Üzenet minden nyolcadikosnak: nem a középiskolai felvételin múlik az életed!

Ne hidd el, hiába mondják a tanárok az iskolában: egyáltalán nem olyan fontos, hogy milyen középiskolába vesznek fel.

Kun Gabi

2021. Január 18.

Szerencsétlen nyolcadikosok már év eleje óta hallgatják a nyomasztást az iskolákban, otthon, előkészítőkön, mintha a most szombati központ írásbeli felvételin múlna az életük. Hagyjuk már békén a gyerekeket! Aki már felnőtt, dolgozó ember, az pontosan tudja, mennyire minimális jelentősége van a középiskolának, teljesen felesleges vele a végső kétségbeesésig stresszelni a tiniket.

Nem kell elit iskola a sikerhez

Érdekes, hogy a tanárok és a szülők is felnőttek úgy, hogy látják a saját példájukból, hogy a siker mennyire nem azon múlik az életben, hogy 14 évesen melyik versenyistállóba kerülünk be középiskolás korunkban. Ha körülnézel a környezetedben, tuti, hogy minimum tíz olyan emberre rá tudnál bökni te is, aki nem híres, kemény gimnáziumba járt, hanem egy olyanba, aminek még a nevét sem hallottad, mégis sikeresen boldogul a munka világában, képes megkeresni azt a pénzt, amiből szépen élhet, és ha mégsem, az nem a középiskolai éveinek a hibája.

A gimnázium, középiskola tulajdonképpen csak egy lépés ahhoz, hogy később eldöntsd, mi szeretnél lenni, mit szeretnél dolgozni felnőttkorodban. Amikor megy a stresszelés (minden évben) a középiskolai felvételi miatt, és rákezdenek a tanárok, hogy 14 évesen kell döntenie a gyereknek, hogy mi akar majd lenni, és ezen múlik az egész élete, mert majd a középiskola meghatározza, hogy a felső tízezerben szopogathatja a pezsgőt vagy a gyártósoron tekergetheti a kupakokat a befőttesüvegekre élete végéig, na, ilyenkor mindig a A beavatott (Divergent) című film jut eszembe, ahol kamaszkorukban be akarták zárni egy kasztba a gyerekeket, hogy ugyanazt a munkát végezzék halálukig.

Bármikor újradefiniálhatja magát az ember

Lehet, hogy ez a hozzáállás nálunk valami kommunista csökevény, amit generációról generációra adunk át, de ha belegondolunk, teljesen nonszensz a mai világban, hogy egyetlen kimerevített pillanat határozza meg az egész életünket, miközben ezer meg ezer történetet olvashatunk, láthatunk arról, hogyan változtatnak emberek pályát 40-50 éves korukban is akár. Miért kéne már 14 évesen arra készülni, mit dolgozunk majd a további 70 évünkben?

Stresszesek és kimerültek a nyolcadikosok a középiskolai felvételi miatt (Kép: Getty Images)

A gimnázium, középiskola lényege annyi, hogy eljuttasson az érettségiig, ahonnan aztán lehet gondolkodni, hogy fodrász vagy tűzoltó akar lenni a gyerek, esetleg menne tovább egyetemre, főiskolára. És ha nem megy tovább, hanem egy érettségivel elhelyezkedik egy akármilyen munkahelyen, még akkor sem véste kőbe a sorsát, hiszen az élete során többször is újradefiniálhatja saját magát, beiratkozhat egyetemre, átképezheti magát, új szakmát szerezhet.

Minek nyomasztjuk már 14 évesen, hogy ezen az egy felvételi napon dől el az élete, mikor pontosan tudjuk, hogy manapság ahhoz, hogy sikeres felnőtt legyen, a legkevésbé a középiskola neve számít.

Egy ilyen világban, ahol (még) megvan a szabadságunk arra, hogy bármikor új irányba helyezzük magunkat, pont nem érdekes, mennyi pontunk lett a felvételin és melyik középiskolába jutottunk be 20 évvel ezelőtt. Ugyanígy nem számít majd a gyerekeinknél sem, úgyhogy hagyjuk őket békén, ne stresszeljük őket a felvételivel, mert akárhogy is teljesítenek most szombaton, nem ezen múlik az életük és nem ettől lesznek sikeresek az életben.

Szorongó gyerekekből szorongó felnőttek lesznek

Sokkal jobb eredményt is elérhet egyébként a gyerek, ha nem ijesztgetéssel, félelemkeltéssel próbálják motiválni – csak valahogy ez a poroszos nevelés nem akar kikopni már az iskolákból és családokból. Minden ember, így a gyerek is jobban és kreatívabban oldja meg a feladatait, ha közben nem retteg a tettei következményétől, hanem pozitív cél lebeg a szeme előtt. Érdekes, hogy felnőttként mennyit morgunk a saját főnökeinkre, hogy el akarnak nyomni, félelemkeltéssel, pénzlevonással fenyegetőzve akarnak jobb teljesítményre motiválni, aztán ugyanezt megtesszük a saját gyerekeinkkel, amikor jön a középiskolai felvételi (sőt, már a kutyák nevelésében is pozitív motivációt használnak manapság, a gyerekekkel meg még mindig megy az intézményes stresszelés).

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus idézeteit imádjuk megosztani a Facebookon, de a bólogatáson túl el is gondolkodhatnánk néha a szavak értelmén: „A magyar iskolák szorongó tanárokat gyártanak, ezek szorongó gyerekeket nevelnek, a szorongó gyerekekből szorongó felnőttek lesznek,

a szorongás pedig azt is megakadályozza, hogy a képességeink maximális fokán teljesítsünk.

Közben a szintén szorongó szülő, aki a »legjobbat akarja« a gyerekének, magánóráról magánórára hurcolja és hajszolja őt” – írja a pszichológus Belső szabadság című könyvében.

Tökéletesen leírja ez a pár mondat, miben feszengenek épp most, ebben a pillanatban a 14 évesek a közelgő írásbeli felvételit várva. Ezekben az utolsó napokban már nem hajrázásra, még több tanulásra van szükségük, hanem mindennapos meditációra, relaxációra, és arra, hogy a számukra fontos felnőttek a környezetükben biztosítsák őket arról, hogy a szeretet nem szűnik meg a rossz eredménytől sem, és remek életük lehet akkor is, ha nem érnek el maximális pontszámot a felvételin.

Mi kell az írásbeli felvételi vizsgához?

A gyereknél legyen innivaló és egy kis csoki! Ezenkívül pedig lapuljon a táskájában a személyi igazolványa, diákigazolványa és több kék toll, illetve grafitceruza, radír is. Segédeszközöket csak a matekvizsgánál lehet használni (számológépet nem!), úgyhogy készítsétek be a vonalzókat, körzőt, szögmérőt is.