Táblás hajléktalan szabadidőpark Budapest Bike Maffia

Különleges hely a Táblás. Az intézmény a város, lakói a társadalom peremén helyezkednek el: a külső-ferencvárosi szálló a legnehezebb helyzetben lévő hajléktalan emberek otthona, lakói jórészt nagyon alacsony jövedelmű pszichiátriai betegek. Mégsem mondanánk nyomasztó és szomorú helynek. „Itt valahogy az is megnyugszik, kisimul, akivel más szállókban probléma volt” – mondja Tankó Éva, az intézmény vezetője. Kastélyszerű épülete, hatalmas, buja kertje, a csöndes, szomszédok nélküli környék egyfajta szanatórium jelleget kölcsönöz az intézménynek. Ebbe szerethetett bele a Budapest Bike Maffia is annak idején, amikor először közösségi kertet, majd szabadidőparkot álmodott a helyre – és a csapatra jellemző elszántsággal tűzön-vízen-Covidon át meg is valósította.

Nekik terem

Bár a pingponglabda pattogását csak pár alkalommal lehetett eddig hallani, a locsolás megnyugtató kertvárosi hangja már mindennapos – lassan veszik birtokba a lakók a parkot. Az itt élők többsége még a szobájából is alig mozdul ki, súlyos depresszió, mozgást akadályozó inkontinencia és teljes pénztelenség köti gúzsba őket. Nehezen hiszik el, hogy odakint általuk és nekik teremhet a zöldség, hogy örömöt találhatnak a közös aktivitásban, amelyhez egyre több eszköz áll rendelkezésre: kis kerti lak, magaságyás, fűszerkert, pingpong asztal, kerti kemence.

Balassa Betti (Fotó: Neményi Márton)

A Bike Maffia három évvel ezelőtt vetette el itt az első magokat önkéntesük, Balassa Betti közösségi kertész-szakértő segítségével. „Azóta járok ide, buzdítom a lakókat, hogy segítsenek gondozni a növényeket és hogy szedjék le, egyék meg, ami itt terem. Ezt valahogy nehezen fogadják el. Azt gondolják, lopás leszedni és elvinni a paradicsomot, salátát.”

Erről mi is meggyőződhetünk ottjártunkkor: amikor a szokásos „lakógyűlésen” Betti lehetőséget kap arra, hogy a kertről beszéljen, hogy a közös használatra buzdítsa a lakókat, Józsi bácsi közbeveti: ebből csak annak van haszna, aki leszedi. „Józsi bácsi, kérjük, szedjen ön is magának!” – mondja neki egyszerre három szocmunkás, de ő akkor is rosszallóan Ottó felé mutogat, aki pár hagymát elfogyasztott a kertből Józsi bácsi „jelentése” szerint.

Fotó: Neményi Márton

„Locsolok, kapálok, kaszálok”

Ottó egyike annak a pár embernek, aki élvezi, használja a kertet, amelyet tavaly óta a 10 millió fa csoport által ültetett növények is gazdagítanak. Ha nem esik, esténként órákon át locsol nagy lelkesedéssel. Ősz óta lakik beteg feleségével a szállón, egyszerű életükkel elégedettnek tűnik, „annyi mindenen vannak túl”, hogy visszavonulásnak, megnyugvásnak tekinti az itteni életüket a francia légiót is megjárt férfi.

Ottó (Fotó: Neményi Márton)

Az intézmény udvarán álló egyik lakókocsiban élő István is hasonlóan éli meg a lehetőséget, hogy „kertje” van. „Locsolok, kapálok, kaszálok – mondja a kocsijából kihajolva. – Bármiben szívesen segítek, ha Betti jön.” És Betti jön. Szabadidejében, önkéntesen, hittel és lelkesedéssel – ahogy azt a Bike Maffiások csinálják évek óta egyre több területén a hajléktalanellátásnak. Újabb és újabb ötletekkel, akciókkal teszik elviselhetőbbé az otthontalanok életét most már országszerte. Az egykor éjszakai szendvicsosztással indult segítő közösség ma már több száz főre duzzadt, megannyi érzékenyítő, bevonó programot szervez, hogy közösen sikerüljön „arrébb mozdítani a szociális ellátás rozsdás hajóját” – ahogy Havasi Zoltán alapító fogalmaz.

„Tudjuk, hogy idő kell ahhoz, hogy ez a park úgy legyen használva, ahogy azt elképzeltük. Hogy jobb legyen tőle az itt élő hajléktalan embereknek – mondja Zoltán. – Bízunk benne, hogy egy nap megtelik élettel, elnyeri funkcióját: aktivizálja az itt élőket.”

Fotó: Neményi Márton

A Maffia tervei

Ehhez most még szükség van olyan programokra, amelyek nyomán a lakók kedvet kapnak a kertészkedéshez, kenyérsütéshez, sportoláshoz. Ilyen volt pár hónappal ezelőtt egy cég csapatépítője, amelynek keretében kenyérlángost és pogácsát sütöttek a kemencében a munkatársak. Akkor a járvány miatt a lakók nem vehettek részt a folyamatban, de – ahogy most is emlegetik – figyelték a mozdulatokat és örömmel fogyasztották az eredményét.

Az ilyen jellegű – a Bike Maffiától megrendelhető – csapatépítő alkalmakon egy-egy cég munkatársai főznek, kertészkednek a Táblás parkjában az ott élők bevonásával.

Fotó: Neményi Márton

A park nemrég kialakított fűszerkertjével még nagyobb tervei vannak a Maffiának: a mandalát formázó ágyások most még kitartásra nevelnek és a teremtés örömét adják a Táblás és három másik szálló fűszerkertészeinek (annak a tíz embernek, akik egy kiválasztási folyamat végén kapják meg a lehetőséget), de egy nap akár megélhetést is biztosíthatnak a számukra. Hatalmas összefogás eredményeként valósult meg a fűszerkert, 30-35 ember dolgozott rajta. Humánökológus hallgatók segítettek megtervezni a különleges ágyást és az Életfa permakultúra csapata vett részt a kivitelezésben a Bike Maffia önkénteseivel és a lakókkal együtt. Már „szüretelhető” a bazsalikom, a kakukkfű, a lestyán, az oregánó, a rozmaring és a zsálya. „Ezekből fogunk napokon belül beszállítani a Jedermann étteremnek – árulja el Betti. – Bringások viszik majd be reggelente a terményeket a bisztróba, amelynek munkatársai ismerik is a lakókat, hiszen a Torkos csütörtök alkalmával februárban vendégül látták őket.”

Havasi Zoltán azt is szeretné, ha az utcán élő hajléktalan embereknek szállított szendvicsekbe egy nap a Táblás magaságyásaiban és veteményesében a lakók által megtermelt zöldségek kerüljenek, így hajléktalan emberek segítenének hajléktalan emberek táplálásában – ez hatalmas lépés a méltóságot adó öngondoskodás, talpra állás irányába.

A kert mellett (Fotó: Neményi Márton)

És a vágyak, tervek itt nem érnek még véget. A szociális park további eszközökkel bővül hamarosan: az eddigiek mellé dartsot és petanguet adományozott a Dechatlon sportáruház, és remélhetően egy lengőteke is kikerül a kertbe, amelynek augusztusban lesz az ünnepélyes átadója. „A szociális park ötlete egy felajánlás nyomán jött – árulja el Betti. – Azt kérte az adományozó, hogy olyasmit csináljunk, amivel ki tudjuk mozdítani a hajléktalan embereket a négy fal közül. Mindez egybevágott a kertben elkezdett munkánkkal. Voltak már jó pillanataink a parkban: amikor a kis lakban együtt kötögettük a fűszernövényeket, amikor páran nekiálltak pingpongozni. Meg kell mutatnunk az itt élőknek, hogy milyen lehetőségeket ad a park.” Hogy a felesleges idő és a szabadidő között milyen hatalmas a különbség.

• „Végre elkezdtek embernek nézni” – Nőnek lenni fedél nélkül
• Nők, akiknek nincs otthonuk, csak egy ágyuk