Ezért haragszom a Barbie babára

Évente több tucat olyan hírt kap fel a közösségi média, amiben testképzavaros és esősen exhibicionista nők mutatják be önmagukon, hogy mennyire sikerült Barbie babává változniuk. Az eredmény általában meghökkentő, de még inkább elkeserítő.

A gyerekek tudják, hogy ez nem a valóság! (Fotó: Pixabay.com)

Az anorexiás műanyag babák sikere viszont elvitathatatlan, olyannyira, hogy több kihívójuk is akadt a piacon, és most nem csak az olcsó, kínai fröccsöntött változatokra gondolok. Ott van például a szintén nagyon vékony, ám tenyérnyi szemmel néző baba, ami annyira bántotta valamelyik édesanya érzéseit, hogy lemosta a hatalmas szemeket, és a helyére „normális” ábrázatot festett. Az internet népe boldog volt, jól megkapta végre a baba a magáét! Aztán mindenki betett egy újabb eredetit a kosarába karácsonyra.

Ha kicsi a szeme, akkor jobb? (Fotó: Pixabay)

Egy hétéves kislány anyukájaként a mi lakásunk is négy Barbie lakóhelye. Van egy általunk csak bébiszitternek hívott, arányaitól eltekintve egészen átlagos lányra emlékeztető, két klasszikusnak mondható szőke és egy sellő is, aminek a lába helyén szivárványszínű halfarok található, ami világit, villog, és természetesen vízálló. Szerencsére nem énekel, noha a mesehős babák gyakran dalra is fakadnak a szülők legnagyobb bánatára.

Előállt a Mattel az első nemsemleges, alakítható Barbie babával

Nekem nem volt ilyen babám gyerekkoromban, de nem valamiféle elvek miatt, hanem csak azért, mert nem volt még kapható Magyarországon. Helyette kisbabatestű játékbabákkal játszottunk, és amikor kinőttünk abból a korból, hogy megelégedjünk a ringatás-pelenkázás-öltöztetés feladatkörrel, akkor elkezdtük lakkozni a körmüket, rúzsozni a szájukat, és menőnek gondolt ruhákat varrni nekik. Szerencsétlen babák elég furcsán néztek ki a piros miniruhában, rúzzsal és arcpírral, hathónapos csecsemőt utánzó testtel, mégse lettünk testképzavarosak. (Bár abban van valami, hogy a mostani alakunk inkább egy dundi csecsemőre hasonlít, mint egy anorexiás műanyag babára. Ez lehet az oka?!)

Mindenesetre a babagyár is érzi az idők szavát, és főleg a hangos anyukák presszióját, úgyhogy az utóbbi időben egészen meglepő lépésekre szánta el magát. Ha például a mamákat zavarja a magas, vékony baba, akkor piacra dobnak egy picit másmilyet – 57 évvel az első Barbie után úgy döntött a Mattel cég, hogy rögtön három új alakban is ad ki babákat; a curvy név a formás, a tall a magas, a petite pedig az alacsony modelleket takarja.

De nemcsak a magasság és a csípő mérete változott, hanem a bőrszín és az arcforma is. És megjelentek a ducinak mondott, a valóságban mégis egy teljesen átlagos vékony nő arányaival rendelkező babák, amiknek főleg az anyukák örültek, mert a legtöbb ötéves kislány továbbra is a „tökéletes”, anorexiás Barbie-t akarta.

Állítólag mindig is volt vezetéknevük! (Fotó: Pixabay)

Közben pedig kiderült, hogy a kor szelleméhez illően a babának van ám személyisége is. Egyáltalán nem csak tucatáru ő, egy olyan kis nőcske, aki nem képes rendesen kezet fogni a bemutatkozásnál, és soha nem mondja ki a vezetéknevét. De nem ám! Barbie ugyanis teljes nevén Barbara Millicent Roberts, és állítólag mindig is így hívták, csak erről nem tudtunk. Ezt a nevét használja például akkor, amikor állásinterjúra megy, vagy időpontot kér az orvosnál. Sőt a pasijának is van vezetékneve, őt Ken Carsonnak hívják. Ebből arra következtetek, hogy Barbie és Ken még nem házasok, vagy esetleg Barbie akkora entitássá vált, hogy nem vette fel a férje nevét. (Remélem, házassági szerződést is kötöttek, hiszen az egészen biztos, hogy a feleség sokkal nagyobb vagyont vitt a kapcsolatba, mint a férje.)

És még ez sem minden: talán a Elena Favilli–Francesca Cavallo szerzőpáros által írt, és lányos családoknál hatalmas sikert befutó könyv sikerén felbuzdulva nőnapra a Mattel cég több mint egytucatnyi történelmi és kortárs hírességet ábrázoló Barbie-kollekciót is piacra dobott Inspiráló nők címmel. A sorozatba bekerült többek között Frida Kahlo festőművész, Amelia Earhart női pilóta, aki elsőként repülte át az Atlanti-óceánt, Chloe Kimet snowboardozó olimpiai bajnok, vagy Katherine Johnson, a NASA matematikus és fizikus szakembere is, aki a cég történetének egyik legjelentősebb munkatársa volt. A Signature kollekcióval a márka olyan pozitív női példaképeket szeretne a fiatal lányok elé állítani, akikre bátorságukért és teljesítményükért is felnézhetnek, ezzel is ösztönözve őket tehetségük kibontakoztatására.

Ez aztán remek!

Bevallom, nekem ezek a babák határozottan bejöttek, sajnáltam is, hogy Magyarországra olyan kevés érkezett, hogy nem tudtam belőlük vásárolni. Ugyanakkor azért még mindig ott az apró probléma: lehet, hogy a Frida Kahlo-babának összeér a szemöldöke, de mégis tökéletes a sminkje, és soha nem borostás a lába. Vagyis még mindig nagyon mű.

Hogy ez gond-e, abban már egyáltalán nem vagyok biztos. Amikor játékbabákkal játszottam, örültem neki, ha akkorák voltak, hogy egy félbehajtott zsebkendővel be lehetett pelenkázni őket, de nem vártam el azt, hogy abba a pelenkába naponta többször valami savanyú tejre emlékeztető szagú izé is kerüljön. Sőt!

Igazi példaképek Barbie-kiadásban (Fotó: Mattel)

Ugyanígy voltam a többi babámmal is. Tudtam, hogy ezek nem igazi emberek, nem is hasonlítanak rájuk, de attól még nagyon jókat lehetett velük babázni. Olyannal se találkoztam soha, hogy dédanyáink szülei azon aggódtak volna, hogy a kislányaik esetleg kukoricacsuhé babákra akarnak majd hasonlítani felnőtt korukban. De hogy egy közelebbi példával éljek, a fiam, aki tizennégy éve még Thomas, a gőzmozdony legnagyobb rajongója volt, mostanra sajnos már egyáltalán nem akar hasznos kismozdonnyá válni, pedig ha így tenne, akkor sokkal kevesebb gondom lenne vele.