Kislányom, Boróka most kezdi az általános iskolát. Alig várta, hogy vége legyen az ovinak, mert ő már “nagy” akar lenni. Persze elsiratta az óvónőket, a kis helyét, a csoporttársait, ahogyan egy 6 éves, apró, érző léleknek ezt mindennel meg kell tennie, amin túllép. Veszteségként, traumaként éli meg egy ekkora gyerek az ilyen mértékű változást.
Nem kérdés, az új hely, az új felállás, a mindent megalapozó tanár néni, akinek kiválasztása – a jó iskola mellett – az egyik legfontosabb feladat. De mi is a dolga egy szülőnek ilyenkor? Szerintem a lelki felkészítés.
Riogatni tilos!
Butaság a gyereket olyan mondatokkal terhelni, hogy “Annyit kell majd menned, hogy meg is unod!”, vagy a másik kedvencem: “Én utáltam iskolába járni kislányom, a napköziben volt egy tanár néni, aki nem szeretett, és később majdnem megbuktatott hatodikban. Nagyon rossz volt!” Ezekből egy ekkora gyerek csak annyit fog majd fel, hogy apukájának nem volt ott jó, és a tanár néni nem volt kedves, sőt a tanulását segítő, játékos napközi is rossz. De ő nem tud még különbséget tenni tanár néni és tanár néni között. Ugyanazzal a gonosz tanár nénivel várja majd a találkozót az első napon, mint aki az apukájáé volt. Nem érti, mert még nem értheti, hogy apukája félelmetes tanítója már régen nyugdíjba ment, és egyébként sem ebben az iskolában tanított.
Bár megtévesztően felnőttesen tudnak már viselkedni, de csak egy hatéves, fantáziáló, kicsit füllentgető, tapasztalat nélküli emberkéről van szó, aki még nem tudja, hogy előbb meg kell tapasztalni a dolgokat, és aztán saját véleményt formálni. Ő abból ítél, amit hall.
Apa is volt első osztályos
Sokat segíthet, ha elővesszük a saját iskolai füzeteinket, és megmutatjuk, ha jól viselkedtünk, akkor járt a törpenyomda a füzetbe, és öt zöldért egy piros törpét. Magyarázzuk el neki, hogy nem tud semmit sem elrontani, rosszul csinálni. Nem fog fekete törpét kapni, ha nem tud mindent elsőre. Nem fogják kinevetni, az iskola jó és hasznos dolog, és a tanár nénit már megnézte anya és apa is, és nagyon aranyos. Kérjük meg, ha bármilyen kellemetlenség történik vele odabent, akkor bizalommal forduljon hozzánk, mert úgy fogunk tudni segíteni.
A közös tanszerbeszerzés
A másik izgalmas dolog, amit együtt kell megoldani, azok az iskolakezdéshez szükséges füzetek, a tolltartó, a táska, a színes ceruzák, az írólapok beszerzése. Én Borókát elvittem egy boltba, ahol mindent meg lehet kapni, és összeválogattuk a listán szereplő, egyébként nem kis mennyiségű tanszert. Szépen végigmentünk az egészen – türelemmel, játékosan, az ő sebességével. Óriási örömmel szaladt előre, felnőttként mutatta nekem, mit hol találunk meg. Majd amikor megtorpant a körülbelül negyvenféle olló előtt és kissé riadtan kérdezte: “Apa, melyiket vegyük?”, na ekkor elmagyaráztam neki, hogy azért vásárolunk együtt, hogy olyan ceruzái legyenek, amilyeneket szeretne.
Volt, amikor rámutatott a legdrágábbra, ekkor elmagyaráztam neki, hogy felesleges pénzt kiadni a szép papírcsomagolásért, amikor a ceruzák a tolltartóba kerülnek majd, ugyanolyan jók, mint a jóval drágább rajzfilmes csomagolás. Volt, amiből vettem neki otthonra is egyet, hogy játszhasson a füzetekkel, színes papírokkal.
A pénztárnál persze egy vagyont hagytam (közel 20 ezer forintot), majd két óriási szatyorba pakolva elhagytuk az áruházat. Boróka rendkívül boldog volt, de nem azért, mert megvannak a tanévkezdéshez szükséges dolgai. Hanem azért, mert sok mindent kapott.
Fogalmuk sincs, mi vár rájuk
Kipróbáltam, hogy mennyire van képben, és megvicceltem őt egy kicsit. Letettem a csomagokat, és azt mondtam Borókámnak:
“Na kisasszony, akkor lássuk, hogy boldogulsz a tanszerekkel! Fogd meg a szatyrokat és menjünk!” Ő odalépett és minden erejét összeszedve próbálta felemelni a csomagokat, de persze nem bírta. “Apa, ez nagyon nehéz!”
“Hát, Borókám, akkor bajban vagyunk. Hát hogy fogod ezt minden nap elcipelni az iskolába?”
Láttam rajta a teljes megdöbbenést, és már-már kezdett elkeseredni, hogy már itt nem jól teljesít, amikor megöleltem és megsúgtam: “Csak vicceltem!” Óriási kő esett le a szívéről. Elhitte, hogy mindezt minden nap el kell majd vinnie az iskolába. Nos, ennyire van képben egy óvodás gyerek az iskolakezdéssel, az iskola fogalmával. Mert ő még óvodás, hiába jön az iskola. Az iskolában válik majd óvodásból iskolássá, izgő-mozgó kukacból egy órát is csendben, figyelemmel eltölteni képes kisfelnőtté.
