Egereket talált tenerifei otthonában az egri Juhász Tamás Miklós. Nem mérgelődik, nem tesz ki gyilkos csapdákat. Egy kis ketrecben befogja a rágcsálókat és távolabb viszi őket. Még egy kis ennivalót is hagy nekik. Macskája miatt is jobbnak látja, ha az egerek nem költöznek hozzá.
„Erőszakmentesen élek, nem ölök és bántok senkit, akinek lelke van. Két és fél éve már húst sem eszem” – mondja büszkén Tamás. Nagyot fordult az élete, amikor a Kanári-szigetek legnagyobbikára költözött. Négy év alatt lett ilyen az otthona:
Tamásnak volt honnan feltápászkodnia: a drogozás és szexfüggőség tette tönkre. Teljes testi, lelki, anyagi leépülés után állt itt talpra. Változást a terápiák és a börtön sem hozott Magyarországon, míg Spanyolországban a Krisna-hit segíti. Videókban mutatja be, hogyan alakítja otthonát, hogyan él és hogyan gondolkodik. A négy évvel ezelőtti felvételek és a mostaniak között jókora a különbség. Jól látható, hallható a fejlődés, Tamás azt mondja, boldog, de még vannak harcai.
Szeles, köves sivatagban él egy kutya és egy macska társaságában. Az óceánban fürdik mindennap, akkor is, ha épp hideg. Havi egy napot dolgozik, bevétele elenyésző. Amit mások kidobnak, abból ő jól él.
Fotó: Juhász Tamás Miklós
„A kukák tele vannak jó minőségű, bontatlan ételekkel, italokkal. Narancs annyi van, hogy mindennap narancslevet csinálok, amíg meg nem unom. A péksüteményt egy boltból kapom becsomagolva záráskor. Most hoztam olyan dobozos üditőt, amit leejtettek, be van nyomódva, ezért azt nem tudják eladni. A lejárt dátumú termékek többnyire mind jók, csak nem eladhatók. Sok a turista, ők sokat dobnak ki. Van, hogy hűtőtáskában teszik a kuka mellé a még ehető élelmiszert.”
A bútorokat, háztartási eszközöket, ruhákat is mind az utcáról vitte haza. A kidobott növényeket is megmenti és bezöldítette velük a lakóhelyét. A halottnak tűnő pálmákba életet lehel és simogatva, örömmel mutatja, hogyan fejlődnek.
Van pár ember, akik támogatják anyagilag, ha az állatoknak kell orvos, illetve a telefonra, a videók feltöltéséhez kap pénzt. Nincs most kábítószer és szex, sőt a húsevésről is lemondott. Maradt még a leszokandók listáján a kávé és – átmeneti siker után újra – a cigi.
Harmincvalahány év után tavaly, egyik napról a másikra letette a cigarettát. 3 hónapig akkor sem gyújtott rá, amikor 5 doboz cigije volt otthon.
„Azt gondoltam, ha még egyet találok, akkor a Jóisten elismerte, milyen ügyes vagyok, amit eddig tettem, ezért rágyújthatok. Utána úgyis bármikor abba tudom hagyni. Félreértettem, azt hittem, ez jutalom, de csak egy teszt volt, hogy mennyire vágyom még az illuzórikus örömre, mint például a dohányzásra.”
Tamás ma már úgy tekint a drogra, szexre, cigarettára és minden földi lét átmeneti boldogságát adó dolgaira, mint egy félrevezető, hamis értékre.
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy az anyagi világban mi a legnagyobb öröm, akkor nyilvánvalóan azt mondanám, kokainnal szexelni. Annál durvábbat el sem lehet képzelni. De ezt már nem akarom. Tudom, hogy ezek nem valódi boldogságok. Ez csak egy átmeneti öröm, ami egy idő után teher.
Szerinte mindig mindenből többet akarunk, az embernek sosem elég. Ez a mohóság pedig tönkreteszi a jónak vélt dolgainkat. Azt mondja, ha valaki imádja a grillcsirkét és kap 500-at, 2-t, maximum 3-at tud jóízűen megenni, aztán undorodni fog. Hiába kap valaki egy tökéletes nőt, hogy 24 órán keresztül szeretkezhet vele, egy idő után nem akarja, nem kívánja. Szerinte rossz irány a mindig többet, mindig jobbat akarunk.
„Nézd a sportban! Te lettél az első, és aztán? A nulladik akarsz lenni? – neveti el magát. – Az elsőség nem tartható fenn örökké, előbb-utóbb más veszi át a helyet – magyarázza. – Én elégedett vagyok így. Jó a nyugalom, a vágyakozásmentesség és a hiány hiánya, vagyis nem hiányzik semmi.” – mondja ebben a videóban.
Tamás úgy érzi, boldog attól lesz, ha a létszükségletein kívül nincs mása.
„Tulajdonképpen hajléktalan vagyok, de van hova hazajönnöm. Havonta egy party utáni takarításom van, illetve napi kétszer fél óra körbejárni a várost kajáért, egyéb kidobott cuccokért. Amíg hajkurásztam a javakat, nem volt időm. Mindig fáradt és ideges voltam, mindig elégedetlen. Mert ha megvolt valami, kellett még valami, mindig több. Most viszont tudok mosolyogni, ráérek kérdezni, utánajárni válaszoknak, megérteni dolgokat.”
Nem fél attól sem, hogy valamit elveszít. Az otthona nem zárt és azt mondja, nincs is benne semmi, ami másnak kellene.
Leginkább a drog és alkohol túlzott fogyasztóinál beszélünk függőségről, de nemcsak nekik van problémájuk a határokkal, hanem az emberek többségének, akik nem is tudják, hogy áldozatok. A fogyasztói társadalom minden tagja többet, jobbat akar – megállás nélkül. Megoldásokat sokfelé lehet keresni, de jó gondolkodni a problémáról Tamással.
Szerinte tökéletes az élete, gyakran felmerül benne a kérdés, megérdemli-e. Bár azt vallja, nem egy dolgos ember, hiszen naponta csak egy-két órát dolgozik, de négy év alatt mégiscsak megalkotta azt a lakóhelyet, aminek a csodájára járnak helyiek, külföldiek és magyarok. A legelső videójában azt látni, hogy itt csak kövek és rengeteg szemét volt.
Eleinte húszliteres kannákban hordta a vizet, sokat harcolt a kövekkel, a szintek kiépítésével. Kezdetben hiába takarított, annyi mindent összegyűjtött, hogy az nem segítette a belső nyugalmat megteremteni.
„Három évvel ezelőtt volt egy csomó nyúl, meg teknős meg papagájok, de rájöttem, nem akarok állatokat tartani bezárva. A környezetem nagy szeméthalom volt, Krisna letisztítatta velem a területet. Amitől akkor jól voltam, most érzem, hogy így jobb. Folyamatosan fejlődöm.”
A fejlődés ott kezdődött, ahonnan nem volt út, csak felfelé.
„Legalja ember voltam” – összegzi, hova vitte őt több mint húsz év kábítószerezés és a féktelen szexualitás. Rengeteg pénzt költött, eleinte kölcsönkéréssel, majd hazugságokkal, csalással szerezte meg a szükséges tíz-, húsz-ezreseket. Úgy belejött, hogy akkor is lopott, ha nem kellett volna.
„Megvettem egy csirkét a boltban, egyszer kifizettem, utána meg mindig ugyanazzal az egy blokkal vittem ki a következőt. Tele voltam pénzzel, de loptam a csirkét. Sose nézték meg a blokkot. Nem is feltételezték rólam, hogy lopnék. Nyakkendős munkahelyeim voltak, az egri színházban voltam felszolgáló, aztán meg taxis. Senki nem feltételezte rólam, hogy én intravénás droghasználó vagyok. Pedig mindig be voltam lőve.”
Fotó: Juhász Tamás Miklós
A szüleit nagyon tiszteli és az egyik legnagyobb bűnének tartja, hogy milyen szégyent hozott rájuk és mennyire elszomorította őket.
Anyám tartott el, apámtól kölcsönkértem és soha nem adtam meg. Apám rendőr volt és én épp börtönben voltam, amikor a temetése volt.
Tamást jó magaviselet miatt kiengedték a búcsúztatásra, de azt az érzést nehezen felejti.
Nyolc évet ült összesen. Drogfogyasztásért másfél évet, ugyanennyit lopásért, valamint két és fél évet kapott csalásért. Ebből a büntetésből korábban, 3 év múlva szabadult, de aztán lebukott, amikor Hollandiából hozott be 100 gramm kokaint. Öt évet kapott akkor.
Rabként olvasott egy-két könyvet a Krisna-hitről. Megérintette, de nem értette. Ahogy szabadult, a börtöntől nem messze már várta a drog.
Fotó: Juhász Tamás Miklós
A szülei halála után örökölt egy kis pénzt, de nem tartott sokáig:
„Gyorsan eltapsoltam, eldrogoztam, elkurváztam.”
Túladagolás miatt többször került terápiára, de azt mondja, ott csak a testét gyógyították, a lelkével nem foglalkoztak. Szerinte a vallás az, ami a lelkét ápolja.
Amfetaminfüggő volt, de ahogy ő csalt, őt is becsapták. „Nagyon rossz minőségű drogokat lehetett beszerezni. Speedet akartam és krokodilt kaptam. Annak a nyomai a mai napig látszódnak a testemen. Ahol beszúrod, ott egyszerűen elzabálja a húst.”
Munkásszállón élt az anyagi gondok miatt, az akkori főnöke megsajnálta és felajánlotta, hogy lakhat az irodájában, amíg nem jön helyre. Ő sem sejtett semmit a drogról. Időközben azonban annyi büntetőpontja jött össze Tamásnak, hogy elvették a jogosítványát fél évre, munka nélkül maradt. Ekkor a maradék értékeit kellett eladnia, a laptopot, tabletet. A pénz így is elfogyott és egyre nőttek az elvonási tünetei. Egy hippi barátjának panaszkodott üzenetben.
„Írtam, hogy képzeld, már nem érzem a végtagjaimat, teljesen ellilult a kezem, a lábam. Ez a világcsavargó fiú meg azt mondta, gyere Tenerifére, itt nem fagysz meg és nem halsz éhen.”
Fotó: Juhász Tamás Miklós
Pénze nem volt, így a főnökét kérte, hogy ha meg akar tőle szabadulni, vegyen neki egy jegyet csak oda. 13 ezer forintból útnak is indulhatott, de csak ő. „Bepakoltam minden cuccomat, öltönyöket, bizonyítványokat, cipőt, sapkát, zoknit, szerszámokat, de nem volt bőröndjegyem.”
Így aztán egy hátizsákkal indult világgá, benne egy hátmosó kefe, egy 25 éves kis olló, ami sosem volt élezve, meg egy Márai-könyv.
Kapott még tíz euró zsebpénzt a főnökétől búcsúzóul, abból rögtön dohányt vett a reptéren, így 4 euróval érkezett Tenerifre.
Egy hippi közösséghez csatlakozott, de hamar rájött, ez nem az ő otthona. „Kukázásból éltünk, volt kaja, szállás, de állandóan be volt szívva, vagy rúgva mindenki, én meg próbáltam volna tiszta lenni.”
Elindult a kis hátizsákjával és az óceántól nem messze talált egy kis odút a kövek között, úgy gondolta, ott meg tudná húzni magát. Akkor még nem gondolt arra, hogy négy év múlva ilyen virágos, teraszos lakhelye lesz egy gyönyörú cicával és egy nagyon bájos kutyával.
Spanyolországban a kutyapisit is takarítani kell(ene)
Larát sétáltattam és az utcán láttam egy tisztító sprayt. Nyilván eltettem, majd jó lesz valamire – gondoltam! No, mit ad Isten, Larával, mivel csak homokba pisil, így megálltunk a parthoz közel és intézte a dolgát. Abban a pillanatban megállt mellettünk két motoros rendőr, és bőszen várakoztak, mit teszek én a pisis homokkal? Én pedig rögvest kikaptam a táskámból ezt a sprayt, és lefújtam a nedves homokot egy csomó habbal, amit persze abban a pillanatban elvitt a szél. Na mondom, bukováré, hiszen ez nem ecetes víz, de ők erre annyit mondtak: Grácias és elmentek.
Aki nem tudná, a Kanári szigeteken köteles vagy a kutyád vizeletét ecetes vízzel lemosni az utcán, különben akár 2000 euróra is büntethetnek.
Tamás ökohippinek tartja magát. Büszke arra, hogy vásárlásokkal nem terheli a Földet, komposztál, esővizet gyűjt, válogatja a szemetet. A klímaválságot már ő is tapasztalja. Áprilisban költözött Tenerifre és a következő novemberig nem volt eső, tavaly viszont egymást követték a viharok.
Nem fél attól sem, hogy egyszer elmossa az otthonát az eső vagy tönkreteszi a szél. Ha kell, tovább áll.
„Nem aggódom semmiért, semmiből nem csinálok problémát. Azt is elfogadom, ha az időjárás tönkretesz valamit. Jó kezekben vagyok, arra megyek, amerre Krisna vezet.”
Tamásnak a halál sem ijesztő, sőt.
„Mindenki azt hiszi, halhatatlan, hogy lesz holnap. De egyszercsak nem lesz. Na, én arra a pillanatra készülök. A halálra készülök, ami egy új élet kezdete. A lelki életre, ami az utolsó élet, hátrahagyva minden rosszat, amit a földi lét adott.”
Fotó: Juhász Tamás Miklós
Az ő életének legfontosabb fordulata, hogy leszokott. Leszokott?
„Hivatalosan én most is drogfüggő vagyok, tehát anyagmentes, kábítószerfüggő személy a megnevezésem. Nagy önteltség, beképzeltség kijelenteni egy pár éves tisztaság után, hogy az ember már gyógyult. Tíz év múlva talán mondhatom majd.”
A szexben is szünet van, de a vágyat még nem sikerült elfojtani. Egyetlen szeretkezése volt a négy év alatt Tenerifen és sikerült nemet mondania több lehetőségre. „Még mindig látom a nő testét. Azt szeretném, ha csak a lelkét látnám. Hiányzik a társ, olyan, akivel lelki összeköttetés van.”
Egy öt hónappal ezelőtti videójában is azt elemzi, milyen ára van annak, ha nem szeretne egyedül élni. Mi kell egy nőnek, tudna-e ott élni vele úgy, ahogy ő?
Az első dolog, kitisztítani a nemi vágyat a napi gondolataiból. Aztán jó lenne találni egy Krisna-tudatú nőt, akivel – úgy mondja – egymást szolgálhatják.
Egy éve készült összegzésben arról beszélt nem ez a végállomása, csak egy állomás az útján. Folyamatosan próbál tanulni, fejlődni, azt reméli, másoknak is segít a története: „Az utam elején állok. Remélem, ez is segít sokaknak, hogy keljenek útra! Az anyagi világból induljanak a lelki útra!”
Példa akar lenni, de nem úgy, hogy mindenkit arra biztasson, költözzenek a sivatagba. Azt szeretné, ha a lelki békéjét sikerülne minél több embernek megteremtenie és sokkal kevesebb anyagi érték mellett is elégedett lennie valahol az általa választott környezetben.
„Fontos, hogy az én eddigi sikereim nem az én érdemem, hanem Krisna kegye. Ha büszkeségből megfeledkeznék Isten segítségéről, akkor elbuknék.”
