Család

Hogyan lettem fekete öves orrszi-porszi bajnok?

Fogsz egy kapálózó, hangosan ordító kisbabát, az egyik kezeddel erősen lefogod mindkét kezét, míg a másikkal egy porszívóhoz csatlakoztatott műanyag vacakkal próbálsz egy csomó taknyot kiszívni az orrából. A látszat ellenére ez nem gyerekkínzás, csak az orrszi-porszi, a magyar kisgyerekes családok mindennapjainak része.

Először akkor találkoztam az orrszívó porszívóval, amikor néhány éve, még gyerektelen férfiként családos barátaimmal közös hosszú hétvégére mentünk, és egy házat béreltünk ki, ahol minden családnak/párosnak külön szoba jutott. Az első éjszaka éjjel három óra magasságában keltem fel arra, hogy valaki bekapcsolta a házban a porszívót, amit rögtön hangos gyereksírás követett, én pedig nem értettem, hogy a barátaimnak miért jut eszébe az éjszaka közepén porszívózni, ha erre a körülbelül kétéves kislányuk is felriad. Nem csináltam nagy ügyet belőle, gondoltam, majd reggel elmesélik, mi történt. A kérdésemre aztán a reggelizőasztalnál előkerült az orrszi-porszi nevű gyöngyszem, ami még aznap élesben, használat közben is megleshettem a barátomék náthás kislányán – ugyanis a gyerekek 5-6 éves koruk előtt jellemzően nem tudják hatékonyan kifújni az orrukat. Akkor még nem gondoltam volna, hogy néhány év múlva ez a műanyag vacak az életem meghatározó szereplőjévé válhat.

Két náthás gyerekkel az élet

2017 májusában lettem apa, és az első két évem viszonylagos nyugalomban telt. Bár az orrszi-porszit a barátaink tanácsára már az első hetekben megvásároltuk, sokáig egyáltalán nem volt szükségünk rá, ugyanis kisfiunk, Boldizsár egyáltalán nem betegeskedett, makkegészségesen vészelte át még az influenzaszezonokat is. Végül elérkeztünk 2019 őszéhez, amikor két nagy esemény forgatta fel a családunk életét: Boldi elkezdett bölcsődébe járni, és lett egy kistesója, Fruzsina képében. Voltak bennünk kételyek, hogy biztosan jó ötlet-e, hogy ez a két esemény ennyire egybeesik, ugyanis hallottuk, hogy az első bölcsis/ovis hónapok a legtöbb gyereknél azzal telnek, hogy egy-két hetente összeszednek egy új nyavalyát, majd azt hazahozzák a családnak. Nem akartuk, hogy a kicsi rögtön azzal kezdje a földi létet, hogy már az első heteiben/hónapjaiban összeszed valamit, ám végül arra a népi bölcsességre gondoltunk, hogy az anyatej majd úgyis megvédi őt a megbetegedéstől. Az első gyereknél bevált.

Az első bő hónap még békességben telt, aztán ráfordultunk a decemberre, és ezzel együtt a betegségek is az életünk mindennapi részévé váltak. Nem akarok, és nem is tudnék belemenni abba, hogy ki, mikor és hányszor volt beteg, de a lényeg az, hogy családon belül közel három hónapon át legalább egyvalaki mindig beteg volt, és február elején még az is előfordult, hogy egy héten át egyszerre mind a négyen tüsszögtünk, köhögtünk és éreztük úgy, hogy ennek sosem lesz vége. Ebben az időszakban lett az egyik legjobb barátunk az orrszi-porszi, ami nélkül jó eséllyel a mostaninál is sokkal kevesebbet aludtunk volna.

Pocsék hurutoldóként kezdtük

Be kell vallanom, jó ideig piszok rosszul használtuk az orrszi-porszit a feleségemmel. Mindkét gyerekünk szörnyen reagált rá, már akkor, amikor odafektettük őket a porszívó melletti kanapéra (tudjuk, hogy léteznek porszívómentes, csendesebb, elsőre barátibbnak tűnő változatok is belőle, de azok nemcsak drágák, hanem a szívóerejük is sokkal gyengébb) elkezdték a teli torokból üvöltést és a rúgkapálást, a nagyobbiknál olykor csak ketten boldogultunk, annyira küzdött az egy helyben maradás ellen. Sajnáltuk őket. Piszkosul. Emiatt a lehető legrövidebb ideig csináltuk, és naponta maximum kétszer, reggel és este. Utólag már látom, hogy túl rövid ideig és túl ritkán csináltuk, rossz volt a technikánk, nem használtunk hozzá segédeszközöket (például tengervizes spray, orrcsepp), így nem csoda, hogy eleinte nem sok jót gondoltam az eszközről, ami akkoriban nem is segített a problémáinkon. Ahogy a betegségek lassan, de biztosan kezdték ki a családi békét, úgy estünk egyre inkább kétségbe, pedig még egy inhalátorkészüléket is vettünk, amit a kisfiunkkal naponta használtunk, nem sok sikerrel.

Fotó: Getty Images

Fotó: Getty Images

Végül egy hurutoldó szakember (igen, én is most tudtam meg, hogy ez egy létező szakma) afféle mesterként vezetett át bennünket a helyes hurutoldási technikákon, és azóta is hálás vagyok neki mindazért, amit tanultam. Tőle tanultam meg például, hogy:

  • Az orrszívás-porszívásban nincs olyan, hogy csak reggel meg este. Annyiszor vetjük be, ahányszor az orrhangok alapján úgy halljuk, hogy szükség lehet rá.
  • Érdemes patikákban kapható sós oldat/tengervíz (ahhoz képest, hogy sós víz, aranyárban adják, alulról súrolja az ára a 3000 forintot) orrba spriccelésével oldani a váladékot, majd várni fél-egy percet, és csak azután elkezdeni az orrporszívózást.
  • Az orrszívás közben érdemes az egyik orrlyukat befogni, hogy vákuum létrejöttével a másikból addig könnyebben jöjjön a váladék. Az orrszi-porszi végét körkörösen érdemes mozgatni az orrlyuknál, hogy mindenhonnan szívjon, és mivel a váladék az arcüregben is összegyűlhetett, érdemes egy ujjal az orr melletti részeket masszírozni közben, az is segítheti a váladék kiürülését.
  • Szükség esetén még egy sósvizes orrspriccelés következhet, amit egy újabb porszívózással kísérünk.
  • Majd ezek után jöhet a gyerekeknek szánt orrcsepp.
  • Fontos, hogy közvetlenül lefekvés előtt is orrszi-porszizzunk, mert ezzel segíthetjük a könnyebb/gyorsabb elalvást.
  • Szükség esetén – ha a gyerek arra ébred fel, hogy mindkét orrlyuka bedugult – akár az éjszaka közepén is be lehet vetni a porszívót.
  • Ha mindezt kombináljuk némi Salvus vizes inhalálással, szinte biztos, hogy el tudjuk kerülni az arcüreggyulládást, a középfülgyulladást és hasonló nyalánkságokat.
  • Az orrszívó porszívó csövét és szívókáját rendszeresen kell fertőtleníteni, hogy ne gombásodjon be.

Kb. másfél hétnyi intenzív orrszi-porszi kúra után mindkét gyerekünket sikerült kihozni a betegségből, miközben előtte heteken át benne voltunk, és ha pár napra jobban is lettek, utána mindig visszajött a takonyterror.

Élet orrszi-porszi nélkül

A rendszeres orrszi-porszinak megvan az a pozitív tulajdonsága is, hogy egy idő után rutinná válik. Amikor naponta sokszor csináltuk, a gyerekek egy idő után az élet természetes részének vették és már nem nagyon küzdöttek ellene – az a csoda nálunk nem történt meg, amiről sok szülő ír a neten, hogy a gyerekük elkezdte magának csinálni –, csak hagyták, hogy megtörténjen. Ez nyilván a mi közérzetünkön is sokat segített: addig sem éreztük magunkat szar szülőnek, aki megkínozza a gyerekét. És ha már gyerekkínzás: sokáig azt hittem, hogy az orrszi-porszi világszerte bevett dolog, és így kezelik a bedugult orrú babákat és kisgyerekeket mindenfelé. Ez egyáltalán nincs így, sőt kifejezetten csak mifelénk jellemző a használata. Próbáljon meg valaki Európa tőlünk nyugatabbra eső felén kérni egyet egy patikában, és fognak nagyot nézni. A termék terjedése ellen leginkább az szól, hogy a használatának látványa tényleg brutális: a zúgó porszívó, az üvöltő gyerek és az őt lefogni próbáló szülő képe nem épp a legjobb reklám egy terméknek, és az interneten körbenézve több Angliába költözött, és ott megházasodott magyar beszámolóját olvashattam el arról, hogy az ottani házastársuk és annak családja teljesen hülyének nézte őket akkor, amikor megpróbálták bevetni az orrszi-porszit, és még nekik kellett szégyellniük magukat amiatt, hogy segíteni próbáltak a gyereken.

Inkább a porszívót kerülgetem

Arrafelé az orvosok megelégszenek a sós vizes váladékoldással, és úgy vannak vele, hogy majd elmúlik, és ez olyan szempontból tényleg igaz, hogy én is úgy nőttem fel, hogy senki se szívta porszívóval a taknyot az orromból, mégis itt vagyok. Ahogy 25-30 éve mobiltelefonok nélkül is egész jól elvoltunk, de ez még nem jelenti azt, hogy ez a találmány annyira rossz lenne. Bár a magyar fül-orr gégészek szinte egyöntetűen szokták ajánlani az orrszívó porszívózást, tőlünk nyugatabbra inkább az vélemény járja, hogy a rendszeres orrszívás később fogékonyabbá teheti a gyerekeket a légúti megbetegedésekre. Egy biztos: hazánkban ettől nem nagyon tart senki, és inkább azt a szülőt nézik hülyének, aki nem szívja ki a teli orrú gyereke taknyát, és „szenvedni hagyja”. Nem vagyok szakember, ezt a vitát nem én fogom eldönteni, de az biztos, hogy az én életemet az elmúlt hónapokban jelentősen megkönnyítette az orrporszívózás, és esküszöm, már az se zavar, hogy a lenti nappali és a fenti gyerekszoba közepén is folyton egy porszívót kell kerülgetnünk.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése