Állítólag a gyerekek mindig őszinték. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudjuk, de most, hogy néhányukat megkérdeztük a nagyszüleikről, abban már biztosak vagyunk, hogy nagyon kritikusak!
Lili
Lilinek mindegyik nagyszülőjével van kapcsolata, de az apai nagymamáját nem igazán szereti. Mégpedig azért nem, mert gusztustalan dolgokat csinál.
„Apu mindig rám szól, hogy ne mondjak ilyeneket a nagyanyámról, és szégyelljem magam, amiért így viselkedek. Szerintem viszont nem illik ilyen gusztustalanságokat csinálni, és úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Tudom, hogy apuék is látják meg hallják, csak direkt nem veszik észre! Az is igaz, hogy a nagymamám már 78 éves, de azért annyira még nem öreg. A legrosszabb szokása, hogy amikor elunja magát, kitépked a fejéből egy-egy hajszálat, majd lerágja róla a hajhagymákat. Nem tépi ki az összes haját, mint egy bolond, de mondjuk egy hosszú vacsora alatt kétszer csinál ilyet.”
Ezért Lili és a testvére mindig megpróbálnak úgy ülni, hogy ne lássák a nagymamát, ha viszont egyikük észreveszi, hogy mit csinál, akkor azonnal riadóztatja a másikat, és hatalmas nevetés lesz a vége, amiért elküldik őket az asztaltól. „És még az orrát is piszkálja, amit pedig kiszed belőle, azt leejti maga mellé a földre. Na, ezért egyszer anyu is szólt, mondta neki, hogy használjon papír zsebkendőt, de persze letagadta az egészet.”
A másik nagymamával nincsenek ilyen kalandok, ő viszont rettenetesen főz az unokái szerint, és képes hetekig duzzogni, ha valamit nem esznek meg. „Már kitaláltuk, hogy inkább elcsomagoltatjuk vele az ebédet, aztán otthon kidobjuk, így nem tud róla. De jobb lenne, ha inkább nem főzne, mert az nem kerül pénzbe. Rendelhetne is valami finomat, amikor megyünk. És ami a legrosszabb, hogy azt állítja, hogy én szeretem a resztelt májat! Pedig soha nem ettem meg.”
Bence
Bencének szerencséje van, mert mindkét nagymamája a közelükben lakik és nyugdíjas, így nagyon sok időt tud velük tölteni. Az anyai nagymamáját nagyinak, az apait mamának szólítja. Délutánonként a nagyihoz megy iskola után, ott ebédel és tanul, aztán este felveszik a szülei, és együtt mennek haza. A mamával inkább hétvégén találkozik, gyakran nála is alszik, sőt olyan is előfordul, hogy pénteken már iskola után hozzá megy, és hétfőn tőle is indul.
„A nagyi fiatalos, a mama pedig olyan igazi nagymama, csak nem tud kötni. Azért megyek hétvégén a mamához, mert a nagyi olyankor az udvarlójával szokott lenni. Ez most egy újabb lovag, ahogy ő nevezi – a régivel szakított, pedig azt én is nagyon kedveltem. A nagyi férje, aki a nagyapám volt, még jóval azelőtt meghalt, hogy én megszülettem volna, és a nagyi nem akart magányos öregasszony lenni, legalábbis így mesélte. Egy online társkeresőn is fent van, egyszer meg is mutatta nekem magát. Kérdezte, hogy szerintem jó-e a fénykép, amit kirakott magáról.”
Bence nem biztos benne, hogy ezt a viselkedést lehet-e már pasizásnak hívni, de tetszik neki, hogy a nagymamája ilyen fiatalos. Büszke rá, hogy jógázni jár, magassarkúban is tud táncolni, és nagyon finom kínai vacsorákat készít.
Az apai nagymamája tökéletes ellentéte az anyainak. Soha nem sminkeli magát, és nem randevúzik senkivel, pedig harminc éve elvált. Viszont ő a legjobb betegápoló a világon, és ha Bence néha hasfájást füllent otthon, hogy átjöjjön hozzá, és egész nap mesét olvasson neki, a mama ezt is megteszi – sőt palacsintát süt neki ebédre, és a hátát cirógatja. Ilyenkor mindig megbeszélik, hogy Bence holnapra meggyógyul, és jó sokáig nem is lesz semmi baja. Vagy legalábbis addig, amíg nem lesz szüksége egy újabb mamás szabadnapra.
Léna
Léna nagyszülei még mind a négyen dolgoznak, ezért szerinte nem is igazi nagyszülők. „Szerintem mindenkinek nyugdíjas a nagymamája az osztályból, csak nekem nem. Anyu szerint azért, mert az én nagyszüleim még fiatalok, de ez egyáltalán nem igaz, mert mind a négyen öregek. Az egyik papám kopasz, a másiknak pedig ősz a haja.”
Az egyik nagymamának nagyon fáj a dereka, és front idején a karja is, márpedig a kislány szerint ez is csak az öregekkel szokott előfordulni. „Mindig beszél valamennyit a derekáról, amikor találkozunk, vagy ha elfelejti, akkor anyu meg szokta kérdezni, hogy mi van vele. Gyógyfürdőbe jár, egyszer engem is elvitt, de soha többet nem megyek! A gyógyvíz nagyon büdös, és olyan sárga színe van, mintha pisi lenne. Mondjuk lehet az is, mert nagyon sokan ülnek benne nagyon sokáig, és meg se moccannak. Lehet, hogy belepisilnek. És se ugrálni, se úszni, se hangosan beszélgetni nem lehet.”
A nagyapák viszont még gyerekszemmel is fiatalosnak tűnnek, például mindketten sportolnak is – az egyik pingpongozik, a másik kocog. „A nagyapámnak van egy elképesztően büdös kenőcse, amivel futás előtt mindig bedörzsöli a vádliját, hogy jól bemelegedjen. Azt mondja, hogy azért nem sérül meg, mert azt használja. Szerintem akkor se esne el, ha nem kenné be vele a lábát, de mindig megcsinálja. És ez egy olyan kenőcs, aminek nem lehet kimosni a szagát. Az egész lakásuknak ilyen kicsit az illata, sőt azt is meg tudom mondani, ha a szüleim náluk voltak, mert érzem a hajukban ezt a szagot.”
Léna egyébként nagyon nem szereti, hogy a nagyszülei dolgoznak, mert olyan nagymamára vágyik, akinél lehet nyáron nyaralni, mint a Pöttyös Panniban.