Bár nagy eséllyel mindannyian arra vágyunk, hogy nyugiban készülődjünk, a karácsonyi ünnepek előtti hetek sok esetben inkább a kapkodásról szólnak. Ilyentájt csattog leginkább a munkahelyi ostor, és a karácsonnyal járó feladatok is túl fullasztónak tűnhetnek, de az ünnepi időszak ezerféle módon tud nyomást gyakorolni ránk.
Személyes preferencia kérdése, hogy ki, mitől kap idegbajt
„Engem leginkább az idegesít, hogy már 1 hónappal az ünnepek előtt annyi ember van mindenhol, hogy tömegiszonyom lesz. Óriási dugó, vásárlási lázban égő emberek. Azt gondolnám, hogy ha mindenki ilyen hosszan vásárol, akkor legalább közvetlenül az ünnepnapok előtt nem lesz nagy a tumultus, de azokból az emberekből is sok van, akik last minute shoppingolnak. A tömeggel járó idegesség miatt leszek én is ideges, a másik pedig a logisztika. Kit, mikor látogassunk meg, melyik családtaghoz mit vigyünk, ezen felül pedig, hogy ki, mit kapjon, hiszen ebben a témában is nehéz minden évben megújulni” – mondja Vivi kolléganőm, amikor bedobom a szerkesztőségben a kérdést, kinek, mitől hullik ki a haja a karácsonyt megelőző időszakban? Nem telik el sok idő, és öt percenként jönnek a levelek, nagyon úgy tűnik, hogy a legtöbb kollégámnak van miről ventilálnia.
„Az egész év hosszú volt, ez ilyenkor valahogy hatványozottan érződik, és közben ott vannak a challengek, hogy süssünk mézeskalácsot, meg bejglit, meg díszítsük a házat, ami szuper csodás és csinálom, de másrészt annyira jó lenne az égvilágon semmit sem csinálni, legalább csak egy napig” – írja Judit, hozzátéve, hogy az év végi hajrára, az ünnepi feladatokra még rátesz egy lapáttal a koronavírus járvány miatt érzett aggodalom. Egy másik kollégám arról számol be, hogy egyszerre túl soknak tűnik ilyenkor a megugrani való feladat, ugyanakkor szerinte mi magunknak is megnehezítjük a saját helyzetünket azzal, hogy túl sok feladatot húzunk magunkra karácsonyi készülődés címen. Utóbbival egyetért Zita is, szerinte sem kellene ennyire a tökéletesség látszatát üldözni, hiszen a túlzott igyekvés, a perfekcionizmus pont hogy az ünnep lényegét veszi el.
A kötelező vásárlási láz (Fotó: Getty Images)
„Olyan, mintha az egész egy világméretű összeesküvés lenne: a külső nyomásnak engedelmeskedve mindenki részt vesz a folyamatban, csak mert senki nem mer szólni, hogy igazából a háta közepére kívánja az egészet. Ennyire fontos a látszat, hogy ennyit szenvedünk érte, de közben nem is élvezzük? Vagy a végén mégis megéri? – teszi fel a jogos kérdést, majd hozzáteszi:
„De ha megéri, akkor miért nem nyeljük be szép csendben az árát? Vagy miért nem oldjuk meg egyszerűbben az egészet – arra koncentrálva, ami tényleg fontos?”
A karácsonyi hangulatból is megárt a sok
Ahogy Zita is mondja, mi is tehetünk annak érdekében, hogy az ünnepekre ne legyünk fizikailag és lelkileg is teljesen kifacsarva, ugyanakkor van egy rakás olyan tényező, amikre sajnos nem vagyunk hatással, mert azok egyszerűen a modern élet velejárói. Nem véletlen, hogy az ünnepek előtti stressz-zavar nagy eséllyel nem érintette,( vagy legalábbis nem ekkora mértékben) a nagyszüleinket, ami egyébként létező jelenség, még ha nem is került be a DSM-III-R: A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve legújabb kiadásába. A szakemberek szerint kiváltó oka lehet a stressz, a kimerültség, az irreális elvárásoknak való megfelelés, az ajándékozással kapcsolatos pénzügyi aggodalom, és még számos olyan hatás kiválthatja, amely együtt jár napjaink karácsonyával. Vegyük például a karácsonyi fényeket: nagyon megnyugtató és hangulatos tud lenni egy-egy fényfüzér a szobában, vagy egy kivilágított fa a kertben, ám az a rengeteg, színes, vibráló mesterséges fény, amivel teleaggatják az utcákat, és úgy egyáltalán mindent, egyszerűen túl sok inger az agyunknak, szabályosan hergeli az idegrendszerünket.
Hasonlóképpen irritál minket az is – még ha nem is vagyunk tudatában –, hogy gyakorlatilag mindenhol, a vásároktól kezdve egészen a telefonos ügyfélszolgálatig, a megszokott karácsonyi dallamok mennek végtelenítve, és sok esetben dobhártyaszaggató hangerőn.
A fény és hanghatások mellett másik nagy stresszforrás az év végi munkahelyi hajrá, és az sem a meditáció közeli állapot felé terelget minket, hogy ezekben a hetekben megnő az otthon elvégzett háztartási munka is. A megfelelési kényszer érzése alól pedig végképp nehéz kivonni magunkat, hiszen november végétől nemcsak a hirdetések nyomják ezerrel a karácsony eszményképét, hanem a közösségi médiában is a tökéletes ünnepi dekorációk, és a cukrászokat megszégyenítő süteménycsodák képei ömlenek ránk. És akkor még nem beszéltünk a karácsony esszenciájáról, a várva várt családi vacsorákról, ebédekről, amikor összegyűlik a közeli s távoli rokonság apraja-nagyja.
Ezek az elképzeléseinkben romantikus, idilli színezetet kapnak, ám a valóságban csak nagyon kevés családban zajlanak zökkenőmentesen.
Még csak nem is kell nagyobb nézeteltérés, világlátásbeli különbség, vagy konfliktus ahhoz, hogy egy hosszabb, sok családtaggal együtt töltött idő stresszessé váljon. Érthető, ha ilyenkor kizökkenünk a komfortzónánkból, hiszen a ház tele van emberekkel, és nem nagyon tudunk elmenekülni a sokszor jóindulatú, mégis idegesítő rokoni kérdések elől sem. Ha pedig a szülői házba megyünk vissza, nagy eséllyel találkozunk a regresszió furcsa érzésével. Amikor ugyanis visszatérünk a gyermekkori otthonunkba, és a szüleinkkel, meg a testvéreinkkel (már ha vannak) töltünk együtt napokat, az agyunk visszatér azokhoz a sémákhoz, amelyek a viselkedésünket és gondolkodásunkat irányították, amikor korábban abban a környezetben éltünk. A különbség az, hogy immár felnőttek vagyunk, sőt, jellemzően a saját partnerünk és gyermekeink is ott vannak velünk. Ilyenkor egymással versengő perspektívák cikáznak a fejünkben, ahol a felelős felnőtt gondolkodás összeütközik a gyermek viselkedés mintáival. Mindezek együttesen rendesen tudják generálni a stresszt, nem csoda, ha ilyenkor nem éppen a legmegfelelőbb stresszcsökkentő módszerekhez folyamodunk, nevezetesen az evéshez és az alkoholfogyasztáshoz. De ez már egy másik cikk témája…
Nincs veszve a karácsonyi nyugalom
Azzal, hogy felsoroltuk a lehetséges stresszforrásokat, nem jelenti azt, hogy a karácsony nem lehetne nyugis és örömteli, ugyanakkor azt fontos felismerni, hogy a boldog karácsony nem magától értetődő vagy automatikus.
Időt, erőfeszítést, befektetést, tervezést igényel, plusz az is szükséges hozzá, hogy tisztában legyünk a határainkkal, és azzal, hogy milyen módszerekkel tehermentesíthetjük magunkat a stressztől.
Eszter kollégám például mostanában minden nap táncol, meditál, relaxál. „Ezek feltöltenek, hétvégén egy kirándulás, baráti találkozás sokat jelent. Járok érintésterápiára is, ami különösen jól jön most, lelassít, megnyugtat, lelazít, kisimítja az idegrendszeremet, közel hoz magamhoz, amit nagyon el tudok veszíteni ebben a hajrában. Ezekkel a dolgokkal próbálom megtölteni a napjaimat ilyenkor is, és regenerálódni. Szeretnék majd olyan karácsonyokat is, amikor nincs ez az őrület, és tényleg át tudom magam adni a készülődésnek – ez egy nagy vágyam. Addig meg marad ez a toldozás-foltozás” – mondja, és véleménye szerint az év végi hajrát nem kerülhetjük el, azért viszont tehetünk, hogy a stresszt megtanuljuk levezetni.
A megfelelő stresszkezelési technikák elsajátítása (legyen szó meditációról, relaxációs gyakorlatról, légzéstechnikáról) a szakemberek szerint is fontos, nemcsak a karácsony előtti taposómalomban, hanem az év minden napján.
Az ünnepi hangulatból is megárt a sok (Fotó: Getty Images)
Mint ahogy az is elengedhetetlen pszichénk és a szervezetünk védelmében, hogy felismerjük a stresszforrásainkat és megpróbáljuk azokat vagy kiiktatni, vagy csökkenteni. Vivi például tudatosan áttért az online vásárlásra, kiküszöbölve ezzel, hogy ne a nagy tömegbe kelljen ajándékok után loholnia, ami számára egy kínszenvedés. Az utolsó pillanatra hagyott rohanást egyébként is érdemes kerülni, ugyanis egy korábbi eBay felmérés szerint ez akkora stresszt okozhat a szervezetnek, mint a maratoni futás. Az eredményekből kiderült, hogy a vásárlók 60 százalékánál már 32 perc után fáradtságot éreztek, és ezzel egy időben csökkent az érdeklődésük szintje is, sőt, a vérnyomás is növekedett 33 százalékkal a kísérlet során. Az egyik legmegdöbbentőbb eredmény pedig az volt, hogy a vásárlók 88 százaléka tapasztalt szívritmuszavart. Rossz hír ez Marci kollégámnak, aki lényegében sportot űz abból, hogy az utolsó nap vásárolja össze az ajándékok egy részét. Bár állítólag ő örömét leli benne:
„Ez nem balfaszság vagy halogatás, hanem pontosan ez: kihívás, sport. Amit előre meg kell rendelni, azt megrendelem, persze, de arról, amiről tudom, hogy 24-én is meg lehet venni, azt akkor veszem meg, fogalmam sincs, miért, egyszer így alakult, sikerélmény volt, azóta meg szertartás lett. Szülőknek könyv-whisky, unokaöcsnek-húgnak plüsscuccok, az öcsémnek valami videojátékos relikvia: kitalálom, végigjárom, délután kettőre megvan minden, és takkra hazaérek csomagolással együtt. Idén mondjuk ez borul, mert valami új törvény miatt délben be kell zárnia mindennek, na, emiatt már most esz az ideg” – számol be a saját szokásáról Marci, az előbb említett tanulmány készítői azonban azt javasolják, hogy a fenti problémák elkerülése érdekében több rövid vásárlással szerezzük be a karácsonyi ajándékokat, mert azok kevesebb stresszt okoznak, és így átgondoltabbak a döntéseink is.
A szakemberek szerint a tervezhetőség mellett az is sokat segít, ha realizáljuk az elvárásainkat, mondjuk a fentebb említett karácsonyi összejövetelekkel kapcsolatban. Tartsuk fejben: ha a rokonok egész évben hajlamosak veszekedni, nagy valószínűséggel karácsonykor sem fognak kivételt tenni. Próbáljuk meg azt is tekintetbe venni, hogy mindenki bizonyos fokú stressz alatt áll. Lehet, hogy az egyik rokonunk túlórázott, mielőtt a cége karácsonyra lehúzta a rolót, míg a másik talán azért szorong, mert túlköltekezett, egyszóval érdemes ilyenkor megértően állni a szeretteinkhez. És egyben magunkhoz is. Engedjünk el dolgokat, pláne olyanokat, amelyek igazából lényegtelenek: ne frusztráljuk magunkat azzal, hogy milliónyi feladatot akarunk elvégezni, mielőtt szünetet tartanánk, hogy mindenáron meg akarjunk felelni a karácsonyi hagyományoknak, elképzeléseknek. Mi történik akkor, ha újakat találunk ki, ha idén nem lesznek égők a tetőn, vagy ha nem lesz huszonharmadik fogás a kétféle desszert előtt? Nagy valószínűséggel csak annyi lesz a következménye, hogy szenteste nem túlhajszoltan fogunk kókadozni a fa alatt. Anettnek határozottan ez a tapasztalata, miután néhány idegbajos karácsonyt követően elengedte a többfogásos ünnepi vacsora kényszerét.
„Sütünk egy-egy szelet húst/halat, lesz mellé köret, saláta és slussz. Plusz idén is készen veszem a süteményeket is, mert sajnos nincs időm hókiflit, flódnit, meg bejglit sütögetni munka után esténként, mert örülök, hogy élek. A takarítást kéne még okosban megoldani, és esküszöm semmi stresszfaktor nem lenne, csak élvezném a közös kajálásokat a családdal, nyugiban filmeznénk és közben lenne hókifli, meg bejgli. Amúgy a tehercsökkentés jelige miatt december első hétvégéjén feldíszítjük a karácsonyfát, hogy ezzel ne kelljen 24-én szenvedni, mert az már nem fér bele az időbeosztásba” – mondja, hozzátéve, hogy hasonló okokból az ajándékozásról is könnyű szívvel lemondtak, így a lehető legstresszmentesebben tudják kiélvezni az ünnepeket és az azt követő napokat.
