Az internetes zaklatás – vagy ahogy divatos szóval emlegetik, a „cyberbullying” – egyre nagyobb probléma világszerte. Sajnos Magyarországon is: az UNICEF 2017-es felmérése szerint minden harmadik gyereket zaklattak már az interneten. Márpedig ennek komoly következményei is lehetnek: az elmúlt években több olyan tinédzserről is hírt adott a világsajtó, akik – mint a tizennégy éves Dolly Everett – az öngyilkosságba menekültek a közösségi oldalakon folyó bántalmazás elől.
Képünk illusztráció (Fotó: Unsplash)
„Itthon nem tudunk olyan esetről, amikor egy tinédzser öngyilkosságot követett volna el az internetes zaklatás miatt – de ez önmagában még nem jelenti azt, hogy ne történt volna ilyen. Nálunk sajnos nem nagyon készülnek cyberbullyinggal foglalkozó statisztikák; de ha lennének is ilyen kutatások, nagyon nehéz lenne rávenni az érintetteket, hogy bevallják, ők is a cyberbullying áldozatává vagy elkövetőjévé váltak” – magyarázza Arató Nikolett, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Pszichológiai Intézetének PHD-hallgatója, akinek egyik kiemelt kutatási területe az internetes zaklatás.
Bárkiből lehet áldozat
Az UNICEF felmérése szerint csak minden tizedik gyerek kér segítséget a szüleitől, a tanáraitól vagy segítő szervezetektől, ha bajba kerül, a többségük inkább megpróbálja maga kezelni az ilyen helyzeteket, vagy magába fojtja a zaklatás miatt érzett bánatát, feszültségét, boldogtalanságát. „Ez hosszabb távon komoly pszichológiai, mentális zavarok kialakulásához is vezethet, a bántalmazott fiatalok egy része egy idő után magába fordul, és az sem ritka, hogy depresszió, szorongás, evési vagy viselkedési zavarok alakulnak ki náluk” – mondja Arató Nikolett.
A bullying, a gyerekek és felnőttek közötti bántalmazás, zsarolás, fenyegetés ugyan egyáltalán nem új keletű jelenség, de a közösségi oldalak megjelenésével sokkal gyakoribbá vált. „A bántalmazónak az a célja, hogy hatalmi pozícióba kerüljön a bántalmazottal szemben. Ilyen emberek mindig voltak, és mindig is lesznek, ez egész egyszerűen a társadalmi struktúránkból, a szokásainkból adódik – fejtegeti a kutató. – Az újdonság mindössze annyi, hogy a Facebook, a Twitter, az Instagram meg a többi hasonló oldal nagyon leegyszerűsítette a bántalmazók dolgát: akár névtelenül-arctalanul is rászállhatnak valakire. A lényeg, hogy aszimmetrikus kapcsolatot alakítsanak ki, hogy úgy érezzék, hatalmuk van az áldozatuk felett. Ez fontos: a zaklató mindig nagyobb hatalommal bír, mint a bántalmazott.”
Nem minden bully bully
A PTE kutatója szerint a cyberbullying elterjedéséhez az is hozzájárult, hogy megjelentek a modern kép- és videószerkesztő alkalmazások. „Ma már néhány kattintással készíthetünk kellemetlen, kínos, inkrimináló felvételeket bárkiről. Nem véletlen, hogy a gyerekek, tinédzserek körében gyakran előfordul, hogy ilyenek tartalmak megosztásával »szívatják egymást« – igaz, ez önmagában még nem bullying: akkor sem, ha komoly lelki problémákat okoz az elszenvedőjének. A bullyingnak ugyanis fontos ismertetőjegye, hogy ártó szándékú és rendszeresen ismétlődik; akkor beszélhetünk internetes zaklatásról, ha egy személy vagy csoport hosszabb időre rászáll valakire, és konzekvensen, szisztematikusan igyekszik megkeseríteni az életét” – mondja Arató Nikolett.
Képünk illusztráció (Fotó: Unsplash)
Sajnos, ilyen esetekből sincs hiány. Már csak azért sem, mert a fiatalok fejében egyre inkább összemosódik a „valódi” és a „virtuális” világ. „A tinédzserek életük jelentős részét az online a felületeken töltik: itt szervezik meg a programjaikat, itt tartják a kapcsolatot egymással, itt osztják meg a legfontosabb élményeiket, sőt sokszor itt is ismerkednek. Rengeteg személyes információt, élményt osztanak meg magukról az interneten – ami egyrészt nagyon sebezhetővé teszi őket a zaklatókkal szemben, másrészt pedig arról tanúskodik, hogy velünk, idősebb felhasználókkal szemben nehezen tudják elválasztani a virtuális világot a valóditól – mondja a kutató. – Sokuk számára mindaz, ami a Facebookon történik, a valódi világ része: ha egy bejegyzésük sok like-ot kap, azt sikerként, ha közösség ellenük fordul, azt pedig egyértelműen kudarcként élik meg.”
Segítő, felvilágosító programokra lenne szükség
A szakember szerint az sem segít, hogy a közösségi oldalakon mindenki igyekszik népszerűbbnek, szebbnek, sikeresebbnek boldogabbnak mutatni magát, mint amilyen valójában. „Ennek megfelelően a támadások is sokkal brutálisabbak: már csak azért is, mert a közösségi oldalak nyújtotta anonimitás miatt a zaklatók sokszor úgy érzik, bármit leírhatnak, még olyasmit is, amit egyébként ki nem ejtenének a szájukon.”
Mint mondja, sokszor a szülők sem tudják, hogy a gyereküket zaklatják; pedig ez fontos lenne, hiszen ez a probléma a kisebb gyerekeket is érintheti. „Egyre több tizen-egynéhány éves gyerek jelenik meg a Facebookon. Tudjuk, hogy a közösségi oldal elvileg csak a tizenharmadik évüket betöltött gyerekeknek engedélyezi, hogy regisztráljanak, de ezt az előírást könnyű kijátszani” – hangsúlyozza.
Arató Nikolett szerint fontos lenne, hogy az erre hivatott szervek, állami és civil szervezetek olyan felvilágosító előadásokat, interaktív tanórákat tartsanak az iskolákban és óvodákban, amelyeken felkészíthetik a gyerekeket az internetes bántalmazásra. Ahogy arra is, hogy a bántalmazott tinédzserek konkrét támogatást kapjanak. Szerencsére, erre már nálunk is van lehetőségük, többek között az UNICEF okostelefon-alkalmazásán, a HelpAPP-on keresztül és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ingyenes, anonim lelkisegély-szolgálatánál is segítséget kérhetnek, ha az interneten zaklatják őket.
