„Legyen legalább olyan érett, mint én”
Nemessányi Éva (24)
A belső értékek a legfontosabbak, de azért a külső is sokat számít. Annyiban mindenképpen, hogy megfeleljen az ideáidnak. Az elvárások minden téren persze sokkal nagyobbak, mint amit végül megkap az ember. Manapság a korombeli fiúk eléggé „el vannak eresztve”, gyakran modortalan a stílusuk. Furán hangozhat, de épp emiatt egyáltalán nem korombeli srácot képzelek magam mellé. A legutóbbi barátom nagyjából velem egyidős volt, és nem akarok senkit megbántani ezzel, de érettebbnek éreztem magam nála. Fontos, hogy egy fiúnak ne csak a bulizáson járjon az esze, vagy ha elmegy mellettünk egy csinos lány az utcán, akkor ne az ő feneke után forogjon. Szerintem egy 24 éves fiú még egyáltalán nem gondol arra, hogy megállapodna. Én viszont már igen… Nehéz ismerkedni, legalábbis nekem. Nehezen bízom meg emberekben, nem könnyen nyílok meg, holott egy ismerkedés azon alapszik, hogy az emberek elkezdenek beszélgetni. Én nem vagyok nagy bulizós, egyszer például egy szaunában ismerkedtem meg egy sráccal. Első lépést eddig még nem tettem, de ha nagyon olyan lenne a helyzet, akkor megpróbálnám.
„Legyen hasonló értékrendje”
Rudnai Katalin (45)
Az, hogy kit látunk vonzónak külsőre, az nagyon változó egyénileg, és sok mindentől függ. Részben kémia, azt is mondják. Szerintem nincs objektív ideál. Az számít leginkább, hogy legyen hasonló kulturális és szociális háttér, a hasonló világnézet és értékrend pedig jó alapot biztosíthat egy hosszú távú kapcsolathoz. Kellenek persze az egyéni különbözőségek is, hogy izgalom is legyen a kapcsolatban. Ma már tudom azt is, hogy hiába találunk „egy ideálist”, a kapcsolatot ápolni kell minőségi idővel, különben felőrlődik a hétköznapi problémákban. Régen azt gondoltam, a szerelem mindent megold, legyőzi a nehézségeket, és garancia a boldogsághoz. Ma már tudom, hogy ez nem igaz. Ami pedig a partner megtalálását illeti… Azt látom, hogy különböző korú, 30–55 év közötti, szerintem okos és csodálatos nők nem találják a párjukat. Itt valami nagyon nincs rendben.
„Ne akarjon birtokolni”
Nemessányiné Csepreghy Éva (79)
A külső megjelenésnél mindig fontosabbnak tartottam, hogy az érdeklődési körben hasonlóság legyen, szeresse a szépet, ne legyen erőszakos és rámenős se. A nagyon kisportolt és hiú férfiakat sosem tudtam értékelni, még kevésbé azokat, akik a világ közepének érzik magukat. Jó, ha létrejön az őszinte párbeszéd, ami mindkettőnknek jó, és mindkettőnket előbbre visz. Nekem mindig nagyon fontos volt az is, hogy a férfi ne akarjon birtokolni: társnak tekintsen, ne pedig tárgynak, akivel csak akkor foglalkozik, amikor neki tetszik. A férjemben mindezt nagyon jól megtaláltam. Akkoriban több lehetőség volt ismerkedni, mint most, pedig én lányiskolába jártam. Viszont volt például tánciskola, kialakult egy kisebb csapat, túrázni jártunk, hangversenyre és operába (férjemmel is egy hangversenyen ismerkedtünk meg). Idősebb barátaim mutattak be egymásnak, fél évvel később már meg is történt az eljegyzés. Ő sajnos fiatalon halt meg… Azóta lett volna több lehetőség ismerkednem, de szorosabb kapcsolatra nem gondoltam. Valószínűleg azért, mert nagy a család, nem is hiányzott. Most már kicsit későn jönne olyan férfi, aki levesz a lábamról, bár igaz, több olyan történetet hallottam, ahol nagyon is jól sikerült egy késői kapcsolat szép, közös öregkorral.
