Magyarországon az általános iskolai oktatás nem sokat változott az elmúlt 30 évben, amikor még én jártam általánosba. A tantárgyak nagyjából ugyanazok (maximum egy-két olyan jött hozzájuk, amit jobb lett volna be sem vezetni), a teljesítménykényszer és osztályzás is hasonló, a stressz ugyanolyan nagy a gyerekeken, csak épp már nem kell kisdobos nyakkendőben és köpenyben parádézni, mint a mi időnkben. A változás pedig már 30 évvel ezelőtt is szükséges lett volna, ám azóta valahogy nem jött össze, hogy számottevően hasznosabbá tegyék az oktatást.
„A hittan szelektíven hasznos”
Egy csapat 17 éves kamaszt kérdeztem arról, hogy milyen tantárgyakat tartanak feleslegesnek az általános iskolában, hiszen ők még emlékeznek rá, milyen volt pár évvel ezelőtt a saját bőrükön tapasztalni a tantárgyak hasznosságát. Szinte egybehangzóan az etika/hittan órát mondták első helyen, ami maximum „szelektíven hasznos”. Mellette pedig az ének, rajz, technika hangzott el legtöbbször, mint felesleges tantárgy, mert nem adott hozzá a tudásukhoz, életükhöz.
„Ének, rajz, etika a jelenlegi formájában felesleges tantárgyak – mondja Botond. – Az etikát/hittant felépítik egy vallásos alapra és a keresztény nézeteket tanítják ahelyett, hogy általánosan valóban erkölcsi alapokat adnának. Az énekkel pedig az a bajom, hogy miért kéne kiállnom 29 gyerek elé énekelni, ha nem akarok erre specializálódni és nincs hangom? Ugyanez a véleményem a rajzról. Mindezek helyett alapvető szociális témákat, társadalmi működésről szóló, filozófiai tananyagot látnék hasznosnak már felső tagozatban.
Vagy gyakorlati tudást átadó tantárgyak lehetnének, mint például hogyan fizetek adót vagy hogyan kell mosogatni… vannak olyan triviálisnak tűnő dolgok, amiket általános iskolában át kellene beszélni a gyerekekkel.
„A hon-és népismeret tantárgyat tartottam feleslegesnek, lehetett volna helyette valami hasznosabb, azt pedig beszúrtam volna a magyarórába, hogy mit kell tudni a honról – elemzi Huba. – A technika órákon pedig nagyobb hangsúlyt fektetnék a gyakorlati tudásra, például igazi barkácsolást vagy főzést lehetne tanítani a gyerekeknek, nem csak annyit, hogy összeragasztunk pár hurkapálcát. Nekünk egyetlen főzés volt technikán, amikor lekvárt készítettünk, annak például volt értelme.” Huba továbbá az elsősegélyt emelte ki, amit már kicsi kortól kellene szerinte tanítani a gyerekeknek, és felsőben ő is behozná az olyan tananyagot, ami az élethez gyakorlati útravalót ad, mint például a hogyan bánjunk a pénzzel témát, mit kell tudni az adózásról, vagy hogy mi az a nettó és bruttó a fizetésnél.
Képünk illusztráció – Biológia óra a hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban (Fotó: MTVA/Bizományosi – Oláh Tibor)
Levente szerint: „A hittan szelektíven hasznos, mert aki amúgy keresztény, vallásos, talán annak jó, de az etika sem túl praktikus, nem tanultunk rajta semmit. Az ének pedig arról kéne szóljon, hogy tanulunk régi zenészekről, hangszerekről, zenetöriről – ez így jó is lehetne. De ehelyett énekelni kell 30 másik gyerek előtt, kiállítanak megalázni magadat, ami mindenkinek rossz, mert a többieket sem érdekli, mit szenvedsz éneklés címén.
A technika pedig egy teljes értelmetlenség, helyette olyan tudást adhatnának, hogy például hogyan kell bankolni, vagy a hétköznapokban túlélni majd felnőttként, ezeknek az alapjait már általános iskolában le lehetne rakni, hogy készségszinten meglegyenek, amikor felnövünk.
Krisztián azonban ellentmondott a többieknek a technika kérdésében, bár szerinte sem volt jó ezen a téren az oktatás, de maga a tantárgy nem lenne felesleges, ha több gyakorlati, hasznos barkácsolást tanítanának az órákon.
Testnevelés és etika vs. KRESZ és mentális egészség
A kamaszokhoz hasonlóan a szülők is a gyakorlati tananyagot hiányolják az oktatásból, a kamaszok által felsoroltak mellett külön kiemelve a KRESZ-t és a mentális egészség fontosságát. Andrea két általános iskolás fiú anyukája, szerinte már elsős kortól kezdve el kellene kezdeni a közlekedési szabályok tanítását: „A KRESZ például sokkal fontosabb, mint az etika vagy akár a testnevelés a mai formájában.
A gyerekek nagy része már elsőben tud biciklizni, gyalog pedig minden nap közlekednek, muszáj lenne tudniuk a közlekedés alapszabályait.
Én megtanítom a fiaimnak, de látom, hogy sok szülő ezzel nem törődik, nemhogy a gyereknél, de a saját közlekedésében sem tartja be vagy nem is ismeri a szabályokat. Azért kezdeném már általános iskolában a KRESZ-t, mert így felnőttkorukra, mire jogsit szereznek, a vérükké válna, és a következő generáció már talán nem lenne ennyire fogalmatlan az autóban közlekedés közben sem, sőt, a biciklisek és autósok közötti ellentét is csökkenhetne annyival, ha kötelező tantárgy lenne a KRESZ.”
Róbert, aki egy kamaszfiú apja pedig alátámasztotta azt, amit a kamaszok is nyilatkoztak: sokkal több gyakorlati tudásra lenne szükség az iskolában. „A szülők valamiért egyre kevesebbet tanítanak a gyerekeiknek, nem tudnak mosni, mosogatni, főzni vagy fúrni egy lyukat a falba, amikor kilépnek az életbe. Ezeket lehetne szépen csöpögtetve átadni az iskolában.
Olyan gyakorlati tananyagot taníthatnának, aminek tényleg van értelme és hasznát veszik a gyerekek majd felnőttkorukban.
A másik vörös posztó a szememben mindig az etika/hittan volt, ebben is egyet kell értenem az előttem szóló kamaszokkal, teljesen felesleges ebben a formában mindkettő. Annak sokkal több értelme lenne, ha átfogó filozófiai, vallási oktatást kapnának, ami felöleli a világ vallásait, sokszínűségét, persze magába foglalná ez a kereszténységet is, de nem kizárólag erre fókuszálna, hiszen ezzel kicsit sem támogatják a nyitottságot vagy elfogadást. Márpedig minél nyitottabb gondolkodású, amikor felnő a gyerek, annál rugalmasabban tudja venni az élet viharait, annál könnyebben megtalálja a helyét. És végső soron nem ez lenne a célunk az oktatással és gyerekneveléssel?”
Testnevelés helyett a mentális egészség és a mozgás örömének megtanítására lenne szükség – mondja Bori, akinek most kezdte a második osztályt a kislánya. „Az iskolakezdés előhozta a régi borzalmas emlékeimet a testnevelés órákról, és ahogy elnézem, azóta semmit sem változott ezen a téren az oktatás. Ugyanúgy a felesleges felmérések, bordásfalon lógások, szekrényen ugrálások várnak a lányomra, pedig a testnevelés lehetne akár jó élmény és hasznos is.
Milyen szuper lenne, ha a testnevelés azt jelentené, hogy a testi-lelki egészséget tartják szem előtt, az egészséges életmódhoz adnak eszközöket a gyerekek kezébe.
A testnevelés órán lehetne a mentális egészségre koncentrálni, megtanulni relaxációs, stresszcsökkentő technikákat, sőt, akár meditálhatnának is a gyerekek, illetve olyan mozgásformákat kellene végeztetni velük, melyek segítségével megszeretnék a mozgást, és amiket hétköznapokban is tudnak csinálni majd felnőttként is – legyen az jóga, karate, úszás vagy nordic walking. A legnagyobb vétség szerintem, hogy az általános iskolások nagy részével megutáltatják a tesiórákon a testmozgást, mert erőltetik ezeket az agyament gyakorlatokat, megalázzák őket, ezzel pedig egy életre elvehetik a kedvüket egy olyan tevékenységtől, amin szó szerint az egészségük múlhat felnőttkorukban.”
„Nagyon sok lehetőséget elvesz a gyerekektől”
Kerényi Kata középiskolai tanár szerint az általános iskolában az egész tantárgy alapú oktatás nem illeszkedik jól a gyerekek alaptermészetéhez. „A világ nem tantárgyak szerint működik. A gyerek találkozik helyzetekkel meg problémákkal, megtanulja valahogy ezeket megoldani, aztán felhasználja a tapasztalatait később, amikor hasonló helyzetbe kerül. Amikor pedig bekerül az iskolába, elé raknak olyan problémákat, amiket próbál komplexen megoldani, de rászólnak, hogy most nem az a tanóra van, most mondjuk matekkal kell foglalkozni.
Később, az érettségi viszont inkább kompetenciaalapú, ahol már nem tantárgyakban, hanem komplexebben kell gondolkodni, például történelemvizsga közben irodalmi utalásokra is szükség lenne, de előtte 12 évig az iskola azon dolgozott, hogy ne így működjön a gyerek agya.
Többek között a tantárgyi oktatásnak köszönhető, hogy a kompetencia méréseknél, PISA-teszten is évről évre rosszabbul teljesítenek a gyerekek. A tesztek jól mérnek, csak az iskolák nem hagyják a gyerekeket természetesen működni.”
Képünk illusztráció – Technika óra egy hejőkeresztúri általános iskolában (MTI Fotó: Vajda János)
Kata a projektalapú oktatást tartja hatékonyabbnak: „Ez azt jelenti, hogy témaköröket dolgoznak fel a gyerekekkel, aztán egy-egy témakör végén válogatják szét tantárgyi tartalom szerint a projektet.” Példának azt hozza fel, hogy a reformkort fel lehet dolgozni egysíkúan csak töriórán, ahogy az tantárgyi alapon működik, vagy projektszerűen a történelem, magyar, művészettörténet, építészet, zene, idegen nyelv szemszögéből is. „Ennek így már van értelme, mert ha az ember felnőttkorában elkezd dolgozni bárhol, akkor komplex tudásra és eszköztárra lesz szüksége.”
A tanár szerint az általános iskolában a legrosszabb az, hogy a művészeti tárgyakból készségtárgyakat csinálnak. Rajz, ének ne legyen külön tantárgy. „Nem szeretem, hogy iszonyúan elveszik azoknak a kedvét a zenétől énekórán, akik nem tudnak énekelni. Az, hogy a művészetet tantárgyakra szétszedik, pont azt az örömet és katarzisélményt veszi el, amit a gyerekek kreatívabban, nyitottabban és mélyebben élnének meg, ha hagynák őket szabadon alkotni. Ez szerintem nagyon sok lehetőséget elvesz a gyerekektől.”
Van előttünk jó példa
A szomorú az egészben az, hogy nem is kellene messze menni vagy kreatív energiát ölni az ötletelésbe ahhoz, hogy kicsivel hasznosabb és értelmesebb legyen az oktatás, hiszen előttünk járnak jó példával a finnek, dánok, svédek is. Nyilván nem lehet egy az egyben lemásolni azt a rendszert, ami náluk működik, de a szemléletet és hozzáállást el lehetne lesni tőlük. Ők ugyanis mindazt, ami után vágyakoznak a cikkünkben nyilatkozó gyerekek és szülők, már mind megvalósították. A nagy különbség az ottani és itteni iskolák között, hogy míg nálunk elvont alapismereteket próbálnak a gyerekek fejébe tölteni, addig északabbra az életre és munkára készítik fel őket. Olyan eszköztárat adnak a gyerekek kezébe, mellyel könnyebben megoldják majd a munkájukban, családjukban a különböző helyzeteket, problémákat, teszik ezt azért, mert a fő cél az oktatásban náluk az, hogy a munkavállalásra és az önálló, sikeres életvitelre alkalmasak legyenek a gyerekek, hiszen ez szolgálja a társadalmi és gazdasági érdekeket.
A finn oktatás titkai
„Bár az oktatási rendszerünk jó, nem tartjuk tökéletesnek. Igyekszünk állandóan fejleszteni, hogy megfeleljünk a társadalmi változásoknak, kihívásoknak. Finnországban az oktatásra fordított állami támogatás nemzetközi mércével mérve is igen magas. De talán ennél is lényegesebb, hogy a tanári hivatást mindenki részéről nagyfokú tisztelet övezi. Ez az egyik legkeresettebb szakma, a tanári szakokra tízszeres túljelentkezés van az egyetemeken, ami azt is jelenti, hogy a legkiválóbb talentumú, legmotiváltabb emberek tanítják a gyerekeket. A fizetések valamelyest az átlagkeresetek fölött vannak, de ez a tanárok feladatkörétől és a munkában eltöltött idejétől függ. Egy öt-tízéves munkaviszonnyal rendelkező pedagógus körülbelül havi bruttó 3500 eurót keres” – mondta el az nlc-nek egy interjú során Petri Tuomi-Nikula finn diplomata.
Emiatt például az egészséges életmódra nevelés és a mentális egészség megőrzése szerves része az iskolai tananyagnak, ahogy a természet és mozgás szeretete is napi szinten megjelenik az iskolában az órákon. Komplex oktatás zajlik, nincsenek szigorúan elkülönítve egymástól a tantárgyak és messziről elkerüli őket a stressz, ugyanis nem szóról-szóra ismétlést várnak el a diákoktól, hanem azt próbálják megtanítani nekik, hogyan kell önállóan gondolkodni. Mindezt tetszik úgy, hogy biztosítják az esélyegyenlőséget, segítik a tanulási nehézségekkel küzdőket és maximálisan odafigyelnek a gyerekek igényeire.
Ha belegondolunk, nem ez lenne a logikus és normális minden iskolában? Hiszen a gyerekek az országunk, társadalmunk jövőjét is jelentik, nem az kellene, hogy legyen a legfontosabb cél, hogy egy testileg és lelkileg egészséges, rátermett, önálló generáció nőjön fel, akik eligazodnak a munka világában és a felnőtt életben? Ez márpedig nem jön magától, ennek az iskola megadhatná az alapját, ha a felesleges tantárgyakat lecserélnénk és az erőfitogtatás, hatalmi harcok, magolás helyett inkább a hosszú távú célra koncentrálnánk az oktatásban, azaz arra, hogy egy egészségesebb, tudatosabb generáció nőjön fel és biztosítsa a mi jövőnket is.
