi törődést követelt magának, mint Ferkó. Ma már helyrebillent a lelki békéje. De ha elfeledkezem magamról, és sokat, talán túl sokat is foglalkozok a fiammal, a férjem egyből köhécselni kezd. Fájdogál a hasa, tüsszög, nyögdécsel…









Könyvajánló:
• Szily László: Kitolás – kalauz leendő apáknak – Konkrét Könyvek 2005.
• Tony Parsons: Apa és fia – Európa Könyvkiadó 2003.
• Nácsa János: Kispapa születik avagy Egy babaváró apajelölt kalandjai – Alexandra Kiadó 2006.
Szólj hozzá a fórumokhoz!:
• Apák napja »
• Apai örömök »
• Apa lesz »
• “Kispapáknak »
• Apának lenni »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top