Kutatók szerint a nők a férfiaknál általában véve is hajlamosabbak egymás kritizálására, és ez a hajlam úgy tűnik, az anyasággal csak fokozódik. Aki járt már baba-mama blogon, fórumon, az minden bizonnyal maga is megtapasztalta, hogy bizonyos témák hatására a kismamák kivont karddal, vérre szomjazva, megalkuvást és könyörületet nem ismerve vetik bele magukat a szócsatába. Mindenki teljesen bizonyos abban, hogy az egyetlen igazság az övé. Felsorakoznak a seregek, majd rohamra indulnak. Természetes szülés vagy császár? Szoptatás vagy tápszer? Bio vagy nem bio? Hordozókendő vagy babakocsi? Járóka? Altaltás? Napirend? Nincs irgalom, nincs kegyelem. Aki megpróbál az Egy Igaz és Üdvözítő Megoldás zászlaja alatt harcoló anyák közé állni és békíteni, az magára vessen!
Bizonyos témákban mindig hangosabb lesz azok hangja, akik saját igazukat harsogják, és az elfogadás leghalványabb jele nélkül kategorikus kijelentéseket tesznek. Valószínű, hogy a többség csak ül a monitor előtt, és nem gondolja, hogy hogy ilyen sarkosan kellene megnyilvánulni ebben vagy abban a kérdésben. De mivel ők, mint mondtam, csendesen ülnek, ezért a szemben álló felek örök harcra vannak kárhoztatva.
Az anyaság alapcsatáinak sorát a szülés módja nyitja. Otthon, kórházban, hüvelyi úton, császármetszéssel, érzéstelenítéssel, EDA-val, ambulánsan, netán orgazmikusan? Aztán a harcmezőn találhatjuk magunkat a baba táplálásával, altatásával, szállításával kapcsolatban is. Anyatej? Tápszer? A kettő kombinációja? Melyik mennyi ideig, mikortól, hogyan? Mibe pelenkázod? Mikor lett szobatiszta? Bölcsődébe, fejlesztésre járatod-e? Mi már…, bezzeg az én gyerekem… ennek sosincs vége.
Az összecsapások sora végtelen. Ha valaki elhiszi, hogy ezekbe a vitákba érdemes beszállni, vagy hogy a hangoskodók véleménye bármit is számít, igencsak megnehezíti saját anyaságának megélését. A versengés, a féltékenység talán a vérünkben van, ahogy a kutatók állítják. Talán hiányoznak az egyértelmű visszajelzések, hogy jól csináljuk-e, talán a munka világából a négy fal közé csöppenve és egy csecsemővel összezárva szükségünk van valamiféle mércére és iránytűre, amihez igazodhatunk, hogy tudjuk, jó anyák vagyunk.
Pedig tökéletes szülő nincsen. Mindenkibe bele lehet kötni valamikor, valamiért.
Ennél reálisabb cél az, hogy a saját gyerekeink számára elég jó anyák tudjunk lenni, de nem valószínű, hogy mások szempontjai, döntései ebben elemi fontosságúak lennének. Egy Igazság nincsen, csak jó megoldások. Neked ez, másnak meg más lesz az. Ha ezt mindenki elfogadná és megértené, talán véget vethetnénk a teljesen értelmetlen és sokak életét nap mint nap megkeserítő anyaháborúknak – ezt fejezi ki a fenti képsorozat is.
