Anyós a párkapcsolatban

„2014-ben találkoztam a tökéletes pasival, akinek végül választania kellett a anyja és köztem. Tudtam, amint megláttam, hogy nekem ő kell, ez a kedves, vicces, türelmes, ambiciózus és jóképű férfi, aki mindent megtesz a szeretteiért. Azóta is boldogok vagyunk, egyetlen probléma az édesanyja, aki pszichiáter, ráadásul fanatikusan vallásos és utál engem úgy, hogy nem is találkozott még velem, mert elzárkózik teljesen még a lehetőség elől is, hogy megismerjen.

Nagyjából tudtam, mibe sétálok bele, amikor összejöttem a pasimmal, tudtam, hogy Pakisztánból származik az anyukája és Indiából az apja, akik az elrendezett házasság után jöttek Amerikába, ahol a barátom született. A pasim spirituális embernek tartja magát, de nem akarta az anyukája vallását felvenni, ezért komoly konfliktus alakult ki közöttük az évek során. A vallás szabályaiba nem illek bele én sem – például nem randizhatnánk –, ezért is utál annyira az anyósjelölt. Amikor a pasim először beszélt az anyjával arról, hogy megismerkedett egy lánnyal, akivel komoly kapcsolatot szeretne, az anyuka teljesen kiborult, hogy nem lehet velem a fia, mert fehér vagyok, születésem óta katolikusnak neveltek és közöm sincs a muszlim valláshoz. Tulajdonképpen én vagyok az anyós megtestesült rémálma.

A férfi inkább a barátnőjét választotta (Kép: Getty Images)

Emlékszem, milyen bűntudatom lett az anyja reakciójától, aztán pár hónap múlva megpróbáltam emiatt szakítani a pasival, mert azt gondoltam, túl nagy köztünk a kulturális különbség, és ez úgyis közénk fog állni. És persze az is hozzájárult a szakítási kísérlethez, hogy az anyja közölte, hogy nem tehetem a lábam nemhogy a házába, de még a kocsifeljáróra sem, mert miattam fog pokolra jutni a fia. Mindez együtt túl sok volt a lelkemnek, és azt gondoltam, jobb lesz, ha még az elején elválnak útjaink, mielőtt még jobban sérülünk. A pasim végül lebeszélt a szakításról, azt mondta, együtt le tudjuk küzdeni a nehézségeket, és hogy az anyjának semmi köze ahhoz, hogy ő mennyire velem akar lenni. A beszélgetés végére pedig kijelentette, hogy inkább engem választ az anyja helyett.

Most az ország másik felén élünk, ha pedig hazarepülünk, akkor a pasim és az anyja alig beszélnek egymással. Csak azért megy a barátom abba a házba, mert ott lakik a mostohaapja és a húga, akiket nagyon szeret. Az én családom természetesen teljes mértékben befogadta a pasimat, ezért az anyós házában csak látogatóba jelenik meg, és inkább a családom házában szoktunk aludni. Igazából sajnálom a barátom anyját, mert a saját fanatizmusa és makacskodása miatt kimarad a fia életéből, pedig elég lenne egy minimális elfogadás egymás iránt ahhoz, hogy békében éljünk egy közös, nagy családban.”

Via