Penny 16 éves volt, amikor beleszeretett Markba. Egy bentlakásos iskolában, a Trent College-ben találkoztak, a fiú a Bahama-szigetekről, Nassauból érkezett, a lány pedig brit volt. Összejöttek, nagy volt a szerelem. Egy bökkenő volt csupán: Penny apja rasszista volt, a fiú pedig fekete bőrű – ja, és mindez a hetvenes években történt.
Az apa különösen aljas húzáshoz folyamodott: a lánya tudta nélkül megkereste a fiút, és megfenyegette, hogy vagy szakít, vagy elintézi, hogy visszavonják az ösztöndíját. Közben a saját családja is rászállt Markra, ők pedig azt nem akarták, hogy a fiú egy fehér lánnyal randizzon. Odáig fajult a helyzet, hogy meg is vonták az ösztöndíjat, Mark tehát, mint később fogalmazott, meghozta élete legnehezebb döntését: szakított vele. Megszakadt a szíve, de nem volt más választása: ötezer kilométerre volt az otthonától, az élete a juttatástól függött. Mindezt a rasszizmus miatt.
Penny szintén tönkrement a döntéstől: otthagyta az iskolát, később kétszer férjhez ment, mindkétszer el is vált. Mark, aki vendéglátós szakember és hoteltulajdonos lett, évekkel később kereste, de mivel megváltoztatta a nevét, nem találta. A férfinak egész életében csak futó kapcsolatai voltak, első szerelmét képtelen volt elfelejteni. És milyen jó, hogy nem felejtette: 39 év után a Facebookon, egy képen találta meg a lányt, akire azonnal rá is írt.
A kép illusztráció (forrás: Getty Images)
Tulajdonképpen ott folytatták, ahol abbahagyták. A koronavírus-helyzet miatt nem tudtak azonnal találkozni, de ahogy feloldották a korlátozásokat, Penny repülőre ült és meg sem állt Nassauig. Az első találkozás olyan volt, mint a hazaérkezés, amikor pedig másodszor szállt le a gépről, Mark azonnal el is jegyezte. Most boldogabbak, mint valaha, azt mondják, olyan, mintha semmit sem változtak volna. Közösen könyvet írtak 39 év a vadonban címmel, és készülnek az esküvőre.
Forrás: Metro
