Vannak, akik már a koronavírus-járvány előtt is tisztában voltak azzal, vagy legalábbis sejtették, hogy milyen sok embert diagnosztizáltak valamilyen krónikus betegséggel, míg másokat a pandémia döbbentett rá, hogy az alapbetegségek milyen gyakoriak, főleg egy bizonyos kor felett. A szomorú statisztikákat görgetve az is kitűnhetett, hogy a koronavírus áldozatainál milyen sok helyen szerepelt a magas vérnyomás vagy más szív- és érrendszeri betegség. Mielőtt jött volna a járvány, a keringési betegségek a vezető halálokok között szerepeltek, és téved az, aki azt gondolja, hogy ez a férfiakat sokkal jobban sújtja, mint a nőket.
Magyarországon például a szívinfarktusban meghalt nők aránya magasabb, mint a férfiaké,
nyilatkozta néhány évvel ezelőtt dr. Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára. És az is téved, aki azt gondolja, ez csak magyarországi probléma.
Térjünk egy kicsit vissza a koronavírus-járványhoz’ Aki az elmúlt bő egy évben sokat olvasott járványról szóló híreket, az sokszor találkozhatott a világ egyik legtekintélyesebb orvosi folyóiratának a nevével, ez lenne a Lancet. Itt jelent meg nemrég egy összefoglaló tanulmány, amelyet 11 ország 17 vezető szakértője jegyez, és amely azért született meg, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a szív- és érrendszeri betegségek milyen mértékben és hogyan sújtják a nőket, illetve ajánlásokat tegyenek arra, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy 2030-ra az a globális teher, amit ez a probléma jelent, csökkenjen. Bevezetőjükben kiemelik,
a szív- és érrendszeri betegségek a nők körében is vezető haláloknak számítanak, a 2019-ben elhunyt nők 35 százalékánál ilyen egészségügyi problémák álltak a háttérben.
Fotó: Getty Images
„A nők szív- és érrendszeri betegségeit világszerte továbbra is kevéssé tanulmányozzák, nem ismerik fel, nem diagnosztizálják és nem kezelik megfelelően azokat. Az ENSZ által kitűzött fontos cél eléréséhez (2030-ra egyharmadával csökkenteni a nem fertőző betegségek, köztük a szív és érrendszeri betegséggel okozta korai halálozást – a szerz.) merész, határozott stratégiákra van szükség, amelyek nemcsak ezen betegségeket kiváltó tényezőkre irányulnak, hanem a nemhez köthető biológiai mechanizmusok azonosítására is. Az ilyen betegségben szenvedő nők ellátásának tartós javításához világszerte összehangolt erőfeszítésekre és együttműködésre van szükség a politikai döntéshozók, a szakorvosok, a kutatók és a szélesebb közösség bevonásával” – emelte ki Roxana Mehran, amerikai Mount Sinai Kórház munkatársa, a Lancet témával foglalkozó biztosságának vezetője.
Senki sem tökéletes
A tanulmány készítői természetesen arról is írtak, hogy hol vannak ennek a dokumentumnak a korlátjai, hogyan érdemes olvasni az abban foglaltakat. Ez nem egy adott kutatási téma szisztematikus elemzése, csak a lehetséges nemi különbségeket akarták felfedni, nem kapott hangsúlyt a biológiai és a társadalmi nem közötti különbség, aminek állításuk szerint az az oka, hogy a tudományos irodalomban a sex és a gender szót néha egymás helyett használják, és mivel sajnos nem áll rendelkezésre elég adat, ezért nem tudtak kiemelten foglalkozni a transznők szív- és érrendszeri betegségeivel, és szintén a rendelkezésre álló információk miatt főként fehér nők, illetve magas jövedelmű országok adataival tudtak dolgozni.
2019-ben világszerte körülbelül 275 millió nő szenvedett szív- és érrendszeri betegségben, és ugyan a nők körében ezek előfordulása globálisan csökken (1990 óta összességében 4,3 százalékos csökkenés tapasztalható), a világ legnépesebb országai közül néhányban nőttek az arányok, a legmagasabb szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozási arány jelenleg Közép-Ázsiában, Kelet-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, Óceániában és Afrika Közép-Szaharától délre fekvő régióiban van. De tudunk más adatokkal is szolgálni, az Eurostat az írja, hogy az unió 27 országában 2016-ban a nők halálozásának 40,2 százaléka a keringési rendszer betegségei miatt történt, míg a férfiaknál „csak” 33,9 százalékban, és Európán belül is vannak különbségek, vannak, ahol a férfiak nagyobb arányban haltak meg a keringési rendszer betegségeiben mint a nők, lásd Dánia, van, ahol pedig pont fordítottak az arányok, lásd Magyarország.
Kockázati tényezők
Mi lehet az oka ezeknek a különbségeknek? Ezek egy része a kockázati tényezők között keresendő, de mik ezek? Vannak olyanok, amelyek mindkét nemet érintik, ilyen például a cukorbetegség, a túlsúly, a magas koleszterinszint, az egészségtelen étrend, a kevés mozgás, dohányzás, és vannak, amelyek csak a nőket érintik, és talán nem feltétlenül ismeri mindenki úgy ezeket, milyen olyan betegségek vagy állapotok, amelyek a szív- és érrendszeri betegségek magasabb kockázatát jelezhetik, ilyen például a korai menopauza, a terhességi cukorbetegség, a terhességi magas vérnyomás, PCOS és különböző gyulladásos és autoimmun betegségek. És van a tényezőknek egy olyan csoportja, amelyek sokkal nagyobb figyelmet igényelnének, például
- a pszichoszociális kockázatok: a depresszió és a szorongás ugyanis összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségek megbetegedésének és halálozásának fokozott kockázatával, ráadásul az olyan problémák, amelyek ezek fokozódásához vezetnek (pl. munkanélküliség, elszegényedés, özvegység) gyakoribbak a nőknél
- a családon belüli, párkapcsolati erőszak: a bántalmazás legfontosabb közvetlen hatása a krónikus stressz, amely a bántalmazás megszűnése után is fennáll, és amely a depresszióval együtt a szív- és érrendszeri betegségek ismert kockázati tényezője, és sajnos egyes források szerint a bántalmazottak nagyobb valószínűséggel dohányoznak, fogyasztanak alkoholt, vagy hanyagolják a rutinszerű orvosi vizsgálatokat
- az egészségügyi ismertek, vagyis azok hiánya: ez nemcsak szegény népességű országokban jelent problémát, hanem a magas jövedelmű országokban is jelen van, ahhoz, különböző okokból, nem mindenki van birtokában annak a tudásnak, azoknak az információknak, ami ahhoz kell, hogy megfelelő döntéseket tudjon hozni az egészségével kapcsolatban.
És a sort sajnos tovább lehetne folytatni. „Bár egyes kockázati tényezők hasonlóak a nők és a férfiak esetében, a nők esetében nagyobb valószínűséggel fordulnak elő kulturális, politikai vagy társadalmi, gazdasági tényezőkből adódó egészségügyi egyenlőtlenségek. Például egyes társadalmi vagy vallási normák – például a sportban és vagy egyéb fizikai tevékenységekben való részvétel korlátozása – hozzájárulhatnak a szív- és érrendszeri megbetegedésekhez a nők körében” – hívta fel a figyelmet Bairey Merz, a Cedars-Sinai Kórház munkatársa. Többek között azért is szerepel a bizottság ajánlásaiban az, hogy a klinikai gyakorlatban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a mentális egészségre, és jobban oda kell figyelni az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú emberekre a fejlett és a fejlődő országokban.
Fontosnak tartják emellett azt is, hogy olyan csoportokat is elérjenek, akiket általában nem tekintenek magas kockázatúnak, például a fiatal nőket – egy olyan csoportot, amelyben a szívinfarktusok és a dohányzás aránya növekszik. Bizony, a kor önmagában nem véd meg az ilyen betegségektől, az utóbbi években sokszor lehetett olvasni arról is, hogy a fiatalabb nők körében is egyre gyakoribbak a szív- és érrendszeri betegségek. És az edukáció egy nagyon fontos fegyver, hogy a nők is felismerjék, ha baj van, és persze a szakemberek is.
„A társadalom szemében a szív- és érrendszeri megbetegedés, de főképp az infarktus a férfiak betegsége, pedig ez nagyon nem így van. Sőt! A különbség csupán az, hogy a nőknél jellemzően átlagosan tíz évvel később, elsősorban klimax után fordul elő. Csakhogy sokszor még a szakemberek sem ismerik föl, mi is a baj, a nők pedig nem kerítenek nagy feneket a panaszoknak. Ezernyi dolguk van, rohannak, és hajlamosak ügyet sem vetni egy, akár aprócska gyomorfájdalomra, karzsibbadásra, kisebb rosszullétre” – mondta el korábban az nlc-nek dr. Nyolcas Noémi, a Magyar Kardiológusok Társaságának alelnöke.
Fotó: Getty Images
A nők az egyik tünete a szívrohamnak a férfiakhoz hasonlóan a mellkasi fájdalom vagy diszkomfort, bár ők ezt másként élhetik meg, a nagyon erős mellkasi, megsemmisítő fájdalom, ahogyan azt mondjuk a filmekben, tévésorozatokban reklámokban is ábrázolják. Illetve a nők a férfiaknál nagyobb valószínűséggel tapasztalnak néhány más gyakori tünetet, különösen légszomjat, hányingert, hányást és hát- vagy állkapocsfájdalmat. Az, hogy időben vegyük észre, hogy baj van, az rövid távon is fontos, illetve elhúzódó betegségnél is, hiszen a diagnózis felállításának idejére már más krónikus betegségek is előfordulhatnak, a hezitáció mindkét esetben rontja az életkilátásokat. Persze a megelőzés lenne a leghasznosabb.
A nők gyakran mások egészségét és szükségleteit a sajátjuk elé helyezik, gyakran gondoskodnak a gyermekekről és a szülőkről, és teljes munkaidőben dolgoznak. De ha halálos szívrohamot kapnak, nem lesznek ott a szeretteik számára. A nőknek saját egészségüket kell előtérbe helyezniük, hiszen a szívbetegségek nagyrészt megelőzhetők
– nyilatkozta Dr. Erin Michos, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa, reagálva egy nemrégiben publikált amerikai tanulmányra, ami szintén azt mutatta ki, hogy a 65 év alatti nőknél nő a halállal végződő szív- és érrendszeri problémák aránya mekkora.
Mi a megoldás?
A Lancet bizottságának ajánlásai közül több is arra vonatkozik, hogy – tömören összefoglalva – több adatra, információra, kutatásra, és tájékoztatásra, na meg persze empátiára van szükség. Meglátásuk szerint a nők továbbra is alulreprezentáltak a kardiovaszkuláris klinikai vizsgálatok többségénél, páciensként pedig a aluldiagnosztizáltsággal és az alulkezeltséggel szembesülhetnek, és az már csak a hab a tortán, hogy jelenleg nincs kialakult globális politika a nők szív- és érrendszeri betegségeinek megelőzésének és kezelésének koordinálására.
A nemi különbségek elismerésének hiánya az orvostudományban és más hasonló területeken egy olyan probléma, amit csak nemrégiben kezdtek el orvosolni. A kizárólag férfiakkal végzett vizsgálatokat volt, hogy azzal indokolták, hogy a férfiak esetében működik, az a nők esetében is működik, és hogy a menstruáció, pontosabban a hormonális változások miatt megkavarodhatnak az eredmények. Csak egy példa arra, hogy ennek milyen következményei voltak: az 1997 és 2000 között az amerikai piacról kivont gyógyszerek közül tízből nyolcat azért hívtak vissza, mert a mellékhatások főként vagy kizárólag nőknél jelentkeztek. Annak pedig, hogy a régi minták nem elég reprezentatívak, annak ma is lehetnek következményei, még akkor is, ha a mesterséges intelligenciára hagyjuk a munka nagy részét, hiszen tudjuk, a gépek is tudnak rasszisták és szexisták lenni, mert tőlünk tanulnak.
Persze nemcsak azt lehet probléma, ha figyelmen kívül hagyjuk a nemet, hanem az is, ha miatta tévúton indulunk el, Angela Maas, a hollandiai Radboud Egyetem Orvosi Központ Női Szívegészségügyi Programjának igazgatója szerint a magas vérnyomást a nőknél gyakran tévesen a stresszre vezetik vissza, vagy klimaxos tüneteknek gondolják, vagy éppen úgy gondolják, a nők érzelemvezérelt lények, akik mondjuk túloznak arról, mekkora és milyen fájdalmat is éreznek. Jennifer Billock újságírónőt, aki súlyos mellkasi fájdalmaktól és szívdobogástól szenvedett, volt, hogy azzal hajtotta el egy orvos, hogy mint sok nő, ő is túl sok figyelmet fordít a testére. „Az elkövetkező kilenc év során sem múltak el a panaszaim, amire pánikbetegségként vagy szorongásként diagnosztizálták, és azt mondták, a nők máshogy élik meg a szívtájéki fájdalmat, és hogy talán csak össze vagyok zavarodva.”
Ugyan ennek már két évtizede, és azóta azért biztosan történt valami előrelépés, de azért így is sokkoló, hogy egy 2000-es tanulmány szerint a nők esetében hétszer nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy szívroham esetén nemcsak tévesen diagnosztizálták, de el is bocsátották őket a kórházból. Persze ez egy hosszú út, egy 2021 elején publikált kutatás szerint ugyanis az 50 éves vagy annál fiatalabb nők, akik szívrohamot kapnak, nagyobb valószínűséggel halnak meg a következő 11 évben, mint a férfiak, ugyanis a szívinfarktussal történő kórházi felvétel után kisebb valószínűséggel részesülnek olyan kezelésekben, mint a férfiak.
