Hogyan indult a vállalkozásotok? Mikor jött az ötlet, hogy tervezzetek babaruhákat?
1992-ben fogorvosként dolgoztam, de abban az évben megszűnt a munkám és szerettem volna valami újat csinálni. Akkor már volt két gyerekünk, és elkezdtünk azon gondolkozni a férjemmel, miért ne gyárthatnánk nekik és másoknak is babaruhákat? Hiszen folyton nőnek a bébik, állandóan ruhaváltásban voltunk. Tudom, hogy furán hangzik, de egy garázsban kezdtük el a vállalkozásunkat. Elkezdtem tervezni, papírra vinni az elképzeléseimet, majd külsős cégekkel megcsinálni a ruhákat minőségi alapanyagokból. Az árukészletünk elfért egy Zsiguli csomagtartójában. Bepakoltuk a cuccokat és elkezdtünk kereskedőkről kereskedőkre járni.
Elsőre tetszettek a ruháitok a boltoknak?
Igen, nagyon. Egy idő után azt vettük magunkon észre, hogy jönnek a megrendelések, de kicsik vagyunk a garázsban. Persze ebben az is benne volt, hogy többre vágytam, szerettem volna saját boltot csinálni, az volt az álmom. A József körúton volt az első üzletünk, majd haladtunk szépen sorban egyre nagyobb helyekre, végül most már a Vágóhíd utcában van egy háromezer négyzetméteres helységünk, ami egy igazi műhely lett. Tele gyártósorokkal, gépekkel.
Gazsó Andrea és Harsányi Gábor, az Asti Kids tulajdonos ügyvezetői (Fotó: Lakos Gábor)
Mi volt a stratégiátok? Hogyan nőhettetek szerinted ekkorára?
Széles portfóliót alakítottunk ki, és amikor 1994-ben megszületett Zsófi lányunk onnan jött az ötlet, hogy bébikombikat és rugdalózókat is csináljunk. Ő ihlette meg az új dolgokat, és az emberek nagyon szerették az ötleteinket. Az alapanyagainkra nagy hangsúlyt fektetünk, a ruhák száz százalék pamutból készülnek. És figyelünk a figurák tervezésére is, mi az aktuális kedvenc a gyerekeknél. Most éppen a tavaszi kollekciót tervezzük már, a télit májusban készítettük. Sok munka van egy héten, teljes team dolgozik azon, hogy tervezzünk új dolgokat. Csapatban dolgozunk.
Hány embert alkalmazol?
Körülbelül ötvenen vannak a cégünknél. Igyekeztünk sok mindent gépesíteni, a legmodernebb technikákat alkalmazzuk a ruhagyártásnál. Az elején külsősökkel dolgoztunk együtt, most már minden a mi telepünkön zajlik. Automata ruhagyártó gépeink vannak, amelyek képesek arra, hogy felvisszük a tervet a gépre, és azt úgy szabja ki és gyártja le, hogy a legoptimálisabb legyen az anyagfelhasználás, tehát a legkevesebb alapanyagot használja hozzá.
Ez igen! Nehéz egy ilyen nagy céget kézben tartani?
Az életünk munkája van benne, sok idő ez a majdnem harminc év, sok mindenen mentünk keresztül, amíg idáig eljutottunk. Sokat köszönhetek a gyerekeimnek, a két lányom teljesen elhivatottan a cégünkben dolgozik már jó ideje. Zsófi a marketing és értékesítésben vesz részt, Juditka pedig a tervezésben segít nekem, mindig van valami ötlete, egyszerűen kifogyhatatlan. Neki köszönhetjük a webáruházunkat is, abban én egyáltalán nem hittem. Amikor Juditka terhes volt, akkor elkezdte kifényképezni a termékeket és azt mondta, higgyem el, hogy ez a jövő. Szkeptikus voltam, mert úgy éreztem, hogy a vevő meg akarja majd tapintani az anyagot, meg akarja nézni a méretet, de nem. Igaza lett, a webáruházunk azóta nagyon jól megy. Örülök, hogy hagyott rábeszélni.
A pandémia idején is jól működtetek?
Ez egy jó történet, mert akkor olyannyira sok csomagkiszállításunk volt, hogy az egész család bent volt a gyártósoron és együtt csomagoltunk, válogattuk a ruhákat. Szerencsére nekünk ez az időszak is jól sült el, nem panaszkodom.
Fotó: Lakos Gábor
Hogyan tudtok együttműködni a lányokkal ennyire jól? A család és a munka ilyen könnyen összeegyeztethető? Mi a titkotok?
Sok cégvezető ismerősöm panaszkodik pont emiatt, hogy a gyerekeik nem szeretnék továbbvinni a vállalkozásukat. Nálunk nem ez a helyzet, ők beleszülettek ebbe és tulajdonképpen én tanítottam meg nekik mindent. Legfőképpen azt, hogy szeressék a munkájukat. Mi nagyon jól tudunk együtt dolgozni, meghallgatjuk egymás ötleteit és jó döntéseket hozunk. Ez egy olyan családi vállalkozás, amit nem szabad félvállról venni. Ma már a lányok is magukénak érzik, túlóráznak, ha kell, nagyon elhivatottak. Nekem tetszik az ő hozzáállásuk. És ők fogják egyszer átvenni az üzletet, ők viszik majd tovább a nevünket. Aztán remélem majd az unokáink.
Szigorúan fogtad a lányaidat? Hogyan nevelted őket?
Ők azt mondják, hogy igen, szigorú voltam és már hallottam tőlük, hogy nekem nehéz megfelelni. Lehet, hogy sokszor voltam kemény, mert megköveteltem a tanulást, azt, hogy az illemeket betartsák. Mi egy összetartó család vagyunk. Minden vasárnap nálunk vannak a gyerekek, a három unokánk, én főzöm az ebédet és jókat beszélgetünk. Ez egy tradíció, amit szeretném, ha majd ők is követnének. Nyaralni is együtt szoktunk menni, tudom, hogy ez ritka manapság. Mi erre figyelünk. Egyébként, a nevelésről még annyi, hogy most látom, hogy beértek a dolgok és szerintem jól csináltunk mindent a férjemmel. A gyermekeinknek van kötelességtudata, és mindent szívvel lélekkel végeznek.
A férjed miben veszi ki a részét?
Gábor irányítja a bababolt bútorainak beszerzését, legyen az babakocsi, bababútor vagy más. Rengeteg munkája van, legyen szó bármiről, ő ott van kéznél. Most például ő vette át a Magyar Termék Nagydíjat is a Parlamentben. Ez az ötödik díjunk, és most ő volt a soros.
Fotó: Lakos Gábor
Az unokáidnak is terveztek ruhákat?
Igen, rájuk próbáljuk mindig az új modelleket. Nagyon büszke vagyok rájuk, bízom benne, hogy ők is részesei lesznek a vállalkozásunknak.
Mik a jövőbeli terveid? Mit szeretnél még megvalósítani?
Szeretném, ha a cég még tovább növekedne. Gondolkozunk külföldi terjeszkedésen is. A boltunk az szép nagy, abból nem szeretnék többet, mert a vevők bármikor bejöhetnek hozzánk és ott a webshopunk, ahol bármikor vásárolhatnak.