A nyári, zenei fesztiválok függője vagyok. A függőség kialakult még tizenéves koromban, úgyhogy már valószínűleg így is maradok örökre, és nyolcvanévesen is ott fogok sörözgetni valamelyik színpad mellett, ott pihen majd a járókeretem a padnál és kedves, részeg fiataloktól kérek segítséget, ha nem tudok felállni a törökülésből. Ez van, nem ártalmas függőség, úgyhogy maradhat, maximum a pénztárcám nem örül neki néha.
Persze nem úgy van már, mint kamaszkoromban, hogy egész nyáron egyik fesztiválról jártam a másikra, mára felnőtt, felelősségteljes (haha) anya lettem, aki a három gyerekével tölti a legtöbb idejét, a fesztiválozásra csak pár napot szánok a nyarakból. Ahogy pedig nőnek a gyerekek, úgy ébredt fel bennük is az igény, hogy megnézzék velem fesztiválokat.
Egyáltalán nem bánom, viszem őket magammal, mert miért ne, inkább velem tanulják meg, hogyan kell kulturáltan szórakozni, mint majd a barátok társaságában találkozzanak először a helyzettel.
Eddig csak a legnagyobb lányom jött velünk, a két kicsi nem mutatott akkora érdeklődést, de idén már sorban álltak a lehetőségért, sőt még a két általános iskolás unokatestvér is csatlakozott a fesztiválos különítményhez. Így alakult, hogy öt gyerekkel mentünk az EFOTT-ra, vagyis még nem múlt idő, mert hetijegyünk van, úgyhogy megyünk még pár napig együtt bulizni.
Azért az öt gyerektől még én is lesápadtam kicsit, pedig strapabíró vagyok, nem ijedek meg könnyen, de itt eszembe jutott, hogy mégis mi lesz ebből, a nagy tömegben, sötétben, ugrabugráló fiatalok között, el ne tiporják őket, nehogy elvesszenek, mi lesz, ha megsérülnek… A legkisebb a sorban még csak négyéves, de hát nem maradhat ki a családi partiból, egyértelmű volt, hogy ő is jön velünk, de miatta aggódtam talán a legjobban.
„Öngyilkos küldetés” – mondta egy kedves barátnőm, és indulás előtt hajlottam rá, hogy igaza van. Aztán kellemesen csalódtam, felesleges volt minden aggodalom, a gyerekek és a bulizó fiatalok is csodálatosan viselkedtek a fesztivál első napján.
Mondhat bárki bármit, hogy „a mai fiatalok”, meg „bezzeg a mi időnkben”, és „a fesztiválozás maga a fertő”, igazából nincs semmi baj a mai fiatalokkal. Kedvesek, előzékenyek, és még részegen is észnél voltak annyira, hogy vigyáztak a gyerekekre táncolás közben.
A kis négyévesem egy pillanat alatt hippi lett a fesztiválon (Kép: Kun Gabi)
Ahogy mentünk a bejárat felé, rájöttem, hogy a fesztiválozók 90 százaléka még pelenkás volt, amikor az első EFOTT-omon jártam, és ettől a gondolattól valahogy rögtön a szívembe lopta magát az összes ott sörözgető huszonéves.
Megtáncoltatták a gyerekeket, mosolyogtak, beszélgettek velük, csillámtetkót csináltak, megtapsolták őket tánc közben, szóval egy pillanat alatt maguk közé fogadták az öregeket – ez lennék én meg az apjuk – és a kis kölkeiket.
Az öt gyerek pedig hamar otthon érezte magát, rohangáltak, játszottak a felnőtteknek szervezett játékokkal, kipróbáltak mindent, amit ki lehetett próbálni, minimális mértékben nyafogtak csak, amikor nem vettem nyolcezerért rántott csirkét nekik és boldogan ugrabugráltak Irie Maffián velem együtt. Persze csak hátul, tömeget kerülve, biztonságban, ahogy kell. Annyira belejöttek a bulizásba, hogy megfűzték az apjukat, hogy maradjanak a hajnali egykor kezdődő koncertre is, csak két gyerek mondta, hogy elfáradt este 10-kor, őket én hazafuvaroztam, úgyhogy az éjjeli alakulatból már kimaradtam.
Aki tehát hezitálna, hogy gyerekkel nekivágjon-e a fesztiváloknak, azt csak biztatni tudom, hogy a rockzene köré épülő fesztiválokra nyugodtan lehet menni (ezekkel van tapasztalatom, csak azért emelem ki a rockzenéseket), nincs ott semmi káros vagy veszélyes a gyerekek számára.
Fel kell készülni a hangzavarra, esetleg zajszűrős fülest beszerezni előtte a gyereknek, és érdemes alaposan átgondolni a pakolást, mert szükség lehet kéztörlőtől kezdve ragtapaszon át fertőtlenítőig mindenféle cuccra. Nem lehet gyerekkel úgy nekiindulni, mint régen, hogy nálam volt a bérletem és némi pénz, hanem súlyos hátizsákkal kell bulizni, de még így is megéri, mert hatalmas élmény együtt ugrálni a koncerteken a gyerekekkel.
