Amikor még egyedülálló anya voltam, a gyerekért való rohanás és egy balettóra közé ritkán tudtam beilleszteni egy randevút. Persze, az apás hétvégéken, kéthetente lebonyolíthattam volna 3–4 találkozót is, de még ha képes is lettem volna félretenni az ezekre a napokra időzített halaszthatatlan dolgaimat, mint a Lego-darabkák kihalászása a kanapéból, a gardrób rendbetétele vagy a fröccsözés a barátaimmal (feltéve, hogy akadt erre kapható barát egyáltalán, jóval 30 felett), akkor sem lettem volna képes két napon keresztül a legjobb formámat hozni.
Képtelen lettem volna szórakoztató történeteken keresztül bemutatni magam 3–4 kvázi idegennek, s főként nem tudtam volna olyan figyelmet adni randipartnereimnek, amilyenre én magam is vágytam. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy elvált nőként mekkora önbizalommal és egyáltalán: bizalommal rendelkeztem, könnyen feladhattam volna. A sokadik, időpocsékolásnak tűnő találkozó után hihettem volna (és igen, hittem is néha), hogy egyedülálló anyaként normális kapcsolatra szert tennem gyakorlatilag lehetetlen. De végül bebizonyosodott, hogy nem az.
Lélekmunka mindenekelőtt
Való igaz, hogy szülőként a párkereséshez még inkább meg kell erőltetnünk magunkat – pedig, ugye, már így is megszakadunk –, de korántsem lehetetlen úgy logisztikáznunk, s lélekben úgy felkészülnünk, hogy a társkeresés sikeres legyen.
Legelőször is verjük ki a fejünkből a „Kinek kellek így?”, „Előbb le kéne fogynom!” – típusú kifogások köré csoportosuló gondolatainkat, és lássuk magunkat szépnek, értékesnek! Ha frusztráltak vagyunk amiatt, hogy nem nézünk ki úgy, ahogy magunktól elvárnánk (nem úgy, ahogy a férfiak elvárnák tőlünk!), tegyünk kicsit érte! Ehhez nem is elengedhetetlen külön időt találnunk: mozoghatunk együtt a gyerekkel akár a játszótéren is. Elmehetünk futni, amíg ő zeneórán van, vagy tornázhatunk az uszoda mellett, amíg edz, de járhatunk biciklivel is. Végső esetben végezhetünk lábemeléseket fénymásolás közben, vagy közlekedhetünk kitörésekkel a mosdóig a munkahelyünkön.
Kis kreativitás és akarat szükséges ezekhez, de már attól a tudattól jobban érezzük majd magunkat a bőrünkben, hogy tettünk valamit. Továbbá becsüljük meg magunkat: heroikus küzdelmet folytatunk nap mint nap. Versenyt futunk az idővel, ráadásul teljesen egyedül kell megoldanunk a hétköznapok minden nyűgét-baját, amire más családokban legalábbis ketten vannak. Ne sajnáljuk magunkat emiatt, hanem értékeljük saját erőfeszítéseinket!
Ennél azonban lényegesen fontosabb, hogy mindenképp adjunk időt magunknak a párkeresés előtt! Ne próbáljuk megúszni a gyászmunkát! Ez a feldolgozási folyamat ugyanis legfontosabb alapja lesz jövendőbeli kapcsolatunknak. Ha ezt megtesszük, máris növeltük esélyeinket a pártalálásra, hiszen túl egy váláson és egy elrontott/elromlott kapcsolaton sokkal határozottabb, kiforrottabb elképzeléseink lehetnek egy működőképes kapcsolatról, saját vágyainkról. Ez nagy előnyünkre válik majd, hiszen csak akkor kaphatjuk meg azt, amit akarunk, ha tudjuk is, mi az.
Kezdjük kicsiben!
Nem kevésbé nehéz feladatunk ilyenkor időt szakítani magunkra és az ismerkedésre. Azon túl, hogy nyitott szemmel járunk, hiszen az óvodában, iskolában is vannak szintén elvált apukák, akik hozzánk hasonlóan vágynak egy új kapcsolatra, igyekezzünk elfogadni a lehető legtöbb meghívást, akkor is, ha az csak gyerekekkel együtt érvényes. Akár az osztálytárs születésnapi zsúrján is felbukkanhat egy szimpatikus nagybácsi vagy egy egyedülálló apuka.
Ha barátaink nagy része le is morzsolódott, szocializálódjunk. Ez nem csak arra jó, hogy gyakoroljuk az ismerkedést, de lehetőségnek is tökéletes. A gyerekekkel sem muszáj kizárólag gyerekprogramokra járnunk. Egy 7–8 éves gyerek már odavan az ötletért, hogy koncertre jöjjön velünk. Nyáron szervezhetünk olyan programokat, ahol másokkal ismerkedhetünk, és ráadásul még a gyerekeknek is óriási kaland: részt vehetünk szervezett evezős túrán vagy kiránduláson, de kereshetünk olyan hobbit is, amelyet a kisebbekkel együtt űzhetünk, legyen szó akár festésről, bútorkészítő workshopról, fotótanfolyamról, így ha egy-egy ilyen alkalmon esetleg felfigyelnénk valakire, máris letudtuk azt a kört még az ismerkedés előtt, hogy bevalljuk gyerekeink létezését.
Társkeresés az online világban
Kézenfekvő és időmenedzsment tekintetében optimális megoldást nyújthatnak az online társkereső oldalak. Persze, ezek is igényelnek némi időráfordítást, mire eljutunk valakivel egy tartalmas párbeszédig, de az interneten legalább altatás után is ismerkedhetünk, nem feltétlenül szükséges egészen szabaddá tennünk magunkat. Napjainkra már több internetes társkereső is meglátta a piaci rést, és egyedülálló szülőknek is nyújtanak szolgáltatásokat, sőt, vannak kifejezetten csak ilyen társra vágyókat beengedő oldalak is. Több közülük még az előszűrést is elvégzi helyettünk, így megkímélhetjük magunkat a parttalan beszélgetésektől, s valóban csak olyanokkal ismerkedhetünk, akikkel szeretnénk. Ez azonban jelentősen le is szűkíti a kört, ne essünk abba a hibába, hogy egy általunk előkészített formába próbáljuk bepasszírozni a férfiakat, akikkel találkozunk, szerencsésebb, ha inkább a kapcsolat milyenségéről vannak elképzeléseink.
Sok férfi 40 körül még gyermektelen nőre vágyik, s ezt is jelöli be adatlapján, így azonnal ki is esünk a körből. Ne keseredjünk el ezen, inkább örüljünk, mert nekünk is jóval könnyebb gyermekes férfival ismerkednünk, vagyis olyasvalakivel kapcsolatot kialakítanunk, aki tisztában van azzal, mivel jár egyedül nevelni egy vagy több gyermeket, s elfogadó azzal kapcsolatban, hogy nem tudjuk akkor szabaddá tenni magunkat, amikor csak akarjuk. Azt se feledjük, hogy problémáink felé is nagyobb empátiát tanúsítanak a saját gyermekkel rendelkező férfiak, de már az ismerkedés fázisában is nagy könnyebbséget jelenthet ez a tény, hiszen a gyermeknevelés azonnal lehet közös téma. Arra azért jó, ha figyelünk ilyen esetben is, hogy emberként, nőként és férfiként kezdjük az ismerkedést, magunkat mutassuk be elsősorban, és ne gyermekeink fotóját reklámozzuk már az első randin. Ne bújjunk a szülői szerep mögé, mert ez azt sugallhatja a másiknak, hogy nem vagyunk felkészülve egy romantikus kapcsolatra. Jó eséllyel partnerünk életének ugyanannyira szerves részei a gyerekei, mint miénknek, nem fog kevésbé jó anyának tartani bennünket, ha először nőként közeledünk.
Mégis mikor?
Ha szabaddá akarjuk tenni magunkat, fogadjunk el és kérjünk segítséget akár a nagyszülőktől, szomszédtól, barátoktól, de az apukát is bevonhatjuk: hét közben is szervezhet néha programot a gyerekekkel, igazi win-win helyzet. Nagyon nehéz ugyanis úgy felépíteni egy valódi kapcsolatot, hogy csak kéthetente hétvégén tudunk időt szakítani a másikra. Persze, ez sem lehetetlen, de kétségtelenül találni fogunk alkalmat a találkozásra, ha olyannal hoz össze bennünket a sors (vagy a társkereső oldal), akiért érdemesnek érezzük egyetlen magzatunkat akár bébiszitter felügyeletére is bízni. Szakíthatunk időt azonban máshogyan: megoldhatjuk a randevút akár hétköznap ebédidőben, de ha minden kötél szakad, közös programot is szervezhetünk az illetővel és gyermekeivel mondjuk egy játszótéren. A gyerekek biztosan jól ellesznek, mi pedig talán púder nélkül mutathatjuk meg magunkat, és ismerhetjük meg a másikat egy ilyen helyzetben. Megoldás lehet az is, ha minden héten előre betervezzük magunknak a potenciális randiidőpontokat arra az esetre, ha online beszélgetőtársaink közül valaki találkozna velünk. Ha mégsem kapunk meghívást, partner híján legfeljebb énidőnek nevezzük majd át a naptárbejegyzést.
Nem lehetetlen küldetés
Egyedülálló anyaként sosem fogunk tudni olyan szabadon randizgatni, mint annak előtte, és igazán nagy kihívást jelenthet társra találni. Ám ha valóban elszántuk magunkat, látni fogjuk, hogy gyermek mellett sem reménytelen randevúra járnunk, és vannak esélyeink, lehetőségeink az ismerkedésre, csak az életünk egy kicsit több szervezést igényel. Ha tudjuk, mit akarunk, és tudjuk, hogy meg fogjuk oldani, azzal egy olyan nyitott és magabiztos nő képét adjuk, aki sokkal könnyebben talál majd társra.
És hogy vannak ezzel a férfiak?
Bánitzky Kata mentálhigiénés szakember, a Duals Társkereső tulajdonosa személyes beszélgetések alkalmával méri fel a társkeresők igényeit, mely alapján kirajzolódik számára az illető karaktere, személyiségjegyei, így sokkal testre szabottabban tudja összekötni egymással az egyedülállókat, s a találkozókról visszajelzést is kér. Ő nem lát számottevő különbségeket a gyermektelen szinglik és az egyedülálló szülők tárkeresési szokásaiban s a tárkeresést illető nehézségeikben, inkább hozzáállásbeli eltéréseket tapasztal a férfiak részéről is. Azok a férfiak, akik már szülők, szerinte sokkal könnyebben elfogadják, hogy a nőnek a gyermeke az első. Ettől persze ők is érezni szeretnék, hogy van helyük a másik életében, így akkor is érdemes megteremteni az időt az együttlétre, ha kellőképpen empatikus a partner. A szakember szerint nagyon fontos, hogy tudjon a nő segítséget kérni. Felezhetőek például a bébiszittert fedező kiadások, ha csupán a gyermek felügyelete a randevúk akadálya, hiszen a kettesben töltött idő jó esetben mindkét fél érdeke és vágya. Tapasztalatai szerint sarkalatos pont még a férfiak számára a nők kapcsolatának minősége gyermekeik apjával, hiszen egy feszült viszonyban legtöbbjük nem szeretne plusz konfliktusforrásként működni.