Van olyan szülő, aki meg tudja állni, hogy egy árva fotót ne rakjon fel semelyik közösségi oldalra a gyerekéről, sőt még csak nem is beszél róla semmilyen online felületen. A szakemberek szerint ezeknek a szülőknek van igazuk, mert nem tesz jót a gyereknek, ha kiteregetjük az életét ország-világ előtt. Mégis sok szülő szinte kényszert érez rá, hogy megossza másokkal az életének ezt a részét is.
Raychelle Cassada Lohmann klinikai szakpszichológus szerint egyenesen árulást követünk el szülőként, ha a gyerek életét felpakoljuk folyton a netre. Bár nem az egyszeri anyákról beszél, hanem az influenszerek kapcsán jutott el odáig, hogy amit ők csinálnak, az már a gyerek áruba bocsátásával egyenlő, és komoly károkat okozhat később a gyerek lelkében. Nyilván egy átlagos anya nem teregeti ki a gyerek életét annyira nagy nyilvánosság előtt, mint egy influenszer anya, hanem inkább csak az online ismerőseivel osztja meg a számára kedves képeket, eseményeket – de még ez is aggasztó méreteket ölt lassan a pszichológus szerint, aki „sharenting”-nek nevei ezt a jelenséget.
„A közösségi oldalakon könnyen tudunk másokkal kapcsolatot teremteni, de azzal nagyon vigyázni kell, mennyire adjuk ki a gyerekünket ezeken a felületeken – mondta el Lohmann. – Rengeteg babának már születés előtt elkezdődik az online élete, ami csak fokozódik, ahogy nő a gyerek.
Képünk illusztráció (Forrás: Profimedia)
Vajon belegondolnak az anyák abba, hogy a gyerek hogyan érzi majd magát nagyobb korában, amikor szembesül az online életével? Egy kínos fotó vagy videó hogyan fogja érinteni, amikor kamasz lesz? Nem az lenne szülőként a feladatunk, hogy védjük őket kortól függetlenül? Inkább meg kellene tartanunk magunknak és a közvetlen környezetünknek azokat a speciális pillanatokat, amiket most kiteszünk a nagy nyilvánosság elé.”
A pszichológusnak nyilván igaza van, csak az marad ki a nyilatkozatából, hogy vajon miért érzik ekkora szükségét a szülők a képek és információk megosztásának. A válasz pedig az, hogy valószínűleg a közösségi oldalak vették át a támogató közösség szerepét a szülők életében. Régen együtt élt több generáció, minden szomszédra lehetett számítani, tényleg az egész falu nevelte mindenki gyerekét. Ez mára megváltozott, a szülők izoláltan élnek, nagy ritkán találkoznak a nagyszülőkkel, a szomszédaikat pedig gyakran egyáltalán nem ismerik. Egyedül vannak, ezért fordulhatnak sokan az interneten könnyen elérhető társaság felé, ahol információkat cserélhetnek egymással a gyerekekről, megmutathatják a büszkeségeiket, és segítséget kérhetnek más anyáktól. Pont azt kapják a közösségi oldalaktól, mint régen a nagy közösségben élő anyák – csak épp online.
Az influenszerekkel kapcsolatban valóban igaza lehet a pszichológusnak, de egy átlagos anya esetében óvatosan kell bánni a hirtelen ítélkezéssel, mert sosem tudhatjuk, milyen motiváció vezérli a megosztásoknál. Mindezek mellett azért érdemes hallgatni a szakemberre, és a közösséget inkább a valóságban megteremteni, hogy ne okozzunk túl nagy károkat a gyereknek a kis élete online kiteregetésével.
