Drogkarrierek: társadalmi párbeszéd a drogfüggőségről

Mit kell tudni a Drogkarrierekről?

Gombos Veronika: A Drogkarrierek egy társadalmi felelősségvállaláson alapuló projekt, ami a fiatalok által használt közösségimédia-felületeken mutatja be a drogfüggőségből sikeresen rehabilitált vagy kezelésen lévő fiatalok történeteit. A TikTok-csatornánk 2022. december 16-án indult, azóta dinamikus fejlődést mutat: 10 hét alatt 30 ezer követője lett, és 4 millió 500 ezer megtekintése volt. A célja figyelemfelkeltés, ismeretterjesztés, prevenció és társadalmi értékteremtés. Minőségi, ismeretterjesztő, drogprevenciós eszközt szeretnénk adni a fiatalok és a szüleik kezébe.

Gombos Veronika (Fotó: Czvitkovits Judit)

Mi az eredeti szakmád, hogyan vitt az utad a Drogkarrierek felé?

Gyermekotthonban nőtt fel, heroinfüggő volt, de ma már példás családapa Dietmár

Hégető Honorka és MÚOSZ díjas televíziós újságíró vagyok, a két gyermekem születése után nem sokkal azonban kiszámíthatóbb munkaidejű állásra váltottam, és kommunikációs szakemberként helyezkedtem el. Bármennyire is hasonlított egy tévés alkotói tevékenységhez a kommunikációs munkám, egy idő után már nem motivált, úgy éreztem, hogy engem is utolért az életközépi válság, nem láttam értelmét annak, amit csinálok.

Legbelül éreztem, hogy van egy küldetésem és tudtam, hogy szeretnék valami maradandót alkotni, csak nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Majd egy nap úgy ébredtem, hogy felmondok és mindent a küldetésemnek szentelek. Abban hiszek, hogy meg kell érinteni az embereket olyan történetekkel, melyekkel azonosulni tudnak, ami kicsit róluk is szól. Ezért a küldetésem tükröt tartani a társadalmi problémákra, mert az egyre tökéletesebbnek tűnő világban lassan elvész az átlagos. Azért pont ezt érzem a küldetésemnek, mert újságíróként meg tudom mutatni, anyukaként pedig meg akarom érteni a drogozást és a szenvedélybetegséget.

Még újságíróként, nyolc évvel ezelőtt kerestem fel a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthont a Drogkarrierek interjúsorozat ötletével – tévében ment volna –, de végül képtelen voltam leforgatni. Akkor volt négy- és hatéves a két kisfiam, és annyira féltem a kamaszkortól és attól, hogy bevonzom a drogproblémákat, ha akkor szenvedélybeteg emberekkel forgatok, hogy nem mertem belevágni végül a projektbe. Nyolc évvel később, amikor elérkeztem a karrierválsághoz, kiégéshez, egy régi tévés mentoromat kerestem fel, hogy szerinte milyen formában foglalkozhatnék szociálisan érzékeny témákkal, és ő javasolta azt, hogy vegyem elő a Drogkarrierek szinopszisát és forgassam le végre. Ez nagyon tetszett, de ahhoz, hogy jó filmet készíthessek, kellett volna stáb, pénz, emberek, és nekem semmim sem volt.

Abban az időben kezdtem el családállításra járni, és azon kezdtünk el dolgozni, hogy megtaláljam önmagam, hogy hol lehetnek elakadásaim, hogy megvalósíthassam a saját célkitűzéseim, terveim. Az életközépi válságom a munkám területére összpontosult, a hivatásomban elakadást éreztem, ezen dolgoztunk Diószegi Gabriellával. Az egyik alkalommal meséltem Gabinak a mentorommal folytatott beszélgetésről, a korábbi projektötletemről. És elhangzott a varázsszó, régi dédelgetett, meg nem valósított álmom: Drogkarrierek

Gabit is megérintette, olyannyira, hogy pillanatok alatt összeraktuk az első lépéseket, a Drogkarrierek projektet. Ő adja hozzá a szakmai tudását, én írok és filmezek. Tervezünk többféle tartalmat is, lesz podcast, interjú, hosszabb videó is majd a Youtube-on.

Diószegi Gabriella (Fotó: Czvitkovits Judit)

Hogyan segíthet a családállítás, sorselemzés a drogfüggőségben?

Diószegi Gabriella: Tágítsuk ki kicsit, és ne csak a drogfüggésben szenvedőkre vonatkoztassuk a következőket. Életvezetési nehézséget már szinte mindannyian éreztünk. A tudatos önfelismerés bármilyen élethelyzeti nehézségünkben első lépés a gyógyulás felé. Ha az ember felismeri, hogy elvesztette a döntési szabadságát az élete felett, valami más – sóvárgás valamelyik vágyának megélésében – irányítja napi cselekvéseit, már az első lépést megtette önmaga felé. Ha segítséget is kér, már halad az útján. A sorselemzés feltárja a személyiség működését, és annak mozgatórugóit, rámutat életútjának tervezettségére, feltárja a hozott képességeket, nehézségeket. Ez a megértésben segít sokat.

A második lépcső, amikor keressük az okokat, és változtatni szeretnénk, vissza akarjuk állítani a korábban már megélt egységünket önmagunkkal. A családállítás ebben tud segíteni. A családrendszerben feltárult ismétlődő dinamikák, a gyerekkorban elszenvedett hiányok, bántalmazások lenyomatai ott vannak zsigeri szinten, lenyomatot hagyva az ember testében, energiarendszerében. A családállítás ezek feltárásában és feloldásában segít.

Hány éveseknek szánod a videókat?

Gombos Veronika: Középsiskolásoknak, fiatal felnőtteknek, szülőknek. Beszélni kell róla, és a gyerekekkel beszélgetni, hogy ismerjék a drogok hatásait és veszélyeit. A tiltással semmit sem érünk, de az információval tudunk segíteni a megelőzésben.

Most 12 és 14 évesek a gyerekeim, és nemcsak azért nézik a Drogkarrierek videókat, mert én gyártom a tartalmat, hanem mert érdeklik őket a történetek. Amikor elindult ez a csatorna, akkor a fiam egyik 14 éves osztálytársa ajánlotta neki, hogy nézze meg, van a TikTokon egy tök jó csatorna, a Drogkarrierek. A fiam pedig büszkén rávágta, hogy az anyukája csinálja. Azóta a csatorna egy igazi kis közösséggé alakult: a kommentekben biztatják és bátorítják egymást az emberek a leszokásra, és megosztják saját tapasztalataikat, élményeiket.

Volt olyan, aki TikTokon, a videók miatt keresett meg, hogy elmesélné a saját történetét?

Igen, jönnek ilyen üzenetek, csak szűrni szeretném majd a történeteket, ezért mindenkitől azt szoktam kérni, hogy írjon pár mondatot magáról, mielőtt elkezdenék interjúkat szervezni velük. Olyan visszajelzések is érkeztek, hogy a videók hatására már két függő is eljutott odáig, hogy beköltözzön a drogterápiás otthonba. A kisfilmekhez mindig kiteszem az elérhetőségeket, hol jelentkezhetnek azok, akiknek drogproblémája van, és mesélik a terápiás otthonban, hogy éjjel-nappal csörögnek a telefonok, ők sem gondolták volna, hogy a TikTok-videók elindíthatnak egy ilyen folyamatot. Mondhatjuk, hogy a csatorna már most, ilyen rövid idő alatt is elérte célját: interaktív és segítő lett.

Diószegi Gabriella és Gombos Veronika (Fotó: Czvitkovits Judit)

Hol kezdted az interjúkészítést?

A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthont kerestem meg újra, akikkel nyolc évvel ezelőtt is felvettem a kapcsolatot, most is nyitottak voltak az ötletre, szabad kezet adott a vezető, Erdős Eszter a forgatásra, interjúzásra. Ez nagy dolog, mert ilyen érzékeny területen ritkán kapunk ekkora szabadságot. Fogtam a telefonomat és elindultam, több helyszínen forgattam, és forgatok azóta is, a videókat szintén én vágom meg. Szerencsére a bentlakók is nyitottak, azok is, akik még most vannak a rehabon és azok is, akik ott gyógyultak, de már nem laknak az otthonban. Fantasztikus emberekkel találkoztam, látszik, hogy milyen nehéz munka számukra a rehabilitáció, nagyon szépen meg tudják fogalmazni az érzéseiket, érződik az önismeretbe fektetett energia azon, ahogy beszélnek a drogfüggőségükről és az okokról.

Volt egy interjúalanyom, aki például 12 éves korában jött rá, hogy meleg, és amikor elmondta otthon, akkor elutasítást és verést kapott érte, innen indult el a droghoz vezető úton. Vagy volt, aki arról mesélt, hogy a barátjának az anyukája vitte őket bele a drogozásba, gyakorlatilag az anyuka szúrta be nekik a cuccot. Egy másik pedig úgy került a drogok közelébe, hogy egy barát anyjának kellett sofőrködnie, és kiderült, hogy díler volt az anyuka.

De beszélgettem egy olyan sráccal is, aki ha rossz jegyet kapott vagy rossz napja volt az iskolában, akkor hazament és a fűhöz nyúlt, hogy jobb legyen a kedve. Ezen én teljesen megdöbbentem, nekem kamaszkoromban eszembe sem jutott volna, de nem is volt ilyen könnyen elérhető a drog, mint manapság. A Drogkarrierek kapcsán beszélgettem egy apukával például, aki elmesélte, hogy talált a gyerekénél drogot, aki az iskolában kapta egy társától. A mi gyerekkorunkban azért nem voltak ennyire kéznél ezek a szerek. Az is közrejátszhat ebben, hogy a Covid miatt otthon rekedtek a családok, össze voltak zárva, ami még jobban felerősítette a függőségeket, legyen az drog- alkohol- vagy internetfüggőség.

Amikor pedig mindez nem jön össze, akkor kell valami, amivel elbódítják magukat, hogy ne érezzék a fájdalmat és megfelelési kényszert, ne szorongjanak.

Mennyire adnak tanácsot a szülőknek a Drogkarrierek videói?

Szerintem a szülőknek is sokat adhatnak a Drogkarrierek történetei. Amikor még picik voltak a gyerekeim, nagyon aggódtam szülőként, hogy milyen lesz a kamaszkor. Úgy izgultam miatta, mint kismamaként a szülésen. De ma már tudom, hogy nem kell félni a kamaszkortól. A Drogkarrierek tartalmai az aggódó szülők számára tanácsot adhatnak, érdemes ezzel a témával foglalkozni már jóval azelőtt, hogy kamaszkorba érnek a gyerekek.

Neki például segített, hogy elhangzik az egyik videóban, hogy aki vénás beadható drogot használ, az valószínűleg nyáron, 40 fokban is hosszú ujjú pólóban járkál, illetve nincs kedve semmihez, és nem azért nem beszélget a szüleivel, mert utálja őket – mert amúgy ez kívülről úgy néz ki –, hanem hogy ne vegyék észre, hogy belőtte magát. Mert két értelmes mondatot nem tud összerakni abban az állapotban. A szülő ebből annyit lát, hogy a gyerek lehangolt, fáradt és kedvetlen, táskásak a szemei. Ez utóbbi arra is utalhat, hogy olyan drogot használ, amitől 10-12 napokat is képes ébren, alvás nélkül lenni.

Gombos Veronika és Diószegi Gabriella (Fotó: Czvitkovits Judit)

Több kérdés jött már szülőktől a TikTokon üzenetekben, hogy hova kell fordulni, mit lehet tenni, ha drogozik a nagykorú gyerek, de nem akar együttműködni, nem akar rehabra menni. Erre mondta azt a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon egyik mentora – a mentorok közül sokan függők voltak –, hogy nem szabad helyette megoldani az életét, hanem hagyni kell, hogy elkövesse a hibáit, és ő maga jöjjön el segítséget kérni.

Sajnos kaptam nagyon szomorú üzenetet is: van olyan édesanya, aki elvesztette gyermekét a drogok miatt. És aggódó feleség is írt, akinek a férje menthetetlen, gyakorlatilag haldoklik. Ilyenkor nagyon nehéz válaszolni, de meg kell tennem, mert ez már egy közösség, aminek én is a része vagyok.

 Tartanál a drogokról prevenciós beszélgetéseket is az iskolákban, ha felkérnének?

Élj szabadon, kokainos szex nélkül! – Tamás új élete a semmiből, az óceánnál

Nagyon szívesen, már azért is, mert épp anyaként is benne vagyok a gyerekek drogokkal kapcsolatos felvilágosításában, mert ekkorák a gyerekeim. Miközben a tévés újságíró szakmám miatt tudom azt is, hogyan szólítsam meg az embereket, így a kapcsolatteremtéssel sem lenne probléma. Tulajdonképpen a Drogkarrierek, a küldetésem is így alakult ki, hogy beszélni akarok a drogfüggőségről a fiatalokkal, csak épp a TikTokon és Youtube-on érem el őket a témával jobban, nem az iskolában. Amikor látom a visszajelzéseket, és hogy milyen rengetegen kíváncsiak a videókra, akkor azért úgy érzem, hogy erre szükség van, segíthetünk, és maradandót alkothatunk. A prevenció a cél, ha egy videóval egy gyereket meg tudunk menteni, az már siker, de ha nagyon-nagyon sokat, az maga a csoda.

Gombos Veronika (Fotó: Czvitkovits Judit)

Melyik történet érintett meg a legmélyebben?

Mindegyik történet megérintett, mert mindegyiknek más a tanulsága. Bátor embereknek tartom őket, mert felvállalják hibáikat és megosztják a nagyvilággal. Ezek a fiatalok olyan kábítószerfüggők, akik a pokolból tértek vissza. De ha egyet kell kiemelnem, akkor a 17 éves Zolit emelném ki, akinek ötéves a drogkarrierje és nagyon sokféle drogot kipróbált. Rengeteg lelki fájdalommal küzdött és a boldogságot kereste a szerekben. 12 évesen kezdte, rossz belegondolni, hogy az én kisebbik fiam most 12 éves, talán ezért is érintett meg a története. 

A forgatáson nemcsak interjút adott, hanem énekelt és zongorázott is nekem. A hangja az én lelkemet is gyógyította és inspirált. A dal, amit énekelt, a Follow The Flow Porszem című száma, amikor meghallgattam az eredetit, olyan érzésem volt, mintha csak a Drogkarrierekhez írták volna.

A legtöbbnek a drogkarrierje 15-20-25 év, ezeknek az embereknek kimaradt az életéből a felnőtté válás szakasza, gyakorlatilag olyan, mintha 12 éves koruktól átaludtak volna egy fél életet. Emlékeik a drogos időszakból nem nagyon vannak, a rövid távú memóriájuk sérült. A drog testileg és szellemileg is leépítette őket, volt, akit többször kellett újraéleszteni, és olyan is volt, aki többször került be pszichiátriára. Sokan közülük mindenüket elvesztették és hajléktalanná váltak. Ezt tette velük a drog. Vajon megéri?