Ha nagyon erősen próbáljuk, biztosan sikerül felidézni kamaszkorunkat. Mi érdekelt bennünket, kik voltak a legjobb barátaink, és egy-egy emlék kapcsán milyen érzéseink voltak. Nagy valószínűséggel ma már a legtöbb dolgot teljesen másképp értékeljük, mint akkor. Segítsünk kamasz gyerekünknek, hogy pár évtized múlva neki is kellemes emlék legyen saját serdülőkora.
Kamaszkor? Szerelem!
A kamaszkor a maga álmodozásaival, balhéival, önállósodásával, bulijaival, nagy barátságaival és persze szerelmeivel, az egyik legszebb korszak életünkben. Persze, ha minderről szüleinket kérdezzük, lehet, hogy ők egy egészen picit másképp emlékeznek a kamaszkorunkra. Teljesen természetes, hogy szülőként aggódunk, és féltjük felnőttnek látszó, ám még elég gyakran gyerekként viselkedő csemetéinket. Féltjük őket a gonosz világtól, a drogoktól, a rossz barátoktól, az autóbalesetektől, a felvételiktől és persze a szerelmi csalódásoktól is.
Ez utóbbit azonban meg kell tapasztalniuk, hogy a későbbiekben egyre tudatosabban párt választó felnőttek legyenek.
Hogyan vegyük észre, ha szerelmes?
Hiú ábránd elvárni, hogy éppen serdülő gyerekünk családi beszámolót tart, kibe lett aktuálisan fülig szerelmes. Még a legbizalmibb szülő-gyerek kapcsolatban is, a kamaszok már sokkal inkább kortársaikkal osztják meg gondolataikat, semmint anyával–apával. De a legtöbb esetben az egész sztorit megtartják maguknak.
A szerelmes kamasz erről ismerhető fel:
- Szokatlan és különös viselkedés: étvágytalan, vagy pont mindig a hűtőn lóg
- Titkos telefonok és üzengetések, akár a fürdőben vagy a WC-ben elbújva
- Bambul maga elé a semmibe
Kamaszkori szerelem
Ha már rájöttünk, hogy ez bizony szerelem lesz, soha ne kövessük el azt a hibát, hogy:
- Szétkürtöljük a családban, vagy a rokonok előtt látványosan rákérdezünk kamaszunktól, hogy jól gondoljuk-e a dolgot. El kell fogadnunk, hogy mostantól vannak dolgok (ártalmatlanok), amiket csak akkor oszt meg velünk, ha éppen kedve van hozzá.
- Ne kritizáljuk a kinézetét, a viselkedését és főleg ne gúnyolódjunk, ne élcelődjünk rajta.
- Ha nem beszél az érzelmeiről, akkor várjunk türelmesen, ne kérdezgessük, és főleg ne nyomozzunk utána. Bízzunk meg benne, és ne aggodalmaskodjuk túl a helyzetet.
- Ha figyelünk éppen serdülő gyerekünk viselkedésére, mondanivalójára, tudni fogjuk, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor közbe kell lépnünk.
Csalódott? Legyél ott mellette
Ha pedig a szerelem véget ért, és úgy tűnik, kamaszunk romjaiban hever, csak akkor lássuk el okos tanácsokkal, ha ő maga kéri. Sajnos ezeken a csalódásokon mindenki átesik, de még ha érzékenynek tűnnek is néha, valójában nagyon is erősek. Fontos, hogy érezzék, hogy mi bármikor elérhetők vagyunk egy beszélgetésre, de nem lihegünk a nyakukban.
Ne próbáljuk meg azzal vigasztalni, hogy „Ugyan már, hamar elmúlik, nem volt komoly szerelem, pár hét, és találsz ezerszer jobbat!” Ezzel leértékeljük az érzéseit, a választását és nem vesszük komolyan őt saját magát. Nagyon rossz üzenetet közvetít. A legjobb ha elmondjuk neki, hogy mennyire sajnáljuk, és elmeséljük saját kamaszkori szerelmi csalódásunkat, vagy csak szervezünk valami közös programot az ő igényei szerint.
