Mindig hallgass az előző lakóra, akitől megveszed a lakást, kérdezd ki alaposan a szomszédokról, mert egy balhés lakó évtizedekre megkeserítheti az életed. Amikor tizenpár évvel ezelőtt ebbe a házba költöztünk, minket is figyelmeztetett az előző tulaj, hogy kicsit furcsa az alsó lakó, vannak érdekes megnyilvánulásai, és lehet, hogy baja lesz azzal is, hogy lélegzünk fölötte. Akkor legyintettünk rá, aztán egy évtizedig központi problémát jelentett az életünkben. Olyan hatalmas gondjai voltak velünk, mint például hogy elindítjuk a mosógépet szombat délelőtt 11-kor, ettől már verte a csövet úgy, hogy mind a hat emelet zengett tőle a házban.
De azt is megkaptuk, hogy nézzünk a hátunk mögé, mert meg fog késeltetni a haverjaival, amiért éjjel kimegyünk a vécére. Lehet, hogy azt várta, hogy vezessük be az éjjeliedényezést, mert őt zavarja, hogy lehúzzuk a vécét, ha éjjel felkel pisilni a hároméves gyerek, aki épphogy szobatiszta. Eltúlzott reakciói voltak minden általános társasházi jelenségre: szóban kitépte üvöltve a szívét a felettünk lakónak, mert lecsöpögött a víz az erkélyéről, amikor locsolta a virágokat; hetedíziglen elátkozta a másikat, mert felfúrt egy polcot a saját lakásában, a házirendben megjelölt időben; feljelentéssel fenyegette azokat, akik az ő helyére parkoltak, ami természetesen nem volt az ő hivatalos helye az utcán, csak kitalálta magának, hogy az övé. Tíz évig hallgattuk az ordítást, fenyegetőzést és átkozódást, amíg el nem költözött, azóta alig hisszük el, milyen csend és béke van a házban – mindenki megkönnyebbülten éli tovább az életét.
Amikor a szomszéd teljesen elszabadul
Edvinéknek nincs eddig ilyen szerencséjük, az ő házukban élő ügyeletes balhés szomszéd kedvére rombolhat. Hiába vitték el már többször a rendőrök, eddig senki nem tudott tenni ellene semmit hivatalosan, pedig egyértelmű, hogy a szomszédjuk ön- és közveszélyes. „Három éve költöztünk ide, már akkor is mondták, hogy van egy érdekes figura a házban, de nem foglalkoztunk vele. Aztán egyre többször hallottunk jódlit meg operát bömbölni valahonnan, de hát hozzánk nem hallatszott annyira fel, szóval nem foglalkoztunk vele a fejcsóváláson túl.
Majd elkezdődtek az egyre durvább dolgok: késő estébe nyúló, indokolatlan falfúrások, a garázs szétrombolása.
Több szomszéd is mesélt róla, hogy egyikük-másikuk autójában kárt tett ez a bizonyos ember: szélvédő törése, rongálás, garázskapukat rontott el, és a ház fő garázskapuja is folyton vagy nyitva állt, vagy elromlott. Újra meg újra cserélni kellett, mondanom se kell ennek a költségvonzatát. Aztán a fúrást felváltotta az éjszakába nyúló bútortologatás.”
Részlet a Disturbia című filmből (Forrás: IMDb)
Ahogy Edvin meséli, ebben a három évben csak akkor volt nyugalom, amikor több feljelentés után bevitték a balhés szomszédot valamelyik kórházba kényszergyógykezelésre, de ahogy kiengedték, kezdődött elölről az egész. „Jött a kopácsolás, dörömbölés, ehhez csatlakozott a folyosón ordibálás obszcén szavakkal. Mindehhez a tulajdonosok levelezőlistájára folyamatosan küldözgette a sértő, trágár leveleket, melyek alapján szerinte mindenki más őrült, csak ő normális. Közben újra meg újra összetűzésbe került a közvetlen szomszédaival, rendszeres volt a rendőrök kijárkálása, de azok ugye semmit nem tehetnek. Hiába idézték be, nem jelent meg, semmi nem történt. Csak gyűltek az ügyek.
Majd elkezdett a környéken furikázni, és közben verbálisan zaklatta a helyieket.
Hiába szereltek fel a házba kamerákat, ezeket rendre elfordítja, és tör-zúz. Decemberben majdnem elütött egy kutyasétáltató párt, akik rendőrt hívtak rá. Akkor a rendőrök hatástalanították, és elvitték, de egy óra múlva megint otthon volt.”
2019 utolsó napjaiban aztán alaposan elfajult a helyzet, amikor a férfi beragasztotta egy szomszédja ajtaját úgy, hogy a tűzoltóknak kellett kivágniuk az ajtót éjnek évadján. Minden ilyen összetűzés éjjel történik, iszonyatos hangzavarral, ami azt jelenti, hogy Edvinék már évek óta nem tudnak normálisan pihenni. December végén pedig még az eddigi botrányos viselkedését is képes volt überelni a szomszéd. „December 30-án éjjel valami nagyon elpattant nála, mert este hattól karácsonyi zenét bömböltetett, aztán a teljes repertoárt előadta: fúrás, kopácsolás, ordibálás, rombolás, hozzá pedig baltával hadonászott. Hajnal háromig bírtam, akkor felhívtam a rendőrséget, akik közölték, hogy nézzek ki az utcára, mert a TEK épp kivonul a címre elég nagy erőkkel.
Húsz perc múlva dörömbölés, ordibálás, majd két gépfegyversorozat hallatszott. Azután csend.
Másnap elkezdtük összerakni a dolgokat: elhullott injekciós tűből ítélve nyugtatót kapott, és elvitték, gondolom ellátni a sebét (lábon lőtték, mert baltával támadt a TEK-esekre). Január közepe óta már megint itthon van. Egyelőre csendben. De volt, aki január másodikán elköltözött emiatt. Nem tudom, mi lesz itt, vagy hogy ki ez az ember, hogy ennyire nem lehet ellene semmit sem tenni.”
A lakóközösség egyelőre tehetetlen: bár ügyvéd is lakik a házban, aki több eljárást is indított a szomszéd ellen, mégsem találtak eddig hosszú távon megoldást. Jelenleg már több ügyvéd is dolgozik az ügyön, de egészen elképesztő, hogy egy ember évekig rombolhat, rettegésben tarthat másokat, mégsem történik nagyjából semmi azért, hogy száz másik ember nyugalmát, békés lakhatását ne zavarja meg. Bár a Büntető törvénykönyv alapján laikusként azt gondolnánk, hogy a szomszéd magatartása simán kimeríti a zaklatás fogalmát, amiért egy év szabadságvesztés is járhat, ez a szomszéd boldogan háborgat másokat, szinte következmények nélkül.
Zaklatás Btk. 222. § (1) Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
