Két gyerekkel vagyok itthon a koronavírus-járvány miatt, kilenc év korkülönbséggel, és nyilván nekem is dolgoznom kell, úgyhogy a szigorú napi beosztás elkerülhetetlen. A kisebbik gyerekem elsős, vele muszáj nekem is ott lenni, legalábbis a tanulás egy részében. Egyelőre inkább csak mantrázom én is, hogy nem szünet van, hanem online oktatás, de muszáj korlátok között élni a mindennapokat, különben teljesen szétcsúszunk. Szerencsére az iskola is megpróbál segíteni nekünk.
Ha van szigorú napirend, nehezebb szétcsúszni (Fotó: Gettyimages)
Ma küldtek egy kedves videót a tanító nénik, amiből kiderült, hogy egyáltalán nem csak online óráik lesznek, mint ahogy azt én elképzeltem, hanem a feladatok egy részét e-mailen, egy másikat az osztály-csoportban, a harmadik részét pedig valóban online kapják majd a gyerekek.
Az online órákat ötfős csoportokra osztják, mert így tudnak majd kellőképpen odafigyelni mindenkire, a többi anyagot pedig abban az ütemben dolgozzuk fel, ahogy nekünk a legkényelmesebb. Ez is feltételez némi szülői odafigyelést, az elsős gyerekek ugyanis még nem tudják kezelni a számítógépet, sőt az időről sincsen pontos fogalmuk. Mostanra szokták még csak meg az iskolai időbeosztást, erre vége.
Nem erről álmodtunk! (Fotó: Gettyimages)
Iskolaidőben fél hétkor keltettem a lányomat, most ráérünk nyolckor felkelni ahhoz, hogy kilenckor elkezdődhessen a tanulás. Ma reggel a következő párbeszéd játszódott le a lányom és köztem:
Én: Keljél, légy szíves, már nyolc óra!
Ő: Minek felkelni, ha egyszer nincs iskola?
Én: Van tanítás, csak nem kell bemenni az iskolába.
Ő: Akkor legyen délután.
Mindezt azután, hogy részletesen megbeszéltük, hogy nem szünet van az iskolában, hanem itthon kell majd tanulni. Egyfelől érti, de biztos vagyok benne, hogy mégsem hiszi el, hogy ez egy hétnél tovább tarthat. Szerintem ez a legnehezebb. Hogy az online iskolának sosincs vége. Reggel kezdődik, de nem kötelező tananyag felett ülni folyamatosan.
De meddig lehet húzni egy hétköznapot? Jó ötlet lazábbra venni a beosztást, és délután is tanulni? Esetleg hétvégére is hagyni, ha úgy alakul? És mi fog változni, amikor tavaszi szünet lesz? Tényleg csak annyi, hogy ugyanúgy otthon leszünk, csak egy hétig nem jön majd új feladat?
Igen, így lesz ebben biztos vagyok. Tulajdonképpen teljesen felesleges várni a tavaszi szünetet, mert alig változik majd valami.
Az egyensúly megtalálása a szülők feladata lesz (Fotó: Gettyimages)
Addig is az iskola által küldött tanácsokat követve a következő szabályokat hoztam, igyekszem is betartatni, de nem könnyű:
- A reggeli felkelés és esti lefekvés ugyanabban az időben történik, legalábbis amíg még tudjuk, hogy melyik nap hétköznap. Ébresztő nyolckor, fekvés kilenckor. A gimis fiam egyelőre akkor fekszik, amikor akar.
- Felkelés után úgy kezdődik el a nap, mintha iskolába indulnánk a gyerekek. Fogmosás, felöltözés (nem lófrálunk egész nap pizsamában vagy mackóruhában), reggeli.
- Elolvassuk a gyerekekkel az iskolai e-maileket, és ezek szerint tervezzük meg pontosan a napot. Amint kialakul a heti beosztás, készítünk egy otthoni tervet arra, hogy fog kinézni a hét, mikor milyen óra lesz, mikor miből lesz beszámoló, milyen formában.
- Mindketten kaptak pár itthon teendőt, amit a kinyomtatott napirendbe is beillesztettünk, hogy ne ússzanak el a túl sok szabadidővel. A kislányom hajtogat, párosít és szortíroz, amikor megszáradnak a mosott ruhák. Ez naponta 30 perc, de ilyenkor legalább egy kicsit kikapcsolnak a gondolatai. A fiam a mosogatógép kipakolását, a és a szemét levitelét kapta meg állandó feladatként.
- Írtunk egy jónak gondolt napirendet, ami rendszert visz az életünkbe. Most még minden új és izgalmas, de hetek múlva jól jöhet majd, ha van egy kialakult rutin. Ebben benne van a napi háromszori kutyasétáltatás, és az edzés is. Az esti, egyórás kutyasétáltatás nálunk kötelező program, mivel nem kertes házban lakunk, ilyenkor mi is frizbizünk, mozgunk egy kicsit.
- Az iskola egyik legjobb tanácsa így szólt: „Beszéljetek velük arról, hogy mi a veszélye a halogatásnak, és most, hogy nagyrészt önállóan kell dolgozniuk, ez miért kiemelten fontos! Azt javasoljuk, törekedjenek arra a gyerekek, hogy első legyen a kapott iskolai feladatok, tananyagok feldolgozása, elvégzése, ez után, a többi idővel gazdálkodjanak kedvük szerint. (Ide tartozik annak a szimbolikus jelentése, és hatása, hogy pizsamában tölti-e az egész napot a gyermek, ágyban-kanapén eszik-e összevissza, vagy elkezdi a napját egy adott rendben, tart-e étkezésnek dedikált szünetet).” Ettől félek a legjobban, hogy majd két hét múlva már mind szét leszünk csúszva, de megpróbálom tartani a rendszert.
- Mivel a fiam megoldja a folyamatos online kapcsolattartást a barátaival, a lányomon viszont már most látszik az elmagányosodás, nekünk is kell törekednünk arra, hogy videón tartsa a kapcsolatot a barátnőivel. Erre is jó kijelölni egy időpontot, amikor fixen megkaphatja a számítógépet, és egy órán keresztül azt csacsoghat, amit akar. Öröm, és egyben szívszorító volt hallgatni, ahogy boldogan nevetgéltek egymástól messze.
- Fix pont nálunk még az ebéd és a vacsora, ha már egyszer itthon vagyunk, akkor megadjuk a módját, szép terítőt teszünk a főzelékes tányér alá is, és együtt ülünk le az asztalhoz.
- Most még nem jutott idő a társasjátékokra, annyi mindent kellett megszervezni, de hétvégétől azt is kötelező programmá tesszük. Mivel a férjemnek ötkor ér véget a munkaideje, fél hat és fél hét között pont látunk egy megfelelő időablakot arra, hogy játsszunk. Szerencsére eddig is több társasjátékunk volt itthon, mint amennyi időnk, úgyhogy erre legalább nem kell költeni.
Ami a legfontosabb, és nagyon komoly önuralmat és szervezést kíván, az az online jelenlét korlátozása a gyerekeknek úgy, hogy ne büntetésként éljék meg. Ezen érdemes gondolkodni, és magunkat is kontroll alatt tartani, ami nyilván nagyon nehéz, hiszen most ez az egyetlen kapocs a többi embertársunkkal.
Túl kell élni a karantént!
