nlc.hu
Család
“Sokszor éreztem azt, hogy nem bírom tovább, most ásom el a gyereket”

“Sokszor éreztem azt, hogy nem bírom tovább, most ásom el a gyereket”

Sok nehézséget okoznak a szülőknek, pedagógusoknak az ADHD-s gyerekek. A folyton izgő-mozgó, figyelmetlen, hangoskodó gyerek azonban nem szándékosan bosszantja a környezetét, tudatos lépésekkel a tünetek enyhíthetők. Az SOS Gyermekfalvak cikke.

Ede másfél évesen érkezett meg a nevelőcsaládhoz, de Anikó, a nevelőanya rögtön érezte, hogy a kisfiú valahogy más, mint a többiek.

Felmászott a tetőre, a villanyoszlopra, rettegtem, hogy túlélje a nyári szüneteket” – meséli. 

Az iskolában túlmozgásosnak találták a gyereket, átkerült egy másik iskolába, ahol egy jó tanítót találtak. A második tanév végén jutott el Ede a pszichiátriára, ahol felírtak neki gyógyszert, és ez bevált. Amíg a diagnózis megszületett, hogy a kisfiú ADHD-s, a nevelőanya sok nehéz pillanatot élt át.

Sokszor éreztem azt, hogy nem bírom tovább, most ásom el a gyereket. Aztán elmentem egy ADHD-s gyerekek szüleinek szóló tréningre, ahol a többi szülő is ugyanezekről a gondokról számolt be, sőt egy apuka azt mondta, hogy ő is így szokta érezni, de ő fejjel lefelé ásná el a gyereket.

Az ADHD neurológiai veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, az iskoláskorú gyerekek 3-7 százalékát érinti. Az ilyen gyerekekre jellemző a figyelmetlenség, a túlzott aktivitás és impulzivitás, gyakran társul a probléma tanulási zavarokkal. Az ilyen gyerekeknek sokszor egészen hétköznapi helyzetek is nehezek, az iskolában nem tudják kivárni, amíg kérdezik őket, közbekiabálással, bohóckodással zavarják az órát, nem tudnak megülni a helyükön, állandóan ugrálnak, mintha felhúzták volna őket, gyakran elvesztik a felszerelésüket.

Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)

A hiperaktivitás és impulzivitás tünetei:

  • Nem tud hosszan ülve maradni, amikor kellene.
  • Állandóan rohan, ugrál, mászkál.
  • Képtelen csendben maradni.
  • Játék- vagy pihenőhelyzetben folyton mozgásban van, mintha “felhúzták” volna.
  • A kérdések végét meg sem várva már válaszol.
  • Túl sokat beszél, túl hangos.
  • Nehezére esik kivárni a sorát.
  • Gyakran félbeszakít másokat.
  • Állandóan izeg-mozog.

Ugyanakkor ezek a gyerekek kétszemélyes helyzetben jól működnek, kamaszkorukban pedig kifejezetten népszerűek lehetnek – jegyzi meg Dologné Kovács Izabella pszichológus. – Az ilyen gyerek nagyon humoros, eredeti, kreatív gondolkodó lehet, ha valami érdekli őt, abban fáradhatatlan.

A probléma jellemzően iskoláskortól diagnosztizálható, óvodáskorban a tünetek megléte az idegrendszer éretlenségére is utalhat, ami kinőhető, csak akkor valószínű, hogy tényleg ADHD-s a kisgyerek, ha szélsőségesen aktív, impulzív a viselkedése, folyamatosan ön- és közveszélyes. A zavar pontos oka nem ismert, örökölt és környezeti hatások is közrejátszanak a kialakulásában.

Az ADHD-s gyermek megnehezíti a családok, osztályok életét. Ezért fontos a szülőkben, pedagógusokban tudatosítani, hogy a gyerek nem “gonosz”, nem direkt csinálja, nem azért viselkedik így, hogy a szülőt bosszantsa.

A terápia csak a szülővel együttműködve segít, a pszichológus, a pedagógiai szakszolgálat nem tudja “megszerelni” a gyereket.

A megoldásban fontos az otthoni környezet egyszerűsítése. Legyen egy kiszámítható napirend, amivel a gyerek tisztában van, ne legyen túl sok tárgy, játék a lakásban. A tévézés, számítógépezés fokozza a tüneteket. Nagyon világos szabályok kellenek, és a szülő tartsa be ezeket következetesen. A feladatokat részletesen el kell magyarázni, és hozzá időhatárt szabni. Emellett meg kell keresni, miben tehetséges a gyerek, hogy legyen lehetősége jónak érezni magát.

A figyelmi funkció úgy fejleszthető, ha én figyelek rá, leguggolok hozzá. Ha mesélek neki, és két percet bír figyelni, akkor két percet mesélek, másnap majd három percet is kibír” – mondja a pszichológus. A kellemetlen viselkedések leépítésénél fontos a rangsorolás, először az egy-két legzavaróbbal kell kezdeni. Azaz ha veri a testvérét, az nagyobb probléma, mint ha csak kiabál vele. A nem elfogadható viselkedéseknél a gyerekkel együtt érdemes végigbeszélni, mi történt pontosan, apró részekre bontani a cselekvést, hogy hogyan jutott el például a verekedésig, és találja ki maga a gyerek, hogy mit tehetett volna másképp.

Képünk illusztráció (Fotó: SOS Gyermekfalvak)
Képünk illusztráció (Fotó: SOS Gyermekfalvak)

Fontos, hogy a kis lépéseket is értékelje, jutalmazza a szülő.

“Ha a rossz viselkedéssel figyelmet kap, akkor ezzel megerősítem. Dicsérjük a jót is, ha két percet nyugton maradt az osztályban, dicsérjük meg, ha egy órán át nem beszélt csúnyán, kapjon egy matricát” – javasolja a szakember. A kívánt viselkedéseket lehet egész héten egy táblázatba rögzíteni, és bizonyos pontszám összegyűjtése esetén kaphat egy kis ajándékot a gyerek. Az ilyen gyerekek a rutinfeladatokat is elfelejtik, például nem húzzák le maguk után a vécét, de ha a szülő kitesz a vécéajtóra egy táblát, hogy “húzd le!”, akkor meg fogják csinálni. Ezt Anikó is tapasztalta, aki azelőtt sokat marcangolta magát, hogy miért nem képes megtanítani egy ilyen egyszerű dolgot a gyerekeknek. De mióta kitette a feliratot, lehúzzák a vécét.

A tanárképzés nem készít fel arra, hogy egy osztályban a harminc gyerek közül két-három hiperaktív” – mondja Lopatovszkiné Kasza Éva, aki családanyaként is érintett a problémában – férje és mindhárom gyereke ADHD-s.

Ha minden ilyen gyerek csak háromszor zavarja meg az órát közbeszólással, akkor a tanár legfeljebb öt percet tud egyben beszélni. Lopatovszkiné a tanítási módszerében számol az ADHD-s gyerekekkel: a figyelmi probléma miatt egyszerű, rövid, könnyen érthető feladatokat ad. Számonkérni csak azt szabad, amit meg is tanított. A kevés, de fix szabályra esküszik.

Dolgozatírásnál egy kis “ablakot” is ad a feladatokhoz, ami letakarja a többi példát, és csak azt látja a gyerek, amivel épp dolgozik. Ha egy gyerek hibásan oldott meg egy feladatot, egyszer még visszaadja neki a dolgozatot, bekarikázva a rossz választ. Ha a gyerek nem tudja magától, ettől sem fogja tudni megoldani, de ha csak figyelmetlenség okozta a hibázást, akkor ki tudja javítani.

A figyelemzavar tünetei:

  • Nem figyel a részletekre.
  • Figyelmét nehéz tartósan lekötni.
  • Mintha nem hallaná, ha szólnak hozzá.
  • Nem követi a feladatot, gyakran félbehagyja.
  • Szervezetlen a feladatai ellátásában.
  • Kerüli a mentális erőfeszítést igénylő feladatokat.
  • Gyakran elveszíti a tárgyakat.
  • Külső ingerek könnyen eltérítik.
  • Feledékeny a napi dolgaiban.

Éva megengedi a gyerekeknek, hogy kabalaállatot vigyenek be az órára, igyanak, sőt maga ad egy nyakba akasztható kis gurigát, hogy a gyerek azt tudja babrálni, ezzel vezesse le a feszültségét, és ne az órát zavarja. De azt is megengedte már, hogy egy diákja álarcban írhasson dolgozatot.

Az ilyen gyerekekre jellemző, hogy elhagyják, otthon felejtik a felszerelésüket. Éva az iskolában talált tollakat, körzőket begyűjti, és aki nem hozott magával körzőt, az egyszerűen kivesz egyet a tanárnő készletéből.

Nem húzom az időt azzal, hogy egyest adok neki felszereléshiány miatt. Ettől mostanra csökkent a feszültség a gyerekben, nem fél bejönni a matekórára.

Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.

További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top