A Varsótól nagyjából száz kilométerre délnyugatra található Krásnik nevű kisváros polgármestere még 2019. májusában írt alá egy deklarációt, amelynek értelmében „LMBTQ-mentes övezetté” nyilvánította a települést és környékét. Wojciech Wilk polgármester persze már akkor elismerte, hogy jogi szempontból nem jelent semmit a kirekesztő rendelkezés, a városvezető ugyanis már akkor szimbolikus lépésnek nevezte a dolgot, amellyel a konzervatív szavazóknak igyekezett kedvezni – írja a BoingBoing.
Az ügy egyébként azóta is napirenden van, ugyanis erre reagálva az Európai Parlament idén március elején szavazta meg, hogy az unió teljes területét az LMBTQI-szabadság zónájává nyilvánította.
„Ez egy jelzés a megválasztott politikusok, kormányok és döntéshozók felé, hogy az LMBTQI-emberekkel szembeni bármilyen diszkrimináció nem fér össze az európai értékekkel” – áll az uniós képviselők állásfoglalásában.
Ezt azóta már Wojciech Wilk polgármester is érezheti a saját bőrén, ugyanis sikerült elérnie, hogy Krásnik neve mára összeforrott a kirekesztéssel és a homofóbiával.
A lengyelországi Krasnik, ahonnan menekülnek a fiatalok a kirekesztő polgármester miatt (Fotó: Getty Images)
„A deklaráció a homofóbia szinonimájává változtatta a városunkat – panaszkodott a polgármester a New York Times-nak adott nyilatkozatában, hangsúlyozva, hogy szerinte ez nem igaz. – Egész Európa rajtunk röhög, emiatt pedig nem a politikusok szenvednek, hanem az itt élő emberek.”
A homofób rendelkezés hírére ugyanis a városka több korábbi szövetségese is jelezte, hogy nem hajlandóak hozzájárulni a kirekesztéshez és gyűlöletkeltéshez. Krásnik egy francia testvérvárosa bejelentette, hogy felbontják az eddigi együttműködést, míg Norvégia pedig egy tízmillió euró értékű pályázati pénzt vont vissza, mert azt nem hajlandóak egy nyílt diszkriminációt hirdető városnak adni. A helyzet iróniája, hogy az összeg egy részét ifjúsági programokra akarták fordítani a városka vezetői, mert valami furcsa, érthetetlen okból a fiatalok elkezdtek menekülni Krásnikból.
Bár Wilk azóta kijelentette, hogy vissza kívánja vonni a deklarációt, a helyiek annyira nincsenek meggyőződve a polgármester őszinteségéről.
„Ha rajta múlna, élete végéig krumplin élne, semmint, hogy meghajoljon a deklaráció visszavonását feltételül szabó gazdasági nyomás előtt” – idézi a Pink News a 73 éves Jan Chamara helyi lakost.
„Nem kell a pénzük – jelentette ki Wilk, aki hozzátette, sosem látott meleg embereket Krásnikban, de úgy érezte, szükség van az „elővigyázatosságra”. – Valahogy túl fogjuk élni.”
A polgármester ennek ellenére ragaszkodik a korábbi deklaráció visszavonásához, no nem azért, mintha azóta megenyhült volna az LMBTQI-közösséggel szemben, hanem, mert úgy véli, a deklaráció „káros a város és lakói számára”.
Ez utóbbival – vagyis, hogy a kirekesztő rendelkezés káros – maximálisan egyet lehet érteni.
Még több LMBTQI-hír az nlc-n:
- Mutasd a kedvenc nyaralóhelyed és megmondom, ott bántják-e az LMBTQ embereket
- Karsai J. András: „Azért mesélek az életemről, mert bűntudat nélkül akarok szeretni. Ez nem propaganda”
- Amikor a magyar újságolvasók először szembesültek azzal, hogy léteznek homoszexuális férfiak
