Háziállatot tartani nagyon jó dolog: a társállatok szépek, érdekesek, szórakoztatóak, különleges kapcsolatot lehet kiépíteni velük. De gyakran lehet látni olyan állatokat, melyeket mintha nem kezelnének a helyükön: túlféltett, túlszeretett, kicsi emberként tartott házikedvenceket.
A legfontosabb: felelősségteljesen dönteni
Németh Mónika kutyakozmetikus, a Wendigo’s Wind border collie kennel tulajdonosa több oldalról is látja a jelenséget. Egyrészt maga is állattartó, jelenleg hat saját kutyával osztja meg az otthonát. Közben mint felelősségteljes tenyésztőnek szem előtt kell tartania, hogy a nála született kutyák milyen gazdához kerülnek. Kutyakozmetikusként pedig sokféle ember–állat kapcsolatot lát a napi munkája során az elhanyagolástól a túlszeretésig.
„Én is szinte családtagként tartom a kutyákat, nem haszonállatként, de ennek azért megvannak az egészséges keretei – mondja. – És valami hasonlót várok el attól, aki tőlem szeretne kiskutyát.
Fontos szempont, hogy szeresse, vigyázzon rá, sokat foglalkozzon vele, de tartsa szem előtt a kutya igényeit is: vigye sétálni, nevelje, ne csak kényeztesse, és biztosítsa a fajtának megfelelő körülményeket.
Ezt mindig elmondom már a legelső beszélgetésnél, és ha ezen valaki megsértődik, akkor talán jobb is, ha hozzá nem kerül kiskutya. Volt, aki rókák távoltartására szeretett volna tőlem border collie-t venni: nyilvánvaló, hogy nem volt tisztában a fajta igényeivel és adottságaival, le is beszéltem arról, hogy ilyen kutyát vegyen.
Németh Mónika kutyáival (Fotó: magánarchívum)
Sok tenyésztő azt mondja, hogy lakásba vagy csak kinti tartásra nem szívesen ad kölyköt, de én azt gondolom, a lényeg az, hogy mennyi minőségi időt tölt együtt a gazda és a kedvence.
A lakásban tartott kutyát is le lehet mozgatni rendesen, és igenis a kerti kutyával is foglalkozni kell, nem elég a szép nagy terület, ahol élhet.
Természetesen vannak itt is szélsőségek: egy meztelen kutya nem tartható kint télen, mint ahogy egy 80 kilós komondor sem biztos, hogy boldog lenne egy garzonlakásban, de ha valaki felelősségteljesen választ kutyát, ezeket is végiggondolja. Az sem árt, ha a leendő gazda felkészül a várható nehézségekre is. A kiskutya a természet egy darabja, és ezt el kell fogadni, az ezzel járó kellemetlenségekkel együtt is. Például, hogy egy kölyök sem lesz magától szobatiszta. Vagy hogy a kutyák nagy részének bizony hullik a szőre.
A legfontosabb pedig, hogy a viselkedésük formálható ugyan, de vannak ösztöneik, amik erősen hatnak rájuk, és így a gazdájukkal közös életükre is. Én azzal próbálom segíteni a döntést, hogy sokat beszélgetünk a leendő tulajdonossal, és minden kiskutyát szerződéssel adok oda, amiben néhány alapvető dolgot vállalunk, én is, és a gazda is. És persze minden tőlem származó kutya gazdája bármikor kereshet, ha tanácsra van szüksége.”
Hol csúszhat el az ember–állat viszony?
Van, hogy a gazdik emberi szokásokat visznek át az állataikra. Ezek közül a legtöbb szerencsére csak ártalmatlan, apró túlzás. Sokan ünneplik meg például házi kedvencük születésnapját, vagy lepik meg valamivel karácsonyra. Ilyenkor az állat nincs tisztában azzal, hogy miért is kapja a plusz figyelmet, de bármikor szívesen vesz egy kis gondoskodást.
„Ezzel nagy gond nincs, de fontos, hogy a fajának megfelelő ajándékot kapjon a házi kedvenc, ha már megajándékozzuk – mondja Németh Mónika. – Játékot, vagy olyan jutalomfalatot, ami neki való.
Semmiképpen se csokit, cukros vagy édesítőszerekkel készült élelmiszereket, mert ezek az állatok számára nemcsak feleslegesek, de veszélyesek is!
Sokan becsomagolják az állatoknak szánt ajándékot, mintha csak egy embert lepnének meg valamivel. Ilyenkor érdemes arra gondolni, hogy a csomagolás nem különösebben érdekli az állatot, de ahogy szétszedi, lenyelhet belőle darabokat. Ráadásul a felesleges csomagolóanyagok használata környezetvédelmi probléma. Ha valaki állatot tart, akkor valószínűleg fontos számára a természet, ezért jó, ha erre is gondol!”
A közösségi média terjedésével gombamód szaporodnak az állatok saját oldalai is. A legtöbb esetben ezek szórakoztató tartalmú tematikus oldalak, sok állatbarát követi őket. De néha itt is túlzásba esnek az állattartók. Amikor elkezdenek megjelenni egy háziállat oldalán a szelfik, a napi többszöri hangulatjelentések, a „gazdimami ezt a szép rucit vette nekem” típusú bejegyzések, azok már erősen súrolják a jó ízlés határait. Az pedig a legrosszabb, amikor a tulajdonos úgy érzi, hogy a kutyája népszerű, sok követője van, sok üzenetet kap, és nyugodt afelől, hogy gazdag társadalmi életet él – pedig egy nagy séta sokkal több szociális ingert adna, ha a gazda az Instagramon töltött időt inkább arra fordítaná, hogy kimozduljon.
A házi kedvenc külsejének mesterséges alakítása szintén vethet fel kérdéseket. A rendszeres ápolás persze fontos, és ha az ember ezt otthon nem tudja vagy nem szeretné megoldani, a kutyakozmetikus jó megoldás lehet. De itt is könnyű túlzásba esni. „Néha kérnek extrém dolgokat a gazdik: furcsa fazonú nyírást, vagy festést. Volt már, hogy punkfrizurát kért valaki, vagy a fehér kutyájának színes füleket – meséli Németh Mónika. – A kutyakozmetikának létezik egy ága, a kreatív kozmetika, ami erre specializálódott, mint ahogy az emberi fodrászatban is van olyan, amikor a látvány, és nem a funkció az elsődleges. Ez egy érdekes terület, lehet támadni vagy a kreativitás egy furcsa formájaként tekinteni rá. Én azt vallom, hogy amíg az állatnak nem okoz semmilyen kellemetlenséget, addig megengedhető, bár egyáltalán nem róla szól a dolog, hanem a gazdájáról.”
Az a bizonyos többesszám
Játszótéren gyakran megüti az ember fülét, hogy a padon üldögélő szülők úgy beszélnek a gyerekeikről, mintha teljesen egyek lennének vele. Az olyan mondatok, mint hogy „kinőtt a fogunk”, vagy „szépet büfiztünk ebéd után”, kicsit elgondolkodtatóak: hová lett a szülő saját személyisége gyereknevelés közben? Vagy a gyereké nem tud kibontakozni, mert ez a többesszám teljesen bekebelezi?
A kutyakozmetikus azt tapasztalja, hogy ez a jelenség gyakori a kisállattartók körében is. „Egyre többször fordul elő a kozmetikában is, hogy hozza a gazdi a kölyökkutyát, és lelkesen meséli: képzeld, már szobatiszták vagyunk! Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tényleg, neked is csak most sikerült megtanulni? Az első reakció a döbbenet, aztán szerencsére általában észreveszik, hogy túlzásba estek kicsit. De sokat elárul az állattartási kultúráról, hogy ez rendszeresen előfordul.”
Az ilyen ember–állat szereptévesztéseknek a kutyák a leggyakoribb alanyai, mivel alkalmazkodó, társaságot igénylő lények, és sok mindent eltűrnek, amit egy sokkal önállóbb macska vagy madár valószínűleg nem engedne. Sok kutyafajta eleve jobban magán hordozza a gondoskodást kiváltó kulcsingereket: kerek fej, nagy szemek, puha bunda, ami beindíthatja a túlgondozó viselkedést az érzelmileg nem elég stabil állattartóknál. A szakértő azt mondja, a legnagyobb baj, hogy a szereptévesztések egy idő után viselkedési problémákat okozhatnak az állatoknál.
„Sokszor látok kozmetikusként nagyon elkényeztetett, túlszeretett kutyákat rettenetes állapotú szőrrel, mert »kicsit érzékeny, és nem hagyja magát megfésülni«. Vagy az is előfordul, hogy amíg a kutya eszik, mindenkinek vigyázzban kell állnia, mert »nem szereti, ha evés közben zavarják«, és harap, ha valaki a közelébe megy.
Ha ilyen helyzet alakul ki, az már a gazdának sem okoz örömet.
Érdekes módon azok a kutyák, amelyek otthon nem engedik a fültisztítást, karomvágást, fésülést, a kutyakozmetikában általában sok mindent eltűrnek, egyszerűen csak azért, mert ott mások, átláthatóbbak a szabályok, és kutyaként kezeljük őket, nem kicsi emberként.”
Csak én szeretném, vagy neki is jó?
Néha előfordul, hogy az ember tévesen ítéli meg az adott állat alaptulajdonságait, és ilyenkor érheti csalódás. „Volt nekem is ismerősöm, akinek úgy szökött el a teknőse, hogy kivitte úszni a közeli tóra, mert majd ott milyen jól fogja magát érezni, aztán a teknős boldogan elúszott, és soha többé nem találta meg – meséli Németh Mónika. – Ő azt gondolta, hogy mivel nagyon szerette a teknőst, a kötődésük kölcsönös, és elfeledkezett arról, hogy a hüllőkkel kialakítható kapcsolatnak vannak korlátai.”
Akkor családtag-e a háziállat? Abban az értelemben igen, hogy társ lehet sok szabadidős tevékenységben, és megosztjuk vele az életterünk egy darabját. De van egy nagyon fontos kérdés, amit érdemes feltennünk időnként magunknak: ami történik, az melyikünk igénye? Csak az enyém, vagy az állaté is? Ha pedig az enyém, akkor az állat számára közömbös, amit teszek vele, vagy árthat neki?
A gyerekként kezelt háziállatok sokszor több csalódást okozhatnak, mint örömet, mert a gazdi az emberi bánásmódért cserébe emberi válaszreakciót vár, ezt viszont nem kapja meg, hiszen a másik fél csak részben cselekszik a tanult viselkedések szerint, részben az ösztönei irányítják. Magának az állatnak is az a legjobb, ha a gazdája megismeri, milyen természetes igényei vannak, és eszerint bánik vele. Cserébe egy egészen különleges kapcsolat lesz az állattartó jutalma, ami teljesen más ugyan, mint egy másik emberrel kiépíthető barátság, de éppen ezért értékes.
