A poliamoria leegyszerűsítve az, amikor több ember szerelmes egymásba. Nem a monogám kapcsolat hívőinek való, az biztos, mert aki poliamor, az bizony szívvel-lélekkel benne van egyszerre több emberrel is a kapcsolatban. Nagy különbség a nyitott házassághoz képest, hogy a poliamoriában szerelemről van szó, míg a nyitott házasságban többnyire csak a szexualitás terén kalandoznak el a párok más partnerekkel is.
Dr. Georgina Barnett pszichológus igyekezett tiszta vizet önteni a pohárba és eloszlatni pár tévhitet a poliamoria körül.
1. A poliamoria csak egy új hóbort
A pszichológus szerint a történelem folyamán a monogámia azért alakult ki, mert így tudták az őseink a legjobban megvédeni a vagyont és a társadalmi helyzetüket a befolyásos családokban. Más korokban pedig morális és vallási okokból volt megfelelőbb a monogámia az embereknek.
A legtöbb kultúrában azonban a poliamoria mindig jelen volt, ezért nem is mondhatjuk azt, hogy új hóbort lenne, csak manapság már nem annyira tabutéma, ezért kerülhetett előtérbe.
2. Csak szexuális partnereket akarnak cserélgetni
Egy másik tévhit, amikor azt gondolják az emberek, hogy a poliamor kapcsolat azért jön létre, mert a párok sok szexuális partnert akarnak tartani maguknak. A szó összetétele szerint: poli+amor, azt jelenti, hogy több szerelem, ami egy görög és latin szóösszetétel, tehát szó sincs arról, hogy csak a mostani „szexeljünk bárkivel” kultúra hozta volna létre. A poliamoriát inkább úgy kell elképzelni, hogy több teljes értékű párkapcsolatod van egymás mellett, mindenki tud a másikról, és támogatják egymást a kapcsolatokban féltékenység helyett.
3. A poliamoria a könnyebbik út
A pszichológus szerint: bár úgy tűnhet monogám szemmel, hogy könnyű poliamornak lenni, mert nem kell csak egy embert választani és kitartani mellette a végsőkig, valójában nem így van. A poliamor kapcsolat egy nagyon komplex megegyezést igényel több pár között, amiben rengeteg kompromisszumot kell kötni, és állandó nyílt, őszinte kommunikáció szükséges ahhoz a felek között, hogy jól működjön.
Egy ilyen kapcsolat nem statikus, mint a monogám kapcsolat, hanem olyan, ahol a legkisebb változás is az egész rendszerre van hatással. Ezért aztán sokkal több lelki intimitásra van szükség a kapcsolatban, mert egyetlen ember döntései akár fel is boríthatják a jól működő kapcsolatot.
Attól függetlenül, hogy milyen régen jelen van a poliamoria a társadalmakban, csak az utóbbi években kezdte magára vonni a figyelmet, amit dr. Barnett egyrészt a közösségi oldalak hatásának tulajdonít, másrészt pedig azért alakult így, mert olyan időben élünk, amikor az emberek sokkal tudatosabban megfogalmazzák maguknak, milyen párkapcsolatban szeretnének élni. Informálódnak, keresik a különböző párkapcsolati lehetőségeket, hogy miből lehet választani, melyik illik legjobban a személyiségükhöz és vágyaikhoz.
A pszichológus hozzáteszi, hogy természetesen még mindig a monogám kapcsolat a leggyakoribb a legtöbb társadalomban, amivel nincs semmi gond, inkább az a probléma, hogy ha bárki eltér a hagyományos monogám formától, és mondjuk nyitott házasságban vagy poliamoriában szeretne élni, akkor az rögtön ítélkezéssel találja szemközt magát. Gyerekkorunktól kezdve azt tanultuk, hogy a monogámia a természetes, és minden más természetellenes. Pedig a valóság nem fekete vagy fehér, mindenkinek olyan kapcsolatban kellene élnie, amiben jól érzi magát a párjával vagy párjaival együtt.