Christine Carter kétgyerekes anya átélte, milyen érzés, amikor kiderül, hogy a gyereke bántalmazza egy osztálytársát, pedig egyáltalán nem ezt a példát látja maga előtt otthon. Egy nap az egyik osztálytárs anyukája panaszkodott Carternek, hogy a 12 éves fia kiszemelte magának az osztálytársat. Cartert teljesen letaglózta a hír.
„Az anyukák nem telefonálgatnak csak úgy a tini gyerekeik védelmében, úgyhogy tudtam, hogy komoly eset állhat a panasz mögött. Az én gyerekem, a jólnevelt, kedves, szertelen gyerekem valahogy bántalmazó lett. Alig győztem bocsánatot kérni, miközben az agyamban cikáztak a gondolatok. Hogy történhetett ez? Milyen jelei voltak? Hogy nem vettem észre? Fizikailag is bántotta vajon? Az osztálytárs anyukája hallotta a hangomon, mennyire megrémültem, ezért gyorsan megnyugtatott, hogy szóbeli bántalmazás szintjén maradt a dolog. Az ő fia kisnövésű és ráadásul új gyerek, emiatt csúfolja a fiam a barátaival együtt.”
Carter férje is nagyon a szívére vette a bántalmazást, mert mindig büszke volt arra, hogy tudatosan jó példával járt a fiai előtt abban, hogyan kell bánni másokkal. Udvariasságra és tiszteletre tanította őket. Mivel a saját apjával nem volt felhőtlen a kapcsolata, így különösen fontos volt számára, hogy a fiait megtanítsa az alapvető viselkedési normákra és az emberi kapcsolatok tiszteletére.
Mit tennél, ha a te gyereked lenne bántalmazó? (Kép: Unsplash)
„Másnap leültünk a fiunkkal beszélgetni – írja Carter –, de pont úgy reagált, ahogy vártuk: először mindent letagadott, aztán megpróbálta rákenni az egészet a barátaira, kifogásokat gyártott, majd hosszú beszélgetés után bevallotta, hogy tényleg úgy történt, ahogy az osztálytárs anyukája mesélte az eseményeket.” A szülők arra helyezték a hangsúlyt a beszélgetés során, hogy a fiuknak felelősséget kell vállalnia a saját döntéseiért. Az, hogy bántotta szóban az osztálytársát, az ő döntése volt, fel kell ismernie, hogy hibázott, bocsánatot kell kérnie, és tanulni az esetből.
„Elvettük a telefonját és a számítógépét egy időre, azt is megmutattuk neki, hogyan kell tisztelettel bocsánatot kérni írásban. Pénteken kezdődött a beszélgetés, vasárnap estére kész kellett legyen a levéllel. Végül a férjem segített neki, hogy ne legyen a bocsánatkérésből felelősséghárítás. Majd személyesen át kellett vigye a levelet az osztálytársnak aznap este.”
Az anya azon aggódott, amin ilyen esetben minden szülő aggódna: az osztálytárs szülei mit gondolnak vajon a családról? Szörnyű anyának és apának tartják őket, akik bántalmazót neveltek? Később azonban kiderült, hogy szó sincs erről, a másik gyerek szülei megértően álltak a történtekhez, hiszen tinik esetében már képtelenség a gyerekek minden mozdulatát ellenőrizni, és egyre inkább kikerülnek a szülők kontrollja alól, ami miatt olykor eltévednek. De ha odafigyelünk rájuk, akkor azért általában sikerül visszatéríteni őket a helyes útra.
