Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Család

Meghalt a kisfia, szívszorító nyílt levelet írt a szülőknek a munkamániás apa

A kisfiú hirtelen, éjszaka, a saját ágyában halt meg. Apja egy értekezleten ült, amikor értesült a tragédiáról.

A saját bevallása szerint is munkamániás  J.R. Storment nyolc évvel ezelőtt alapította a cégét, ugyanabben a hónapban, amikor ikerfiai is a világra jöttek. A férfi azonban azóta sem vett ki egy teljes hét szabadságot. Három héttel ezelőtt egy értekezleten ült, amikor megcsörrent a telefonja. A felesége hívta, és közölte vele, hogy egyik gyermekük, Wiley meghalt.

A férfi azonnal rohant haza, a házuk addigra tele volt mentősökkel és rendőrökkel. Két és fél órát kellett várakoznia, mire kisfia holttestéhez engedték, hogy elbúcsúzhasson tőle.

A férfi megható nyílt levelet írt a szülőknek, hogy felhívja a figyelmüket arra, ne kövessék el ugyanazt a hibát, amit ő.

Az apa írásából kiderül, Wiley kicsi korától kezdve arra vágyott, hogy vállalkozásokat indítson, mindemellett 5 évesen közölte azt is, hogy ha felnő, szeretne feleséget és gyerekeket. Egy évvel később be is mutatta szüleinek első kis szerelmét, akivel aztán kézzel írt levelekben tartotta a kapcsolatot az azt követő két évben, míg a család Hawaiin élt, majd amikor visszaköltöztek Portlandbe, a két gyerek elhatározta, hogy egy nap összeházasodnak.

J.R Storment

J.R Storment és családja (LinkedIn)

„A számtalan nehéz pillanat egyike az volt, amikor alá kellett írnom a halotti bizonyítványát. A legnehezebb azt volt látni, hogy rá volt írva a neve, de volt két másik sor, ami nagyon megrendített. Foglalkozása: sosem dolgozott. Családi állapota: sosem volt házas. Pedig annyira szerette volna mindezeket megtenni.”

A férfi a kisfia halála óta eltelt hetekben sokat tépelődött azon, hogy mit kellett volna másképp csinálnia, miközben a felesége folyton eszébe juttatta azokat a dolgokat, amiket a kis Wiley megélhetett rövid élete során.

Tíz különböző országban járt, snorkelezett Fijin, autót vezetett egy mellékúton Hawaii-n, túrázott Görögországban, folyton képregényeket rajzolt, rövid történeteket írt, és olyan jól sakkozott, hogy kétszer egymás után legyőzte az apukáját is.

„Aztán egy éjszaka meghalt az ágyában. Előző este minden normálisan ment. Wiley egészséges volt és aktív. A barátaink nálunk vacsoráztak a gyerekeikkel és mindannyian a hatalmas trambulinon ugráltak, amit elsőként vettünk a házba, miután pár hete megvásároltuk.”

Wiley aztán összeveszett a többi gyerekkel, amiért édesapja félrevonta, és kissé indulatos volt vele, mire a fiúcska elsírta magát. Pár órával később aztán lenyugodtak a kedélyek, a kisfiú a kedvenc ételét ette, majd testvérével elmentek lefeküdni. Apja akkor még bocsánatot is kért tőle, amiért megríkatta. 

Később a kisfiú még átment a szülei szobájába, mert nem tudott aludni az egyik szomszédból áthallatszó, hangos zene miatt. Az apa erre visszakísérte a gyerekszobába, becsukta az ablakokat és még megölelték egymást. Ekkor látta utoljára élve a fiát.

Az apa másnap korán ment dolgozni. Mivel Wiley szeretett sokáig aludni, ezért anyja nem gondolt semmi rosszra, mikor reggel nem kelt fel. Később azonban bement a szobájába, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Akkor vette észre, hogy a gyerek teste kihűlt. Az orvosszakértő, aki megvizsgálta a holttestet, azt mondta, hogy Wiley már legalább 8-10 órája halott lehetett, amikor megtalálták. 

A kisfiúnál tavaly az epilepszia egy enyhébb formáját diagnosztizálták, ám az orvosok is úgy vélték, hogy kamaszkorában majd kinövi. Mégis úgy tűnik, hogy úgynevezett hirtelen epilepsziás halál (SUDEP) állt be nála. A megjósolhatatlan és kivédhetetlen halál 4500 gyerekből átlagosan egynél következik be.

„Sokan kérdeztétek, mivel tudnátok segíteni. Öleljétek meg a gyerekeiteket. Ne dolgozzatok túl sokáig. Sok dolog van, amit megbánsz, hogy időt pazaroltál rá, de akkor már nincs időd” – írta a gyászoló apa.

A férfi még nem ment vissza dolgozni, egyelőre nem is tudja, hogy lesz képes rá, hiszen az is a lelkiismeret-furdalását erősíti majd, amiért nem töltött több időt a családjával.

„Amikor leültem megírni ezt a posztot, az élő fiam, Oliver megkérdezte, hogy számtógépezhet-e. A szokásos nem válasz helyett abbahagytam az írást, és azt kérdeztem, hogy játszhatok-e vele. Meglepte a válaszom, és olyan kapcsolatba kerültünk, amit korábban elmulasztottunk. A kis dolgok számítanak.”

A férfi azt szeretné, ha tragédiájukból mások is megtanulnák, mi is a fontos az életben, mi az, amire érdemes időt szánni. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top