A hír: Elkészült a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia. Egyik javaslata szerint olyan jogszabályt kellene alkotni, hogy a szórakozóhelyek ne engedjenek be 18 év alatti fiatalokat felnőtt kísérő nélkül mondván, csak így lehetne visszaszorítani a kábítószer- és alkoholfogyasztást.
Hadas Kriszta véleménye: Mint Lütyő felügyelő és Drebin hadnagy: fordítva tartott újsággal az arcuk előtt, középen két lyukkal, hogy kukucskálhassanak, karót nyelve, fonnyadtkelkáposzta-arccal ülnek majd a felelősségteljes szülők a trendi partizós helyeken, miközben a srácaik fesztelenül rángatóznak hajnali kettőkor az ordító tuc-tuc zenére.
– Kiiirály a buli nem? Tolhatnánk valamit. – mondja az izompólós, nagy fültágítókkal felékszerezett csávó a haskidobós topban tekergő kiscsajnak. – Ja, tök király! És teccik a hipszter szempád. – válaszolja a tini lány. – De figyu má, azok ott a sarokban véletlenül nem a te őseid? – Hát, bakker ők azok. – Akkor anyukám vége a bulinak, menj haza apucihoz csicsikálni!
A fent leírt jelenet szándékosan bornírtra karikírozott, csak úgy, mint a legújabb bűnmegelőzési ötlet. Tényleg van olyan szakértői elme, amelyik komolyan gondolta, és le is írta a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia tervezetében, hogy a kiskorúak éjfél után, felnőtt kísérő nélkül ne léphessék át a szórakozóhelyek küszöbét? Tényleg van, aki úgy gondolja, hogy az életszerűségen túlmenve ehhez majd jogszabályt lehet teremteni? Erősen kétlem, bár ugye eddig is sok mindenről azt hittük, hogy képtelenség, mégis valósággá vált. Ennek ellenére továbbra is azt gondolom, sűrű mosolyok kíséretében, ez a rész majd csak kiradírozódik a megvalósítandó tervek közül.
A szörnyű West Balkán tragédia sokkja után szerveződtek olyan szülői csoportok, akik a szórakozóhelyek erősebb ellenőrzését követelték. Ez egyébként nagyon is rendben van. Aztán aggódó apák és anyák szabadcsapatai alakultak, akik kísérték és megvárták gyerekeiket a diszkók és egyéb helyek előtt, sőt webkamerákat akartak felszereltetni a vendéglátói egységekbe, hogy követhessék, jól van-e csemetéjük. Jelentkeztek olyan nagykorú fiatalemberek is, akik önjelölt kamaszcsőszként felajánlották, hogy majd ők gardírozzák az éjszakában a tinédzsereket. Ezek a kezdeményezések később rendre elhamvadtak, de a szülők többsége azóta is rommá izgulja magát, ha a gyereke bulizni megy. Néha én is. De nem hiszem, hogy egy beépített családi 3/3-as, vagy fiatal ismerős megoldást jelent a problémára.
Nincs olyan gyerek, aki hajlandó lenne ilyen feltételek mellett szórakozni, hisz életkoruk pont arról szól, hogy szabadok és zabolátlanok akarnak lenni, még akkor is, ha ehhez még nem elég érettek. Arról nem is beszélve, hogy nincs az a farizeus jogalkotó, vagy szigorú szülő, aki túl tudna járni az eszükön. Ha bent nem lehet inni, drogozni, akkor majd megteszik azt a parkokban a bokrok alján, vagy hétvégénként a lakásban, míg a szülők a telken nyírják a füvet, kapálják a kiskertet. De egyébként sem lehet ezt a korosztályt egy egységes masszaként kezelni. A legfegyelmezettebb, legjózanabb gyerek is kerülhet bajba, és az ész nélkül tomboló is gond nélkül túlélheti ezt a korszakot, hogy aztán szépen belesimulva a társadalomba, vaskalapos apuka vagy anyuka váljon belőle.
Szóval ez a megfigyelősdi egy abszurd bugyutaság. Viszont ahogy a tervezet is írja, a szórakozóhelyeket lehetne sokkal jobban és gyakrabban ellenőrizni. Ehhez persze nem lefizethető rendőrök, és az üzemeltetőre kirótt komoly bírságok, vagy azonnali rolólehúzások kellenek. De az is álságos, hogy ha mindez megvan, akkor szépen hátradőlhetünk. Nem lehet mindent a csúnya vendéglátósokra fogni. A koncepció azt is javasolja, hogy az általános és középiskolákban vezessék be a kötelező bűnmegelőzési oktatást. Így lehet még egy óra, amit jobb esetben végigunatkoznak, rosszabb estben szétfacebookoznak a tanulók. Persze nem árt, ha van ilyen, állami pénzt is lehet rá költeni, jó sokat, a pályázatokból is lehet nyúlni nem keveset, és csak ragad valami arra a büdös kölökre.
De ha rajtam múlna, én inkább a szülőket járatnám ilyen órákra. Minket/őket nevelném, hogy tudjanak nevelni. Szóval, nem ártana nekünk is egy kis önvizsgálatot tartanunk. Persze ez a legnehezebb, de megéri, elvégre mi felelünk a gyerekeinkért. Sokszor forgattam már drogrehabilitációs intézetekben, ahol a fiatalok egytől egyig arról meséltek, hogy a szülők nagy ívben tettek rájuk. „Hun házasodunk, hun meg elválunk különb féle jerekekkel kísérletezünk” – írta Weöres Sándor. Valami ilyesmi történt az én ifjú interjúalanyaimmal. Vagy az, hogy a szülők csak dolgoztak látástól mikulásig, hozzájuk szólni nem lehetett, megkapták a zsebpénzt, hogy csöndben maradjanak, aztán mehettek a térre bandázni. Minden valamire való szakember leírta már: a gyerek jövője, hogy mennyire lesz egészséges lelkű, szeretni képes, motivált, nem kallódó, kevéssé befolyásolható és kriminalizálható, az nem kamaszkorban, hanem sokkal előbb dől el. Pici gyerekkorban. Ha akkor eleget és jól foglalkozunk vele, megfelelő mintákat nyújtunk, jóval kevesebb esély van rá, hogy alkoholistaként vagy drogosként kezdi a felnőttkorát. Ha a korai éveket elbaltáztuk, kamaszkorban már nem sokat lehet tenni. Akkor a bizonytalan, lelkiismeret-furdalásos, zord szülő tényleg már csak ügyefogyott Drebin hadnagyként bóklászhat az éjszakában a gyereke után.
Így látja Hadas Kriszta: Hogyan védhetem meg a gyerekem egy utcai támadástól? |
