Megvan az az érzés, amikor a szerelmed hamarabb elalszik nálad, és a békésen alvó másik feledben gyönyörködsz, mikor egyszer csak irdatlanul felhorkant? Ilyenkor persze csak morgolódni tudsz („Ez így nem élet!”), netán időről-időre gyengéden megpaskolod (értsd: erőteljesen megrúgod) a láncfűrészt is túlharsogóan horkoló kedvesed – amivel a világon semmit sem érsz el. Másnap reggel ő kipihenve és felfrissülve ébred, miközben te örülsz, hogy még életeben vagy. Nyugi, ezzel a szituációval távolról sem vagy egyedül. Így járt például Carly Fredrick is, aki azonban egy idő után feladta az éjszakai szenvedést, és inkább átcuccolt a vendégszobájukba.
Carly és a férje már évek óta külön ágyban alszanak, a nő viszont csak most tudta meg, hogy ennek a jelenségnek neve is van: „alvási válásnak” hívják, de nem olyan szörnyű a helyzet, mint ahogy arra az elnevezés utal. Attól még ugyanis, hogy nem osztoznak az ágyon, túl sokat nem változott a kapcsolatuk. Carly szerint nem sínylette meg a szexuális életük a rendszert, és szakértők is alátámasztják az állítását. Ők ugyanis azt mondják, hogy az alvási válás ellenére is minden további nélkül is boldog lehet egy pár. „Mert hát – teszi fel a kérdést Carly – kinek lenne kedve szexuális intimitáshoz, vagy akárcsak egy normál beszélgetéshez, ha hetek óta nem aludta ki magát? Én biztos nem vagyok rá képes. Szükségem van az alvásra, hogy rendesen működjek, és mikor megosztom az ágyat a férjemmel, egy szemhunyásnyit sem tudok pihenni.”
Jelenet a Csipkerózsika című filmből
Azért az átállás nem ment olyan egyszerűen Carlyék számára sem: a férje sokáig nem bírta elfogadni, hogy a nő nem tud/akar vele aludni. Ezért a vendégszobába költözés előtt mindenféle alternatív megoldás szóba került. Carly kipróbálta a füldugót („nagyjából a horkolás 2%-át szűrte ki – őszintén, működik ez bárki számára is?!”), a fejhallgatót fehér zajjal (ennél viszont nem hallott semmit, így azon stresszelt, hogy mi van, ha nem kel fel, ha a gyerekinek szüksége van rá); a férje pedig a különböző orra meg szájba való eszközöket, de csak nem segített semmit. „Bár a férjem igyekezett, alvási apnoéval nem akarta kivizsgáltatni magát, mert nem akart ilyen »maszk-izét« a fején egész éjszakára. Úgyhogy benne ragadtunk a brutális horkolás szituációjába, én pedig továbbra sem tudtam együtt aludni vele.”
Végül Carly meggyőzte az éjjelente a decibelmérő kiakasztásán ügyködő párját, hogy a kapcsolatuk és az egészségük (mármint leginkább Carlyé) miatt muszáj a vendégszobát a második hálónak kinevezniük. Ebben azonban a kislányuk is a nő segítségére volt, mikor poénból videóra vette az apja horkolását. Carly ugyan jót nevetett rajta, de „azt mondtam neki, hogy ne nevessünk emiatt apán, mert nem tehet róla. Viszont amikor neki is elmondta, hogy felvette a horkolását, hallani akarta. Fergeteges volt az arckifejezése, mikor megnézte a videót. »Ennyire hangos vagyok? Azt a mindenit, hát nem csoda, hogy nem akarsz egy szobában lenni velem! Csodálom, hogy egy házban alszunk!«.” Végül ez billentette át a mérleget Carly javára, olyannyira, hogy a férje nemcsak nem bánja, hogy külön szobában alszanak, de alvási apnoé vizsgálatra is bejelentkezett…
