Azt hitte, vécéznie kell, pedig éppen vajúdott az öt- (azóta hat-) gyerekes anyuka, Adrianne Grayson. Nem tapasztalatlan lányanyáról volt szó tehát, aki nem tudta, mire számítson, esetleg szégyellte volna bevallani, hogy terhes is lehet; tényleg nem vette észre, hogy ez a helyzet. Semmilyen tünete nem volt ugyanis:
- nem nőtt a hasa;
- nem szedett fel plusz kilókat, sőt, eleinte fogyott is;
- végig tornázott, jógázott, élte az életét.
Csak az utolsó két hónapban érezte úgy, hogy nincs rendben az emésztése, gyakran puffad, pedig annyira egészségesen él, amennyire csak lehet. Végül egy különösen kellemetlen napon, amikor már a jóga és a forró fürdő sem segített, elment a vécére azzal, hogy az majd megoldja a helyzetet. Meg is oldotta, csak nem úgy, ahogy számított rá: rögtön elfolyt a magzatvize, és ahogy lenyúlt, már ki is tapintotta a baba fejét.
Azonnal a fürdőszoba padlójára feküdt, és hívta a férjét, de mire odaért, már a kezében is tartotta egészséges kisfiát, akit később Apollónak neveztek el. Mindenféle segítség nélkül, a szülési fájdalmakat elviselve hozta világra a kicsit. A férj dolga csak annyi volt, hogy hívja a szülésnőt; annak asszisztense hamarosan, éjjel kettőkor meg is érkezett és rendbe tették a babát.
Ez egy éve történt, azóta is boldog családként élnek, hat gyerekkel. A férj mindenesetre elvégeztette a vaszektómiát, hogy ez még egyszer ne történhessen meg.