Ha egy kérdést meg kellene jelölni, amitől kiszaladnék a világból minden évben, amikor beköszönt a jó idő, akkor ez lenne az: „Hogy áll a nyári tested?” Olyan sok sebből vérzik ez a kérdés, hogy ki kell bontanom részletesen, mi a problémám vele.
Téli test vs. nyári test
A kérdésből első pillantásra az következik, hogy létezik a téli testünk és a nyári testünk, épp úgy, ahogy lóg a szekrényben a téli kabát és a nyári kardigán. Lelki szemeim előtt megjelenik, akárhányszor szembejön a kérdés a nyári testről, hogy igazából azért figyelmeztetnek rá minden évben tavasszal, mert vannak olyan szerencsések, akik leakaszthatják a szekrényből a bomba bikinitestet, hogy egy mozdulattal felhúzzák magukra, mert hamarosan le kell dobni a textilt.
Van a téli test, ami egy átlagos női forma, hepehupákkal és domborulatokkal, mellette pedig ott lóg a nyári, amin nincs narancsbőr, nem evett soha egy deka cukrot sem és minden áldott nap az edzőteremben izzadt nyolc órát.
A valóságban persze nincs ilyen, pedig milyen szép is lenne, ha csak így cserélgethetnénk a testeket magunkon. Így viszont elég értelmetlen nyári meg téli testről beszélni, nekem például, akárhogy is nézem, csupán egyetlenegy testem van, amit folyamatosan – télen és nyáron is – karban kell tartani, csiszolgatni, edzeni és vigyázni rá ahhoz, hogy egészséges legyen. Azt hagyjuk is, hogy még ennyi gondoskodástól, mozgástól, odafigyelve étkezéstől sem lesz egy egyszeri, átlagos, nem fitneszvilágból érkezett nő teste az a fajta bikinitest, ami az óriásplakátokról és újságokból visszanéz, mert a szegény testünkkel szemben felállított irreális elvárásokkal már tele a padlás.
Ez a kérdés tehát, hogy mi újság a nyári testünkkel, felesleges értelmetlenség, ami csak arra jó, hogy még frusztráltabban várjuk a nyarat, amikor majd valahogy próbáljuk elrejteni a vélt vagy valós „hibákat” a fürdőruhás testünkön, ahelyett, hogy élveznénk a jó időt, napsütést és csobbanást felhőtlenül, az egészséges, működő, cseppet sem tökéletes testünkben. Mert a nyári test nem a bikini és a tökéletes fenék miatt lesz nyári, hanem attól, hogy nyáron is benne élünk és felöltöztetjük, hogy ne legyen pucér a strandon sem. Teljesen mindegy, hogy mindehhez az a test hány kiló, kicsi, nagy, milyen formája van és hol domborul vagy lapul.
A nyári test attól nyári, hogy nyáron is velünk van (Kép: Getty Images)
Kötelező tökéletesség?
Milyen kifacsart gondolkodásunk van, hogy nyári testet készítünk, mintha ez a test azért létezne, hogy mások szemében elfogadható legyen? Azt üzeni a kérdés – még ha félig viccesen is teszik fel –, hogy ha nincs nyári tested, azaz nem vagy kompatibilis a bikinivel, nem nézel ki úgy, mintha most léptél volna le egy női magazin címlapjáról, akkor jobb, ha ki sem mész az utcára. Vagy legalább legyen benned annyi jó ízlés, hogy nem mutogatod a télről maradt hájadat, hanem szépen eltakarod magad, lepleket – csak feketét, a moletteknek azt szabad! – húzol rá és próbálsz úgy közlekedni, hogy észrevétlen maradj, mert még a végén sérted a nem nyári testeddel mások szépérzékét.
Álságos és hazug az a világ, ahol a legfontosabb a jó idő beköszöntével az, hogy majd mit szólnak mások a testünkön lévő zsírpárnákhoz, ha le kell venni a nagykabátot. Egymásnak vetítünk, próbáljuk eladni magunkat tökéletesnek, mindezt úgy, hogy ugyanabban a cipőben járunk: azok, akiknek annyira meg akarunk felelni a nyári testünkkel, pont annyira szoronganak a nyári test kérdésén, mint mi magunk. Micsoda forradalmi tett lenne, ha mi nők egyszerre mondanánk azt, hogy
Pont nem érdekel, mit szóltok, ez az én testem, az én váram, ha nem tetszik, ne nézz rám!
Milyen globális megkönnyebbüléshullám szaladna végig a világ összes nőjén, ha végre nem azon kellene görcsölnünk tavasszal, hogy a karácsonyi bejgli – és ez az egész járvány – még mindig ott ül a derekunkon, és mi lesz így velünk nyáron a strandon. Rengeteg felesleges szenvedéstől menthetnénk meg magunkat, ha megtanulnánk össznépileg vállat vonni és megszeretni azt a testet, ami jól szolgál. Ha nem a nyári testen problémáznánk, hanem megtennénk inkább mindent azért, hogy egészséges legyen ez a test, amibe születtünk.
Magunknak generáljuk csak a testünkön való szorongást az ilyen kérdésekkel és egyáltalán azzal, hogy elfogadjuk, hogy létezik nyári test meg téli test, és belemegyünk ebbe a hamis játékba, amiben mindenki ugyanazzal a problémával küzd, mégis különálló szigetekként, magányosan harcolunk a saját testünkkel, hogy legyen már végre nyári és nézzen ki úgy, ahogy képtelen, mert nem olyannak született. A saját nyomorunkat csak mi szüntethetjük meg, ez pedig azzal kezdődik, ha megint felteszi valaki a kérdést, hogy „Na, és hogy áll a nyári tested?”, akkor nyakon vágjuk egy döglött angolnával, vagy az egyszerűbb megoldást választjuk: megvonjuk a vállunkat és szeretjük a testünket úgy, ahogy van, még akkor is, ha nem nyári.
