Magyarországon ma minden tizedik baba koraszülöttként jön a világra, ami az OECD-országok 6,7 százalékos átlagához képest igencsak magas arány. A “korababák” többsége 1500-2500 grammal születik, az ő kilátásaik szinte azonosak az érett, egészséges újszülöttek kilátásaival. Vannak azonban extrém koraszülöttek, akiknek a súlya kevesebb, mint egy kilogramm. Az ő útjuk némileg rögösebb…
“Emlékszem, az első várandósságom alatt A terhesség hétről hétre című könyvben azt olvastam, hogy ha egy kisbaba a 24. héten születik, akkor már életben lehet tartani – meséli Szilágyi Éva. – Teljesen megdöbbentem, előfordulhat ez a mai terhesgondozás mellett? Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez engem ilyen közelről fog érinteni…”
A második kislányunkat vártam. A forró júliusi napok után aznap kifejezetten hűvös volt. Nem éreztem túl jól magam. A 24. héten jártam, semmi nem indokolta a rossz közérzetet. Azt hittem, az időjárás az oka. Ledőltem. Magam sem hittem el, de nem sokkal később háromperces fájásokat éreztem. A férjem rohant haza, bementünk a legközelebbi kórházba, ahonnan egy gyors vizsgálat után mentővel átvittek a SOTE 1. számú klinikájára. 15 percen belül a műtőben voltam.”
Hannát császármetszéssel azonnal világra kellett hozni.
Éva és kislánya, Hanna
“Bármi megtörténhet!”
Hanna 72 dekagrammal született – folytatja Éva. – Az orvosok az első tíz napot mondták a legkritikusabbnak, ilyenkor még ugyanis bármi megtörténhet. És valóban. A tizedik napon Hannánál agyvérzést diagnosztizáltak.
Rengeteg kérdésünk volt. Mit jelent ez majd a fejlődésében? Lehet, hogy fel sem tud majd kelni, és teljesen fogyatékos lesz? Vagy csak minimális maradványtünetei lesznek? Senki nem tudta előre a választ ezekre. Nem is tudhatta. Agyvérzés esetén ugyanis minden azon múlik, hogy az agy többi része mennyire tudja a későbbiekben átvenni az elhalt területek funkcióit.”
A legfontosabb, hogy a kórház után minél hamarabb elkezdődjön a rendszeres korai fejlesztés – mondták a kislány orvosai Éváéknak, de erre még hónapokat kellett várniuk a szülőknek.
Az intenzív osztályon nagyon sok inkubátor volt, sokkoló volt a koraszülött babák nagy száma – folytatja Éva. – Akkor jöttünk rá, hogy nem vagyunk egyedül a problémával. Összevissza kavarogtak bennünk az érzések. Egyáltalán nem voltunk felkészülve arra, hogy a kislányunk hónapokkal korábban megszületik. El sem akartuk hinni, hogy velünk történik mindez. Az a szó, hogy aggodalom, nem adja vissza azt, amit éreztünk. A pánik talán már inkább.“
A szülők egy hónapig nem fotózták le Hannát, meg akarták várni, amikor már a kislányuk önállóan lélegzik.
Délutánonként 2 és 4 óra között mehettünk be hozzá a férjemmel – mesél tovább Éva. – A látogatások előtt ott álltunk az osztály bejáratánál a többi szülővel, előfordult, hogy egy órát is várni kellett, mert még tartott a babák orvosi ellátása. Olyankor mindenki ugyanarra tudott csak gondolni: baj van valamelyikünk kisbabájával, vagy csak kicsit tovább tartanak a rutinvizsgálatok, rutinkezelések? Nemegyszer előfordult, hogy egy-egy inkubátort a következő látogatáskor már üresen láttunk. Szívszorító érzés volt mindenkinek.
Fordulópontok, remény
Hanna 9 hetesen, immár stabilnak mondható állapotban, átkerült a Péterfy Sándor Kórházba.
Itt foghattuk először a kezünkbe Hannát – mondja Éva. – Fordulópont volt. Talán 1200 gramm lehetett. Persze elsírtam magam, nem mintha nem lett volna min pityeregnem előtte is, szinte mindennap. A következő fordulópontot a szoptatás jelentette, ami szerencsére könnyen ment, Hanna ugyanis nagyon ügyes volt.”
Éva és Gábor ekkor kezdett lassan megnyugodni. Végül 15 kórházban töltött hét után, novemberben vihették haza a koraszülött kisbabájukat, amikor Hanna súlya elérte a kettő kilogrammot. A kislánynak novemberben volt egy sérvműtétje, december elején pedig még egy hét kórházi kezelés várt rá. Ekkor kellett eldönteni, hogy merre induljon a család a mozgásfejlesztéssel. “Ez nehéz kérdés – sóhajt Éva. – Több módszer is elterjedt itthon, és senki nem mondja meg egyértelműen, hogy a te babád esetében mi lesz a legjobb döntés. Ráadásul a választásodat nem lehet nyíltan kezelni. Van olyan központ ugyanis, ahol nem igazán szerencsés megemlíteni, ha egy másik foglalkozásra is jár az ember…“
“Fejlesztések nélkül elsorvadnának az izmai!”
A család végül a Dévény-módszer mellett kötelezte el magát, ezen kívül felkereste a Gézengúz Alapítvány szakembereit. Hannával hetente háromszor foglalkozásokra jártak, mellette naponta tornáztatták otthon a kislányt. Akinek a mozgásfejlődése lassú volt, de szerencsére folyamatos. Két és fél évesen indult el például, attól kezdve viszont önállóan járt.
Hanna ma már nagylány. Egy nyitott szellemiségű, barátságos 16. kerületi óvodába jár, ahol szintén fejlesztik a mozgását. Annak, hogy idő előtt született, és hogy volt egy agyvérzése, mára mindössze annyi nyoma van, hogy a jobb sarkát nem tudja letenni, a jobb oldali izmai feszesebbek, ami okoz egy kis esetlenséget a mozgásában.
A lábán emiatt egy műanyag sínt kell viselnie, ez segít nyújtani az izmait. A fejlesztő foglalkozások a mai napig döntő jelentőségűek, ezek nélkül már részben elsorvadtak volna az izmai, előbb-utóbb pedig rövidebb lenne a jobb lába.
Éva szerint – bár a családjuk életében sok mindent alá kell rendelni Hanna fejlesztésének – Hanna ügyessége és okossága kárpótlást jelent mindenért. “Tény, hogy néha nehéz. Ovi után például a legtöbb gyerekkel gondtalanul szaladhatnak a játszótérre, ehhez képest nekünk szinte mindig ott vannak a speciális foglalkozások, ahova egyáltalán nem kedvtelésből járunk” – meséli őszintén.
Tudomásul kellett venni, hogy nekünk Hanna egész pici korától kezdve meglesz a magunk kötelező órarendje. Időnként eszünkbe jut, a miért pont mi? kérdés is. Ugyanakkor nagyon szerencsések vagyunk mindkét gyerekünkkel.
Hanna és Fanni apukájuk nyakában
“Hanna nagyon talpraesett kislány, az immunrendszere a pici súlya ellenére erősebb, mint általában a kortársaié. A nővérével is nagyon szorosan kötődnek egymáshoz, Fanni az óvodában is nagy szeretettel segít Hannának mindenben.”
| A Gézengúz Alapítványt 1990-ben alapította Dr. Schultheisz Judit gyermekorvos. Az alapítvány küldetése, hogy segítse testi és szellemi fejlődésükben azokat a gyermekeket, akik a koraszülés okán vagy a születéskori komplikáció következtében speciális terápiás támogatásra szorulnak. Évente több mint 2000 gyereket látnak el. Jelenleg öt központban: Budapesten, Budakalászon, Győrben, Salgótarjánban és Budafokon fogadják a gyerekeket. Szakembereik számtalan fizioterápiás, gyógypedagógiai és pszichoterápiás módszer közül választják ki azokat, amelyek az adott gyerek fejlődését a legjobban szolgálják. |
