1. Nem vagyok elég gazdag
A gyerek nem egy olcsó mulatság. A GfK Hungária sajtóközleményéből kiderül, hogy a születéstől az egyetemi tanulmányok végéig átlagosan 30 milliót költenek el egy gyermekre a családok, így évente átlagosan 1,26 millió forintba kerül egy gyermek nevelése. A számok sokkolóak. A férfiak a terhesség idején döbbennek rá először, hogy már nem csak magukért élnek, nem csak a maguk urai, és ez bizony nyomasztóan hat az első időszakban. Ilyenkor a többség számot vet a kiadásaival, bevételeivel, hiteleivel, és megpróbálja a számok tükrében elképzelni az apaságot. Nem csoda, ha végigszorongja a kilenc hónapot, hiszen ritkán születik pozitív mérleg egy ilyen osztás-szorzás után. A feszültséget a gyerek születése oldja fel, amikor rádöbben, hogy az apaság nem csupán az anyagi feltételek megteremtését jelenti, hanem annál sokkal többet. A gügyögést, ragaszkodást, mosolyt, minden olyat, amit nem lehet aprópénzre váltani. A pénzügyi sokknak azonban van egy pozitív hozadéka is: sok férfi ilyenkor komolyodik meg, válik felelősségteljes felnőtté, aki végre felfogja, hogy nem szórhatja el egy éjszaka a havi fizetését.
2. Na most már meg kell komolyodnom!
A férfi, legyen akárhány éves, sosem érzi magát elég érettnek az apaságra. Nekik nincs biológiai órájuk, ami folyton ketyeg, és mivel a világ is azt diktálja, hogy legyél mindig fiatal, a férfiak szívesen tekintik magukat örökké fiatalnak. Embert próbáló feladat ilyen örökifjú hangulatban szembesülni az apaság tényével.
Nem csak a nőkre jellemző, hogy egyre később vállalnak gyereket, a férfiak átlagéletkora is magasabb az első gyerek születésekor, 29 évről 33 évre nőtt. Egyre gyakrabban hallani a kapunyitási pánikról, vagyis az el nem kezdett felnőttkorról, a mamahotelről. Ebben a hotelben felnőtt férfiak még mindig a gyerekszobájukban eszegetik reggel a rántottát, hogy aztán bemenjenek a munkahelyükre dolgozni, este a haverokkal sörözzenek, és éjfél felé hazacsámborogjanak a mamához.
Ha a férfi még mindig a kitolódott gyerekkorát éli, joggal aggódhat, hogy ennek mindörökre véget vet az apaság. Kilenc hónap persze elég, hogy feldolgozza a tényt, kiheverje a szomorúságot, és kíváncsian készülődjön az új életre. De kétségtelenül vannak, akik azzal az indokkal nem akarnak gyereket, mert a gyerek ritmusával majd nem lehet összeegyeztetni a focimeccseket. No, erre mondják, hogy ez a férfi még nem érett meg az apaságra!
3. Apává változom
És ami igazán félelemmel tölti még el az apákat
|
A férfiak döbbenten szokták figyelni, miként változnak meg barátaik, amikor apák lesznek. Sokan már a terhesség alatt furcsa szokásokat vesznek föl, például a megszokott rock helyett a Bartók rádiót hallgatják, mert hát a babák Mozartot szeretik. Leszoknak a cigiről, a rasztafrizurából sima rövid haj lesz, és a felturbózott kiskocsit is inkább átcserélik családi autóra.
Ebben nincs semmi meglepő. Az apaság tényével új szakaszba érkezett az élet, amelyben nagy részt követel magának a felelősségérzet. Azok a tényezők, amelyek eddig nem számítottak, most különös hangsúlyt kapnak. Milyen a környék, van-e a közelben iskola, jó-e a levegő… És ennek az ellenkezője is igaz: ami eddig fontos volt – legyek vad és spontán –, most már nem is annyira az. A jó hír, hogy ebben az időszakban a legkevésbé vágynak arra a férfiak, hogy vadak és spontánok legyenek.
Az is fontos kérdés, hogy milyen viszonyban voltak a saját apjukkal. Aki jóban volt vele, az megfogadja, hogy mindent pont úgy fog csinálni; aki rosszban, pont az ellenkezőjére esküszik. Általában egyik verzió sem szokott bejönni, mindenki valahol a kettő között találja meg a saját útját.
4. Elhívnak még a haverok sörözni?
Az egyik alapvető félelem: az apaság olyan, mintha az ember kolostorba vonulna. Vége a világi dolgoknak. Aztán már az első pillanatban indul a buli, hiszen van-e jobb alkalom a koccintásra, mint egy gyerek megszületése? Később is mindig van valami, ami miatt szólnak a haverok, így általában teljesen alaptalan ez az aggodalom. Az már más kérdés, hogy nehéz úgy beletemetkezni az éjszakába, hogy a baba hajnalban garantáltan felüvölti az egész családot, és az sem elhanyagolható, hogy ha fülfájással ébred a gyerek, a henyélés helyett azonnal indulni kell a rendelőbe.
5. Fogunk még szexelni?
A férfiak szeretnek egymás között licitálni. Az egyik kedvenc téma, hogy mennyi ideig kellett nélkülözniük a szexet a baba miatt. „Hat hónap!” – vágja rá az egyik. „Az semmi! – jön a válasz. – Nekünk két év kihagyás volt!” A harmadik szemrebbenés nélkül tesz rá egy lapáttal: „A legutóbb, amikor mi szexeltünk, még mamutok pásztázták a Földet.”
Nem titok, hogy már a terhesség első pillanatától megváltozik a párok szexuális élete. Ezt a férfiak általában teljesen jól fogadják, értik és megértik. Az is természetes, hogy a szülés után nehezen indulnak be újra a dolgok, de a legtöbb pár hamar túllendül a kezdeti nehézségeken. Egyébként megfigyelték, hogy a baba születése utána a férfiak libidója is radikálisan csökken. Olyan fáradtak, feszültek, és persze annyira fel vannak villanyozva, hogy az utolsó dolog, ami az eszükbe jut, az a szex.
6. Nem tudok majd kapcsolatot teremteni a kisbabámmal
Sokan vízválasztónak írják le a 13. heti és a 18. heti ultrahangot, ahol akár ki is derülhet a baba neme. A legtöbb férfi ekkor tud először úgy tekinteni a növekvő hasra, mint ahol tényleg egy kis emberke lapul. A kötődés láthatatlan szálai már ekkor elkezdenek szövődni, de persze sokan még ekkor sem tudják elképzelni, hogy egyszer egy gyereket fognak a kezükbe venni. Ez persze számos frusztrációt okoz, hiszen a leendő apa mindenhonnan azt hallja, hogy micsoda élmény egy gyerek, mit jelent a mosolya, a gügyögése. De van, akinél később alakul ki a kötődés, ezért úgy érzi, ő biztosan valami más bolygóról jött, ezért viselkedik úgy a saját gyerekével, mintha kívülálló volna. Az újabban sokat emlegetett kispapadepi oka is főleg ez: az apa retteg, hogy nem tud majd kötődni a gyerekéhez. Aztán mindig megtörténik a csoda. A baba rámosolyog, ha a férfi hozzászól, megnyugszik, a vállán elalszik… és már nem is érti senki, minek kellett itt ennyit aggódni.
