| Ha kíváncsi vagy Hajni további megpróbáltatásaira, olvass tovább! |
Mivel mindkét terhességemnél megnyertem a gesztációs diabéteszt, tegnap elmentem egy teljes vérkép-vizelet vizsgálatra, hogy „ránézzünk” a cukromra. Akit a nagymamája úgy nevel fel, hogy „reggel nem mehetsz el otthonról evés nélkül, mert elájulsz”, annak elég nehéz bármit is éhgyomorra csinálnia, pláne egy órán át sorban állnia a vérvétel előtt.
De az éhgyomri mókákhoz az ember hozzáedződik a terhességek alatt, úgyhogy vittem a könyvemet, és eszembe sem jutott elheverni a padlón, kifejezetten örültem egy kis legális szabadságnak, amikor nem kellett senkire és semmire sem figyelnem, csak arra, hogy ne ütközzek bele az előttem álló hátába, amikor egy millimétert haladt előre a sor. Az eredmény azóta megjött, és sajnos a megengedettnél magasabb a cukrom, úgyhogy diéta és otthoni méregetés lett az ítélet, az „egy mérés nem mérés” jegyében. Szóval ennek kapcsán jutott eszembe, hogy írok a terhességi cukorbetegségről – hátha valaki, aki éppen ezzel küzd, talál pár használható ötletet, vagy legalább látja, hogy semmi vész, sokan járunk-jártunk ebben a cipőben. A tippjeim csak tippek, és csak a saját tapasztalataimról beszélhetek.
Először is, ha kiderült az eredmény, azt javaslom, keress egy normális dietetikus-orvost, akár másik kórházban is, mint ahol szülnél, csak legyen veled kedves, és ne egy felfuvalkodott hólyag, mint az én első orvosom, akivel szerencsére csak kétszer találkoztam, aztán elment nyaralni, és sohasem tért vissza (az életembe). A második gyereknél, amikor már szinte rögtön emelkedettek voltak a cukoreredményeim, és úgy nyolchetes terhesen orvoshoz kellett fordulnom, eszembe sem jutott ehhez a dokihoz menni. Kérdezősködtem ismerősöktől, védőnőtől, és találtam is egy rendes orvost, őt kéthetente kellett felkeresnem. Akkor ugyan nem vitte túlzásba az ellenőrzést, egyszer megjegyezte, hogy a fehér kenyérnek a legmagasabb a szénhidráttartalma – amire gyakorlatilag csak egy meghökkent „na ne mondja!” csúszott volna ki a számon, de inkább elnyeltem ezt is.
Ha megvan a doki, akkor akár egy ismételt mérésből az is kiderülhet, hogy esetedben nem olyan nagy a gáz, mert például csak előző este bezabáltál fagyiból, vagy ideges voltál, és az hatott erre az értékre is. Két, a témával foglalkozó orvost ismertem meg eddig, és mindkettőnek más volt a módszere, úgyhogy gondolom, ebben is annak kell hinned, aki mellett döntöttél. Ezt egyébként minden orvosi dologra jó tanácsként tudom adni: ha meg is kérdezel több szakembert, döntsd el mihamarabb, hogy ki a legszimpatikusabb, és onnantól kezdve csak annak higgy, különben beleőrülsz az ezernyi információba!
Nálam az első doki módszere az volt, hogy hetente egyszer menjek be a kórházba, és akkor csinálnak egy éhgyomri meg egy zsömlés terheléses vérvételt, és ez utóbbi eredményéből állapítja meg, hogy kell-e inzulin, vagy elegendő a diéta. Egyébként, amikor az inzulin szót kiejtettem a számon, nekem minden rokonom, ismerősöm kikészült, hogy „nehogy már inzulinra tegyenek!”, és ez baromi idegesítő volt. Jó, tudom, hogy csak értem aggódtak, de mivel várandósság alatt a szokásos kezelési sorrend (diéta-gyógyszer-inzulin) gyógyszer része kiesik, ha annyira magas valakinek a cukra, egyből inzulint tudnak csak adni az orvosok. Ellenben a szülés után a legtöbb esetben szinte azonnal elhagyható ez az inzulin, hiszen helyreáll a rend az anyuka szervezetében.
A másik zavaró tényező az volt, hogy azt is sokan mondogatták: „miért kell ezt olyan komolyan venni?”, „jaj, most minden kismamát a cukrával ijesztgetnek!”… Oké, de ha a te gyereked egészsége a tét, akkor mégis mit kezdj ezekkel a megjegyzésekkel? Tehát ez az első doki nem bízott az otthoni mérésekben, a második viszont igen. Az ő módszere az volt, hogy reggeli után két órával minden nap otthon mérjem meg a vércukorszintem, jegyezzem fel, és ha az 7 mmol/l alatt van, akkor jók vagyunk. Mindennap mértem is – egyáltalán nem rémes dolog ezt a speciális, „toll” névre hallgató eszközt, ami egy kis tűt rejt magában, az ujjad kicsit megmasszírozott hegyére tenni, és a szúrás után egy csepp vért kipréselni.
Mellesleg jó tudni, hogy a fokozott idegesség, vagy például a láz megemelheti a vércukorszintet, tehát néhány kiugró értéktől még nem kell frászt kapni. Az én orvosom azt mondta, hogy ha háromszor egymás után 7 felett mérek, akkor soron kívül hívjam őt, és megbeszéljük, hogy mi legyen. Azt, hogy a pontosan kiszámolt szénhidrát-mennyiségű reggeli után két órával hol voltam, azt annyira pontosan nem tudtam mindig kiszámolni, úgyhogy sokszor vittem magammal a mérőt, és autóban vagy a játszótéren is mértem. Egyszer annyira hideg volt, hogy szegény készülék elsőre nem is bírt mérni, csak miután behúzódtunk egy melegebb helyre, illetve nekem még akkor jött értékelhetetlen eredmény, amikor túl kevés pötty vért csöpögtettem a tesztcsíkra – ezekre tehát figyelni kell.
És figyelni kell arra is, hogy a lehető legtöbb információt összeszedd a megfelelő étrendről, de mivel úgy látom, ez a bejegyzés már így is hosszúra nyúlt, a következőben folytatom.
Hajni
