 |
„Az igazi tehetség tudja, mit akar!” |
Tisztelt Tanár Úr!
Két kérdéssel kapcsolatban szeretnék tanácsot kapni. Kisfiam huszonegy hónapos. Már másfél éves korától érdeklik a betűk és a számok. Mostanra már nemcsak az írott nagybetűket, de azok kisbetűs alakját is ismeri.
A számokat húszig felismeri, a színeket is ismeri, még árnyalatuk szerint is. Szeretném kérdezni, hogy tehetségesnek minősül, vagy csak érdeklődő, és tanulékony, mint minden más gyerek?
Ez a barátságos, aranyos, kedves gyerek, ha valamit zokon vesz, nem vesz levegőt, sajnos olykor el is ájul. Ilyenkor ráfújok, s ha ez sem használ, picit lelocsolom. Nagyon félek ezektől a szituációktól, ezért talán több mindent is ráhagyok, mint kellene. Próbálom a figyelme elterelésével is elkerülni ezeket a helyzeteket. A családból is, csak az apukájával merem hosszabb időre egyedül hagyni. Közösségbe (bölcsődébe, óvodába) nem is merném otthagyni.
Tapasztalata szerint mikorra növi ki? Mi a teendőm?
Kedves Levélíró!
 |
| Fotó: Sanoma Archív/Dömötör Csaba |
Abból, amit ír, számomra az következik, hogy kisfia kiemelkedően tehetséges gyerek. Ha így fejlődik tovább, talán még egy év sem kell, és olvasni, számolni fog, és ha mindezt minden külső nyomás, erőltetés nélkül csinálja, kétségtelenül „világbajnok”. Az ilyen kiemelkedően tehetséges gyerekek – sokszor írtam már erről – az átlagosnál sérülékenyebbek, sebezhetőbbek, és a tünet, amelyről ír, valószínűleg erre utal kisfiánál is. Ugyanakkor – mert az ördög nem alszik – feltétlenül szakorvosi – neurológiai – vizsgálatot javasolok. Ha egy két év körüli kisfiú rövidke életében már többször is elveszítette az eszméletét, az orvosi vizsgálat elkerülhetetlen!
Ha kiderül, hogy a tünetnek nincs kimutatható egészségügyi oka, és mindez a tehetségből következő lelki sérülékenységgel magyarázható, azt kell mondanom: elképzelhető, hogy ez a sebezhetőség tartós kísérője marad a gyerek életének. Persze ahogy múlnak az évek, mindig más-más tünetekkel jelentkezik, de a sikerek mellett, amelyek valószínűleg kísérik a gyerek életútját, különös érzékenysége nem kevés gondot fog majd okozni szüleinek, nevelőinek. Azt javaslom, az alapos orvosi vizsgálaton túl egyelőre ne tegyen semmit. Segítsen kielégíteni a gyerek kíváncsiságát, de soha ne erőltesse, ne presszionálja őt. Előfordulhat, hogy fejlődése lelassul (ezt a szakirodalom úgy nevezi: kora reggeli dicsőség), és négy-öt éves korára olyanná válik, mint kortársai. De előfordulhat az is, hogy fejlődése töretlen marad. Ez utóbbi esetben óhatatlanul felmerül a szakszerű tehetséggondozás szükségessége, de ezzel ráérünk majd két-három év múlva foglalkozni.
