Egyre többen alkalmazzák azt az önsegítő technikát, melyet páros meghallgatásnak neveznek a kapcsolódó nevelés módszereinek alkalmazói. Lényegében arról van szó, hogy van egy párunk, többnyire szülőtársunk, akivel kritika, tanácsadás, közbevetések, kielemzések nélkül rendszeresen meghallgatjuk egymást. Fontos, hogy ezek egyenrangú kapcsolatok, ami már önmagában is gyógyító tényezőként hat. Van valaki, akivel megoszthatom az örömömet, sikereimet, akinek elpanaszolhatom a bánatomat, kiadhatom a gondomat, bármit, ami foglalkoztat. És ez a valaki megbízik bennem, és nekem önti ki a szívét. Aki ilyen módon meghallgat egy másik embert, rájön, hogy ez mennyire felemelő érzés, hiszen ilyenkor azt éljük meg, hogy meg lehet bízni bennünk. Megtapasztalhatjuk magunkat valakiként, aki támasza tud lenni egy másik embernek.
„Idegesített a kislányom viselkedése”
„Én másfél éve hetente egy órára jövök össze a meghallgató párommal, aki ugyan a város másik végén lakik, de általában megoldjuk a személyes találkozót – avat be Simor Diána (32), két kislány anyukája, óvodavezető. Két éve van jelen az életében a páros meghallgatás. – Most ennyi szinten tart, elég a lelkemnek. Korábban egy támogató csoportban is részt vettem, amelyet egy kapcsolódó nevelés tanfolyam résztvevőivel alkottunk. Heti két órában valamilyen gyereknevelési problémával foglalkoztunk. Ott ért először a felismerés, hogy nem baj, ha idegesít valami, amit a gyerekem csinál, sőt teljesen normális. Volt, hogy helyzetgyakorlatokkal, szerepjátékokkal modelleztünk egy-egy szituációt, és ezek nagyon hatékonyan működtek, mélyebb érzéseket is a felszínre hoztak. Engem például nagyon idegesített, hogy a kislányom az arcomat nyalogatta, szinte undorodtam a dologtól. Ezt is eljátszottuk. Jött az anyukatársam, és úgy tett, mintha meg akarna nyalni. Rengeteget röhögtem, felszabadultam. Talán két alkalommal dolgoztunk ezen. Aztán ahogy elmúlt belőlem az indulat, az undor, nem akart nyalogatni a gyerekem se. Nagyon érdekes volt megtapasztalni ezt a folyamatot. De egyszer egy munkahelyi konfliktust is a közösség segítségével sikerült feloldani.
Kitomboltam magam a meghallgatóimnak: annyi harag volt bennem, hogy egy párnával püföltem a falat.
Feljött nagyon sok régi élményem, gyerekkori sérüléseim, világossá vált, hogy a kollégám problémája nem az én problémám. Hihetetlen volt, hogy a meghallgatás után képes voltam úgy beszélni vele és úgy figyelni rá, ahogy még sosem.”
Simor Diána
Dini számára a páros meghallgatás módszere nagyon sok felismerést hozott. „A szülővé válás kemény önismereti munka és nagyon sok meglepetést tartogatunk saját magunk számára. Érdekes megfigyelni, hogy a saját reakcióink mit üzennek, merre indítanak. A páros meghallgatásban az a jó, hogy nincs elvárás, ha épp nem tudsz valamit jól kezelni, az teljesen rendben van. Számomra ez a megközelítés ezért is üdítő a sok gyereknevelős okosítás között. Mert mindenkivel előfordul, hogy kiabál a gyerekeivel, hogy nem tud figyelni rájuk. És amikor a Páros meghallgatáson ezekről beszélünk, eljutunk a saját, mély lelki sebeinkhez. Fontos, hogy szabad utat törjenek az érzések, mert amúgy épp elég kupakot tartunk rajtuk.”
Akinek az segít a feszültség oldásában, akár káromkodhat is. Néha Dini is elengedi magát. „Az a jó, hogy bármit lehet, hogy nem kell magunkat kontrollálni. És ha a párunkat zavarja a káromkodás, akkor valószínűleg dolga van azzal. Erre jó a szupervízió: amikor valaki más meghallgatja az oktatói közösségből.”
Munkahelyi feszültségoldásra is jó
Egy másik anyuka, Évi a munkahelyére is bevitte a páros meghallgatás módszerét. „Igaz, mind más habitusúak vagyunk, de többen segítő szakemberek, akik nyitottabbak az érzelmi folyamatokra” – kezdi Ihász Éva (35), szociális munkás, egy kislány anyukája. „Családmegsegítő programokon dolgozunk, pályázatokat menedzselünk, sokszor adódik nehezebb szituáció, megbeszélés. Előfordul, hogy egy-egy ilyen helyzet előtt kértem tőlük meghallgatást. Meséltem nekik a módszerről, elmondtam, hogy nem kell tanács, sem megoldás, csak arra van szükségem, hogy érzelmileg belépjek egy konkrét helyzetbe, ami stresszt okoz. Hogy kidolgozzam magamból, és újra világosan tudjak gondolkodni, feszültség nélkül. Elfogadták, és maguk is átvették, a munkahelyünkön kialakult a kultúrája a páros meghallgatásnak. Volt, hogy vita közben álltunk meg, mert éreztük, hogy nem jutunk előrébb, ha nem hallgatjuk meg egymást. Utána folytattuk a munkát. Vagy amikor éreztük, hogy valamelyik kollégának nehezebb hete volt, konfliktusok, akkor arra bátorítottuk, hogy dolgozza ki magából a meghallgatással.
Néha annyira túlcsordulunk, hogy muszáj teret engedni az érzéseknek.
Évi a foglalkozáson
Évi egyszer egy tréning előtt döbbent rá a módszer hatékonyságára. „Elöntött a feszültség, valahogy minden összejött aznap reggel, már ott akartam hagyni az egészet. Aztán egy kollégámtól kértem tréning előtt öt perc meghallgatást. Beszélhettem az érzéseimről, miközben azt éreztem, hogy tiszteletben tartják azokat, bíztak bennem, hogy meg tudom oldani a szituációt. Később magam is csodálkoztam, hogy végül milyen jól sikerült a napom.”
Évi egyedülálló anyaként két éve vett részt a kapcsolódó nevelés egyik műhelymunkáján, ahová a kislányával kapcsolatos bizonytalanságok vitték el. „Azóta szinte napi szinten sort kerítek a meghallgatásra, ma is volt tíz percem az egyik egyesületi taggal. Igaz, amióta vidékre költöztem, legtöbbször csak telefonon tudok kapcsolatba lépni a meghallgatóimmal, de az is sokat jelent.
Sokkal kevesebb bennem a feszültség, amit leginkább a gyerekem érez meg: vele is sokkal türelmesebb vagyok.
Évi és kislánya
„Nem a mi hibánk, hogy nem tudunk gondolkodni”
Ahogy Egry Zsuzsanna, a módszer oktatója fogalmaz, a páros meghallgatás elsajátításával tulajdonképpen újra tanuljuk a valódi, emberi kapcsolódást, olyan megtartó kapcsolatokat építünk, amelyek közeget biztosítanak számunkra a feszültségeink, elakadásaink feloldására. „Mindannyian szeretnénk türelmesen terelgetni a gyerekeinket, megérteni a párunkat, de sokszor nincs kivel megosztani a problémáinkat, egyedül vagyunk a nehézségeinkkel” – magyarázza Zsuzsi.
Egyáltalán nem a mi hibánk, ha a frusztrációnk okán egy idő után nem vagyunk képesek gondolkodni, csak ordítani, sírni, csapkodni. Mert amikor a feszültség túl nagyra nő, a szervezetünk úgy védekezik, hogy a gondolkodás egyszerűen lekapcsol. Ezért nem lehet hibáztatni senkit, így működünk.
„Mi abból az alaptételből indulunk ki, hogy mindenki minden pillanatban a rendelkezésére álló információk és erőforrások birtokában a lehető legjobbat teszi. És nehéz magunkról ezt elhinni, de a páros meghallgatás alapelve, hogy tudjuk egymásról, mind arra vagyunk programozva, hogy jó kapcsolataink legyenek, hogy boldogok legyünk. Ezzel a hozzáállással, feltétlen bizalommal vagyok jelen meghallgatóként, és ez már önmagában hat. Arra, akit meghallgatok, aki éppen azt éli meg, hogy ő nem jó (anya, társ, kolléga, stb.). Miközben a másik beszél, nem szólalunk meg, csak azért mondunk, kérdezünk bármit, hogy segítsük a gyógyuló folyamatok működését.”
Egry Zsuzsanna és lánya, Réka
Zöld lámpát adunk minden érzésnek, mindent örömmel fogadunk, ami a másikból árad, legyen az düh, keserv, szégyen, bármi. Előttünk bátran kidühöngheti, kiszégyenkezheti magát a párunk.
„De ugyanilyen hasznos, ha van időnk átengedni magunkat a jó dolgoknak, pl. a sejtjeinkig átérezni, mennyire szeretjük a gyerekünket, mert aztán ebből tudunk erőt meríteni a nehézségek megdolgozására. Van, hogy fél órán keresztül röhögünk, van, hogy sírunk. Meg is érinthetjük egymást, biztathatjuk a másikat arra, hogy hangosabban is kifejezze az érzéseit. De ő tudja legjobban, mire van szüksége, mi elsősorban csak mellette vagyunk, asszisztálunk. És a folyamat mindenkinél máshogy zajlik.”
Zsuzsi azt mondja, felesleges tervezni a mondandónkat. „Már magam is tapasztaltam, hogy ha van egy problémám, hiába akarok másról beszélni, egyszerűen nem vagyok rá képes. Ezért jobb, ha nem tervezünk, hanem hagyjuk, hogy a belső bölcsességünk vezéreljen. Ami nem az eszünk. A gondolkodás nem képes oldani a feszültséget, ha ez így lenne, ésszel mindent meg tudnánk oldani. Olyan is volt már, hogy a párom nem akart beszélgetni, csak arra volt szüksége, hogy vele legyek, ő pedig csak feküdt. Ilyenkor megkérdezhetjük, a másiknak mire van szüksége. Ha átéljük, rájövünk, hogy teljesen más minőség ez, mintha egyedül pihengetnénk.”
A páros meghallgatás nem csak személyesen működik, telefonon vagy videotelefonon is gyakorolható. „Öt perc is csodát tesz, ez lehet a különbség aközött, hogy kiabálunk-e, vagy nem, de persze a heti rendszeresség, alkalmanként egy óra, vagyis partnerenként fél-fél óra tud igazán fordulatot hozni az életünkbe, hiszen a mélyen gyökerező problémák megdolgozására több időre van szükség. Egy idő után viszont minőségi változást élünk meg, egyszerűen más létélményünk van, sejtszinten máshogy érezzük magunkat.”
A páros meghallgatás akár “addiktívvá” is válhat, hiszen a kapcsolódás oxitocint szabadít fel, bizonyított, hogy fiziológiai szinten kedvező hatású.
„Addig megyünk el, amennyit el tudunk viselni”
A Kapcsolódó Nevelés Egyesület két éve tartotta az első képzést, egyelőre tizennyolc oktató és oktatójelölt tevékenykedik folyamatosan. „Van, hogy jelentkezik két szülő, hogy szeretnék csinálni, eljönnek egy konzultációra, ahol átadjuk a kereteket és útjára indítjuk a folyamatot. Ők első körben négy alkalomra köteleződnek el egymással, aztán eldöntik, folytatják-e. Nem feltétlen működünk mindenkivel összhangban, előfordulhat, hogy ki kell próbálni egy-két embert, mire megtaláljuk a megfelelő párt. Egyébként a páros meghallgatás akár addiktívvá is válhat, hiszen a kapcsolódás oxitocint szabadít fel, bizonyított, hogy fiziológiai szinten kedvező hatású. Ugyanakkor túlzásba azért nem tudjuk vinni, mert a lelki dolgoknak van egy tempója. Az irányítás mindig a beszélőnél és nem a meghallgatónál van, így pont addig megyünk el, amennyit el tudunk viselni. Persze megtörténhet, hogy párunktól hallott dolgok kibillentenek. Az Egyesület ilyenkor támogató háttérként, szupervízióként működik, tovább tudjuk mondani egymásnak azt a dolgot, ami bennünk mint meghallgatókban feszültséget okozott. Lehet, hogy arra jutunk, hogy a problémával, ami a páros meghallgatásban előkerült, érdemes terapeutához fordulnunk, de a két gyógyító folyamat párhuzamosan is működhet, kiegészítheti egymást.”
A Kapcsolódó Nevelés Egyesület tagjai a szervezeti kultúrájukban is megvalósítják mindazt, amit tanítanak, ami a hitvallásuk. Igyekeznek a munkában is egymáshoz kapcsolódva működni, mert úgy a leghatékonyabb. Egy kellemes helyen közösen megoldani az adminisztratív feladatokat, időt hagyva egymás meghallgatásának is.
A Páros meghallgatás a Kapcsolódó Nevelés, mint gyereknevelési-szülőtámogató módszercsomag egyik sarokköve. Terjesztői szerint ugyanakkor olyan önsegítő módszer, amely nem csak szülőknek képes támogatást nyújtani. A Kapcsolódó nevelés módszer az USA-ból származik, a Hand in Hand Parenting megalapítói, egymást segítő édesanyák fejlesztették ki. Az egyik alapító tag, Patty Wipfler még ma is aktívan tevékenykedik a szervezetben. A Kapcsolódó nevelés, és vele a Páros meghallgatás ma már 44 országban van jelen világszerte, Európában 2013-ban oktatták először. Semmilyen világnézeti elköteleződést nem feltételez.
