Tíz évvel ezelőtt kezdte a legnagyobb lányom az iskolát, határozottan emlékszem, hogy gyakorlatlan, tapasztalatlan anyaként nem volt ilyen rémálom a tanszerek, eszközök, ezernyi holmi beszerezése, mint most, a legkisebb lányom iskolakezdésekor. Pedig igyekeztem tudatosan tervezni, elosztani a költségeket, teendőket, nem hagytam az utolsó pillanatra mindent, ám ezzel csak azt értem el, hogy már június eleje óta ideges vagyok a beszerzés és a hiány miatt.
Mert nem úgy van az, hogy kitaláljuk, hogy most megvesszük a tanszereket, tornacuccot, minden mást, nem ám! Szembesülnünk kell azzal, hogy a kereskedők nem mindig vannak felkészülve a dömpingre, mert minden iskolában ugyanolyan fekete rövidnadrágot és fehér vászon tornacipőt kérnek, meg abból a fotókartonból A/4-es méretet, amiből nyilván csak A/3-ast tartanak a papír-írószerben. Szerencsére nemcsak én vagyok ilyen béna a beszerzésben, sok szülő panaszkodik arról, hogy nehezen ment idén a vásárlás, arról nem is beszélve, hogy milyen rengeteg pénz elfolyik az iskolakezdéskor. Hát csoda, hogy cafatokban lógnak az idegeink szeptember elsejére?
Mélyen a zsebünkbe kellett nyúlni
„Kezdjük azzal, hogy 80 ezer forintnál tartunk az iskolakezdés költségeiben – meséli egy apuka –, és még nincs vége. Tény és való, hogy nem a legolcsóbbat vettük mindenből, mert szerintem nem szabad spórolni a színes ceruzán meg a festéken, mert annak csak sírás lesz a vége, úgyhogy inkább a jobbat, márkásat vettük általában minden eszközből. Számítottam rá, hogy drága lesz, de nem ennyire, ahogy a legendás vígjátékban, az Oscarban mondta Stallone: »Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!« Valahogy így érzem most magam, mert amellett, hogy hónapok óta tart a vadászat a tanszerekre, ami férfiként engem eléggé megvisel, mert utálok plázákban, áruházakban körözni, ráadásul még a családi pénztárcát is jobban megterhelte az iskolakezdés, mint gondoltam.”
Egy másik anya arról panaszkodott, hogy a költségek mellett a nehezen beszerezhetőség is az idegeire ment a nyáron, és még mindig nem ért a lista végére: „Biztos én vagyok az ügyetlen, és mindenki másnak tuti jó beszerzési helyei vannak, vagy nálunk extra hosszú a tanszerlista, nem tudom, miért, de egy hét van a sulikezdésig és még nem végeztem a listával. Pedig esküszöm, hogy július elején már felébredtem, hogy el kéne kezdeni a vásárlást, csak épp erősen akadályozott, hogy nem találtam meg, amit kerestem általában.
Azt hittem, hogy csak bemegyek egy papír-írószerbe és majd ott mindent megveszek, hát, nagyon nem így történt – folytatja az anyuka –, most az online rendelés még remélem megérkezik szeptember elsejéig, mert a gyerekem ünneplője van a csomagban, amit várok, annyira nem találtam sehol élőben fekete szoknyát és fehér blúzt, pedig legalább négy boltban jártam miatta. Egyébként nem húznám fel magam ezeken a költségeken, ha nem tudnám, hogy a fele cuccot, amire most kiadtam borzalmasan sok pénzt – nálunk 60 ezernél állt meg a számláló -, soha nem fogják használni a suliban”
Az iskolakezdés szülőnek és gyereknek is stresszes
Ahogy közeledik az évnyitó, úgy növekszik a stressz és szorongás a szülőkben, gyerekekben. Az egyik hatással van a másikra, ha a szülő szorong, akkor a gyerek sem tud felhőtlenül örülni az iskolakezdésnek és eleve rossz érzésekkel áll majd a sulihoz. Egy ismerős anyuka, Bea arról számolt be, hogy érzi, ahogy nő benne a stressz a nyár eleji első szülői értekezlet óta: „Amúgy is egy szorongós, stresszelős fajta vagyok, de az első szülőin júniusban még jól belém vágták az ideget, szóval esélyem sem volt a nyugodt iskolakezdésre. A szülőin eleve olyan katonás utasításokat adtak, olyan lekezelő hangnemben beszéltek velünk a tanítók, amire nem voltam felkészülve. Mintha idióták lennénk, nagyon furcsa volt, az óvodában nem így kezeltek minket az óvónők. Hirtelen minden rossz emlékem visszatért a saját gyerekkoromból, hogy mennyire kegyetlenek voltak velünk néha a tanárok, és ez már elég is volt ahhoz, hogy utáljam az egész iskolakezdést.
Szegény gyerekemnek nem akartam pedig ezeket az élményeket átadni, de a szorongásommal nehezen tudok mit kezdeni. Olyanokon idegeskedek például, hogy nehogy leszidjanak a tanítók – engem, a szülőt! -, hogy nem tudtam fehér harisnyát venni a lányomnak, mert nem volt a méretében, vagy hogy ítélkeznek majd felettem, mert nem volt pénzem a legjobb iskolatáskára.
Most, hogy már a nyakunkon van a kezdés, a stressz is a tetőfokára hág, kétségbeesetten igyekszem összeszedni magam, de a lányom is érzi, hogy félek a tanítóktól és az iskolától, úgyhogy ő sem várja éppen felhőtlenül a sulit.”
Fotó: Getty Images
Nem kell ahhoz gyerekkori trauma, hogy az iskolakezdéssel járó stressz az agyunkra menjen, ám ahogy Bea is jól megfogalmazta, nem szabad, hogy ez rányomja a bélyegét a gyerek hozzáállására az iskolához. Ráadásul most még a járvány miatt is bizonytalan minden, ami pluszban nyomja a szülők és gyerekek lelkét: „Rettegek, hogy megint bezárják a sulikat – mondja Bea –, aztán itthon kell majd zsonglőrködnöm a munkával és egy elsős gyerek tanításával. Előre látom, hogy ebből katasztrófa lesz, szóval nagyon remélem, hogy legalább az alsósokat nem kell majd online oktatni a járvány miatt. Arról nem is beszélve, hogy a közösségnek milyen fontos szerepe van a gyerekek életében, főleg ebben a kisiskolás korban, mindenkinek nagyon nehéz helyzet lenne a családunkban.”
A változás és elengedés nehéz
A sok bosszankodás és stresszelés valójában nem is annyira a költségek, végtelen tanszerlisták és szigorú tanárok miatt van, hanem mert minden változást nehezen viselünk – Julia Englund Strait pszichológus szerint. Akkor is nehéz a változás, ha amúgy jó irányba tartunk, hiszen az iskolakezdés nem rossz dolog, a gyereknek kifejezetten örömteli, izgalmas kihívás, és amúgy is az a fő célunk szülőként, hogy végül valahogy felneveljük a gyerekeinket, nem maradhatnak örökre ovisok.
Mégis, ahogy egyre közeledik a végérvényes változás, nő bennünk a szorongás, amit aztán jól kivetítünk a tanítókra, iskolára, beszerezhetetlen, kötelező fekete tesinadrágra.
Ebben az esetben mindegy, hogy mennyire vagyunk tudatosak, az alapreakciónk automatikusan az lesz, hogy a változás egy olyan fenyegetés, ami magában hordozza a pozitív lehetőségeket ugyanúgy, mint a veszélyt. Nem azért reagálunk stresszesen, mert rossz szülők vagyunk, hanem mert az evolúció során így lett megalkotva az idegrendszerünk.
A stresszt szinte el sem lehet tehát kerülni, annyit viszont tudunk tenni a saját és a gyerekünk lelki nyugalmáért, hogy helyén kezeljük magunkban a negatív érzéseinket. Ha már felismerjük, hogy valójában nem a tesicuccra haragszunk, amit a nyolcadik boltban sikerült megvenni és nem igazából az iskolával van bajunk, hanem az elengedéssel és változással, már félig sikert is arattunk. Teljesen rendben van, ha ez a változás ijesztő, és abszolút természetes, emberi reakció, ha idegesek vagyunk miatta. Saját magunk felé türelemmel és megértéssel kell fordulni ebben a iskolakezdős időszakban, nyugodtan lehet zokogni az évnyitón is, a gyereknek pedig őszintén mondjuk el, hogy nehéz a változás és elengedés, de örülünk neki, hogy ilyen okos, nagy gyerek már, aki idén iskolába megy.
