Sok családban lejátszódik esténként az a jelenet, hogy a szülők ellenőrzik a gyerek házi feladatát, majd kijavíttatják vele a hibákat. Persze a gyerek ekkor kiborul, mert azt hitte, már vége a napnak, erre ülhet megint le házit javítani.
Eileen Kennedy-Moore klinikai szakpszichológus szerint ez egy teljesen felesleges küzdelem, és azon a tévhiten alapul, hogy a szülőnek az a dolga, hogy ellenőrizze a gyereket házi feladattal együtt. Csakhogy a házi javítása nem a szülő, hanem a tanár feladata lenne, hiszen a tanulás elvileg az iskola és a gyerek közös munkája.
A szakember nem alaptalanul javasolja, hogy ne zaklassuk a házi feladattal a gyereket: több mint 400 tanulmány összevetéséből alakult ki az az eredmény, hogy a szülői segítség a házi feladatban nagyon kevés jó hatást von maga után. Nem lesz jobb tanuló tőle a gyerek, nem lesz több motivációja, és még a szociális és érzelmi fejlődését sem szolgálja. Amikor anya, apa minden este le akar ülni a gyerekkel házi feladatot csinálni, akkor igazából nem tesz jót a tanulás szempontjából, sőt a kutatási eredmények szerint ronthatja a tanulmányi eredményeket, és még a családi békét is felboríthatja.
Ezért ne segíts a gyereknek a házi feladatban:
- ha kijavítod a házi feladatát, a tanár nem fogja tudni, mit nem ért a gyerek;
- azt sugallhatod a gyereknek, hogy nem szabad hibázni;
- összezavarja a gyereket, hogy kinek a felelőssége a házi feladat;
- oda vezethet, hogy a gyerek túl könnyen fel fogja adni a feladatait, ha nehézségbe ütközik.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
A legnagyobb segítség az, ha távoltartod magad a gyerek házi feladatától, mert ezzel megtanítod neki, hogy az ő dolga, munkája, felelőssége, aminek viseli a következményeit. Lehet érdeklődni, mit tanulnak, de ne menj végig minden feladaton, mint egy helyettes tanár. Ha segítséget kér, az más tészta, akkor természetesen ülj mellé és magyarázd el, amit nem ért, de ez nem azt jelenti, hogy ott állsz a háta mögött és minden lépését leellenőrzöd.
Ha pedig rendszeresen küszködik a gyerek a házi feladattal, akkor ne utólag javítsd és borítsd ki a gyereket, hogy üljön vissza tanulni, hanem előre beszéljétek meg, mikor tudtok közösen tanulni.
A közös tanulás pedig ne abból álljon, hogy megmondod neki a megoldást, hanem inkább a tanulás folyamatában segítsd:
- A gyerek olvassa fel hangosan a feladatot, és értelmezze, mit kell csinálni. Gyakran inkább szövegértési probléma áll a háttérben, nem hiányos tudás.
- Bontsátok kisebb részekre a bonyolult feladatokat. A gyerek egy nagy feladattól megijedhet, és inkább bele sem kezd, de ha segítesz neki részekre tagolni, már menni fog neki.
- Csak a teljesítést ellenőrizd. Ne nézd a feladatok megoldását, ne akard javítani, csak azt ellenőrizd, hogy megcsinálta-e a házi feladatot. A többit már hagyd a tanárra.
A fő cél szülőként nem az, hogy a gyerek tudás nélkül ötösöket hozzon haza, hanem hogy megtanuljon tanulni. Ha túl sok kritikát kap és folyton a nyakában lihegnek a szülei, az csak elveszi a kíváncsiságát és nem tanul belőle mást, mint hogy a tanulás egy rettenetes dolog, ami csak konfliktust szül. Pedig az egész élet tanulásból áll, ezért nem árt már elsőtől kezdve erre készíteni a gyereket.
Hagyni kell, hogy a gyerek próbálkozzon, hibázzon, újra megpróbálja és újra elessen. Azért nem osztogatnak egyeseket, ha valakinek nem hibátlan a házi feladata, az viszont károkat okozhat, ha folyton nyomasztjuk vele a gyereket. Engedd el a teljesítménykényszert és ne kergesd a tökéletességet – ezzel teheted a legtöbbet a gyereked tanulásáért.
