Nyár közepén fogadta el az országgyűlés azt a törvénymódosítást, ami több szempontból is megbolygatja az eddig megszokott oktatási rendet. A magántanulóságot felváltja az egyéni munkarend, az alternatív iskoláknak újra kell írniuk a tantervüket az eddigieknél jóval szigorúbb feltételek szerint. Néhány saját tantervet követő iskola ezzel komoly döntéshelyzetbe kerül, mennyit enged a koncepcióból, amire az intézmény épül.
Ha állami, akkor biztonságos?
Sokan, akik eddig tudatosan választottak alternatív iskolát a gyerekük számára az állami oktatás helyett, most elbizonytalanodtak: min múlik ezeknek az iskoláknak a jövője? Jó döntés alternatív sulit választani a gyereknek, vagy a jelenlegi helyzetben ez ugrás a sötétbe?
Rózsa Ildikó pedagógiai szakértő, a ReSuli Alapítvány elnöke azt mondja: egy állami iskola sem annyira stabil, mint amilyennek elsőre tűnik.
„Egy olyan intézményt, amit az állam tart fent, nem nagy erőfeszítés egyik napról a másikra teljesen megváltoztatni, mondjuk egy parancsra történő igazgatóváltással. A magánszféra ebből a szempontból akár még biztonságosabbnak is tekinthető, mert a szülők és a tanárok is tudatos választással döntöttek az adott intézmény mellett, így sokkal inkább a sajátjuknak érzik azt. Így, ha azt szeretnénk, hogy egy nem állami fenntartású iskola fennmaradjon, a legbiztosabban mi magunk tehetünk ezért azzal, hogy oda íratjuk be a gyerekünket.
Egy iskola létjogosultságát az igazolja, hogy vannak benne diákok, és mögöttük szülők, akik hasonló elveket vallanak.
Az nem elég, ha a hagyományos rendszerű iskolába íratott gyerek szenved, a szülei pedig szidják az oktatást, miközben ennél többet is tehetnének. Az alternatív iskolák nem azért vannak veszélyben, mert határozatokkal megszüntetik őket, hanem azért, mert a célközönségük sok esetben biztosabbnak érzi a megszokott gyenge szolgáltatási minőséget az ismeretlen, modern jobbal szemben.”
Sosem volt még ennyire szükség az alternatív oktatásra
„Sokszor teszik fel a kérdést, hogyan lehetne javítani a közoktatáson. Azt hiszem, sokkal egyszerűbb lenne elölről kezdeni az egészet. Nincs értelme itt-ott javítgatni, sokkal egyszerűbb fordítani egyet az egészen – mondja Rózsa Ildikó. – Most Magyarországon kétféle iskola működik. Az egyiknek van koncepciója, és ehhez kapcsolódó szakmai munkát végez. Választ ad egy létező igényre, vagy legalább kérdései vannak. A másik típusú iskolából ez hiányzik.
Az, hogy melyik intézmény melyik kategóriába tartozik, nem azon múlik, hogy állami fenntartású-e. De sajnálatos módon az állami iskolák között nagy számban akadnak cél nélkül működő intézmények. A forprofit világban ez elképzelhetetlen lenne: minden cég átgondolt elképzelésre épül, még a legkisebb egyéni vállalkozások is, máskülönben nem maradnának életben a piacon.
Egy iskola ezzel szemben remekül működtethető elvi alapok nélkül, sok intézmény mögül hiányzik az átgondolt szervezetfejlesztés.
Nem az a baj velük, hogy állami fenntartásúak, hanem az, hogy nincs mögöttük valódi koncepció, hiányoznak a pedagógiai és nevelésfilozófiai elvek és elképzelések.”
Rózsa Ildikó, a ReSuli Alapítvány elnöke (Fotó: Bach Máté)
Most, hogy a magántanulóság feltételei változnak a törvénymódosítás hatására, sokan megrémültek, hogy nehezen kezelhető gyerekek fogják elözönleni az iskolákat. Az alternatív iskolák jelentősége ezzel akár fel is értékelődhetne. Ez azt jelenti, hogy a kereslet nemhogy csökken, hanem még inkább nő a törvénymódosítás miatt hagyományostól eltérő oktatási formák iránt. De ugyanez a rendelet közben csökkenti az alternatív iskolák mozgásterét. Ennek többféle következménye lehet.
„Ha az alternatív iskolák fejlődési terét és számát is lecsökkentik, akkor várható, hogy a kevés férőhelyre sokan jelentkeznek majd, ezért drágább lesz ez az oktatási forma, mint eddig, és egyre kevesebbek számára lesz hozzáférhető.
Az sem kizárt, hogy hamarosan megjelennek az állami fenntartású magániskolák, amelyek jó felszereltséggel magas szintű oktatást kínálnak majd – megint csak azok számára, akik ezt meg tudják fizetni.
Nagyvárosonként egy ilyen elég ahhoz, hogy magához vonzza azokat, akik minőségi igények miatt választottak eddig alternatív iskolát.
De a változások növelik a korai iskolaelhagyás kockázatát is. Az általános iskolában még tankötelesek a gyerekek, ezért valamilyen iskolai ellátást biztos, hogy kapnak. A középiskolából viszont gyorsan ki lehet csúszni, még annál is könnyebben, mint eddig, mert ha a gyerek kicsit nehezebben kezelhető, vagy több különleges figyelemre van szüksége, az iskola megteheti, hogy köszöni, nem kéri, és válogat azokból, akikkel könnyebb dolgozni. Sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, mert a nehezebben kezelhető gyerekeknek addigra pont elegük is lesz a közoktatásból, mire betöltik a tizenhatot.”
Senki nincs egyedül!
Rózsa Ildikó azt mondja, az iskolaválasztás kérdésénél néhány alapvető tényezőre érdemes figyelni, és ezek segítenek a felelős döntésben.
„Nagyon egyszerű dolgokat kellene végiggondolni. Érdemes lenne feltárni például, hogy megvannak-e az alapvető munkakörülmények egy-egy iskolában ahhoz, hogy az ott dolgozók és az oda járók minőségi munkát végezhessenek. Ide tartoznak a megfelelő higiénés körülmények, a pihenéshez biztosított lehetőségek – nem függőágy és halk zene, csak elég személyes tér a felnőtteknek és a gyerekeknek, ahova vissza lehet vonulni a szünetekben.
Van-e elég tér ahhoz, hogy mindenki kényelmesen elrendezhesse a személyes holmijait? Egy igényesebben berendezett tér automatikusan azt váltja ki mindenkiből, hogy óvatosabban, nagyobb megbecsüléssel közelítsenek mindenhez.
Ezt megteremteni nem kerül sokba. Arra viszont fontos lenne figyelni, hogy ez nem a szülők dolga!
Szép kezdeményezés, mikor egy csapat szülő kifest egy állami iskolát, mert nem akarják, hogy a gyerekük penészes tanteremben üldögéljen, de ezzel csak hozzájárulnak ahhoz, hogy ne változzon semmi. A jó szándék persze érthető, de távlatilag ez nem bölcs lépés.
Hiszen ha a szülők úgyis megcsinálják, a fenntartó minek költsön rá? Ugyanezzel az energiával és pénzbefektetéssel akár elkezdhetnének elölről valamit, ami a gyerekeik igényeinek jobban megfelel, és nem az egyébként nemtörődöm rendszert segítik vele, hanem létrehoznak egy másik típusú intézményt.
Vannak iskolák, ahol az alapvető munkakörülményeket sem sikerül megteremteni (Képünk illusztráció, fotó: Sean Gallup/Getty Images)
Jogi tréningekre is szükség lenne. Sokszor olyan dolgoktól rémülnek meg a tanárok is és a szülők is, aminek utána sem néznek, hogy jogilag lehetséges-e, csak elhiszik, mert azt hallották vagy olvasták valahol.
A szándékosan kevés kommunikáció, a szivárogtatott félinformációk ellen azok léphetnek fel érvekkel és cselekvési tervvel, akik tisztában vannak a jogaikkal.
Ennek része lehet egy közérdekű adatigénylés is arról, hogy az ország iskoláiban mennyi gyerek és tanár van, a diákok közül mennyi az SNI-s, és hogy ők megkapják-e az ennek megfelelő ellátást. Most röpködnek minden adat nélkül olyan információk, hogy tanárhiány van, aztán jön a cáfolat, hogy nincs is, de közben egyik mögött sincsenek valódi adatok, fogalmunk sincs, hogy valójában mi a helyzet.
Emellett sok személyes történetet kellene nyilvánosságra hozni, így megtalálhatják egymást azok, akiknek hasonló az esetük. Most mindenki úgy érzi, hogy magára hagyták a problémájával, így gyorsan kiderülhet, hogy egyáltalán nincs egyedül senki, csak nem tudnak egymásról azok, akik összekapaszkodhatnának.”
Szülő vagy? Mérlegelj!
„Én azt mondom mindenkinek, aki kétségbeesetten kérdezgeti, hogy jaj, mi lesz, ha alternatív oktatási módot választok a gyerekemnek, hogy miért, egyébként mi lesz? – mondja Rózsa Ildikó. – Lát ígéretet, perspektívát a mostani közoktatásban? Lát garanciát arra, hogy az állami iskolát nem szüntetik meg egyetlen tollvonással, vagy hogy személyre szabottan fognak ott a gyerekével foglalkozni?
Érdemes egy kis költségvetést készítenie mindenkinek, mennyibe kerül valójában az ingyenes közoktatás?
Meg kell vásárolni olyan felszereléseket, amiket a gyerek nem fog érdemben használni. Ahhoz, hogy a diák versenyképes tudást kapjon, magántanárhoz kell járatni, mert az iskola nem ad megfelelő felkészítést a továbbtanuláshoz, nem garantál jó színvonalú nyelvi oktatást. Időt kell szánni arra otthon is, hogy a szülő tanuljon a gyerekkel, így a közösen eltöltött minőségi idő eltűnik. Ez így összegezve jelentős költségteher egy családnak. Könnyen lehet, hogy ugyanezt a pénzt megérné egy olyan iskolára költeni, ahol tényleg odafigyelnek a gyerekre, és haladni tud.
Itt az ideje, hogy a szülő és a gyerek ne csak passzív alanya legyen az oktatásnak, hanem aktív résztvevője is.
A minőségi oktatás csapatmunka, és a csapat egyenrangú tagja a tanár, a szülő és a gyerek is! Minden résztvevőnek egyformán felelősséget kell éreznie azért, hogy jól működjön a dolog, és aktívan alakítania kell a körülményeket. Olyan iskolát érdemes keresni vagy alapítani és működtetni, amelyik ezt természetesnek veszi.”
