A nyári szünetben nem olyan egyszerű megoldani a gyerekek felügyeletét, vannak olyan családok, ahol egyszerűen nincs pénz táborokra, máshol pedig a gyerek nem akar menni, inkább otthon tölti a nyári napokat, amíg a szülők dolgoznak. És mi mást csinálna otthon a gyerek, tini, kamasz, mint nyomkodja a telefont, számítógépet, internetezik, csetel, játszik – életkortól függően az online térben szórakoztatja magát.
Egyre kisebb gyerekeket érint
Nagyon boomer szövegnek hangzik, mégis rá kell ébredni szülőként, hogy milyen nagy az online zaklatás veszélye, amire a nyári szünet majdnem végtelen digitális idejében még inkább ki vannak téve a gyerekek. És egyáltalán nemcsak tizenévesekről beszélünk, akik piszkálják egymást esetleg az Instán és TikTokon, hanem már jóval kisebbeket is beszippant az online világ.
„Egy 2011-es magyar jelentés szerint a gyerekek 9 éves korban kezdik önállóan használni az internetet, de mára ez az életkor 5-6 évesre módosult. Az UNICEF hazai adatai és egy 2015-ös átfogó kutatás szerint a gyerekek 80 százaléka nagyon súlyos problémának tartja az online bántalmazást. A BeSocial legújabb, 2021-es kutatása megerősíti a hazai adatokat, romló statisztikát és egyre nagyobb problémákat jelez: a zaklatás előfordulása 7 százalékkal növekedett, a szexuálistartalom-kéréssel pedig 12 százalékkal több fiatal találkozott és 5 százalékkal többen teljesítették a kérést a 2019-es adatokhoz képest” – olvashatjuk Urbán Anikó-Villányi Gergő Bántanak! Segítesz? című könyvében. A veszély egyre fiatalabb gyerekekre leselkedik, akiket nekünk, szülőknek kell felkészíteni arra, hogy mi várhat rájuk az interneten.
Ezt támasztja alá Hortobágyi Ágoston digitális stratéga szakvéleménye is: „Általános tévhit ráadásul, hogy a különböző veszélyek csak a nagyobbakat érintik és elég leülni a gyerekekkel beszélgetni 14-15 éves korban. Sajnos a negatív tendenciák már a kisebbeket, az 5-6 éves kicsiket is fokozottan fenyegetik, így érdemes sokkal korábban, az iskolába lépéskor elkezdeni a beszélgetéseket a témában, illetve lefektetni az internethasználattal kapcsolatos szabályokat, melyekhez később is vissza lehet majd nyúlni.”
Fotó: Getty Images
Digitális gyermekvédelem
A szakember szerint a 14-25 éves korosztály háromnegyede még tanulás közben sem tudja letenni a telefont, és szívesebben tölti chateléssel az idejét, mint családi programmal. Saját bevallásuk szerint minden második tinit ért már online zaklatás és szaporodnak az olyan gyermekpszichiátriai következmények, mint a figyelemzavar, szenzoros érzékenység és önsértés. A szülők közül sokan nehezen boldogulnak az online tér szabályaival, nem ismerik az eszközöket és applikációkat, vagy épp maguk is függők.
A digitális gyermekvédelem tehát a szülőkkel kezdődik
– véli Hortobágyi Ágoston, aki szerint hamarosan visszafordíthatatlan társadalmi következményei lesznek annak, ha nem indul el párbeszéd a témában.
Első körben szülőként meg kell értenünk, hogy mit jelent a cyberbullying, amiben szerencsére már bőven találunk tájékoztató anyagot. A Bántanak! Segítesz? könyv is segít definiálni az online zaklatás fogalmát: „Megan Poore, egy digitális oktatással foglalkozó szakember nagyon is találó definíciója szerint az online bántalmazás »bármilyen, egy másik ember ellen irányuló, digitális technológiai eszközzel elkövetett ellenséges cselekvés.« (…)
Példának okáért cyberbullying körébe tartozik az a közlésforma, amely az áldozat megfélemlítésére, irányítására, manipulálására, becsmérlésére, szavahihetőségére, illetőleg megalázására irányul.
Ezen cselekvések szándékosak, ismétlődőek és ellenséges hangnemük arra irányul, hogy a másik emberben (anyagi, lelki) kárt tegyen.”
A cyberbullying legnépszerűbb helyszínei a közösségi oldalak, ahol hirtelen nagyközönség előtt tudják alázni egymást a gyerekek, és ahol a kegyetlenség és érzelmi terror nagyon könnyen elkezd burjánozni. A könyv egy 2019-es kutatás eredményeit hozza fel példának, amelyben azt találták, hogy az általános iskolások 63,4 százaléka, a középiskolások 68,7 százaléka vett már részt aktívan internetes zaklatásban – azaz nem ők voltak az áldozatok, hanem ennyi a bántalmazó. Leggyakrabban kiközösítésről vagy sértő képekről, üzenetekről van szó ilyenkor. A kutatási eredmények szerint hasonló az áldozatok aránya is – az általános iskolások 68,9 százaléka, a középiskolások 72,4 százaléka volt már internetes zaklatás áldozata.
A szülőknek kell felkészülni
Az online zaklatás tehát már társadalmi probléma, ami egyre több gyereket érint, a nyári szünet közeledtével pedig fel kell készülni arra, hogy szülőként nem nagyon kapunk ebben segítséget a hivatalos szervektől. Bár elvileg a zaklatás, bántalmazás bármilyen formája büntetendő, de mind tudjuk, hogy a hatóság nem tart még ott, hogy hatékonyan fel tudjon lépni az online zaklatás ellen. A törvény megvan hozzá, csak a gyakorlat hiányzik. Az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) idézi az online zaklatás esetében a Btk. vonatkozó részét: „Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A valóságban azonban lassan őrölnek a malmok, miközben súlyos érzelmi károkat szenvednek a gyerekek, úgyhogy nem várhatunk a hatóságokra, ha az online zaklatásról van szó. „Jól látszik, hogy egyelőre szakadék tátong a törvénykezés és a mindennapokban előforduló esetek között, így valóban a szülőre hárul a feladat, hogy egyfajta szabályalkotóként, ha úgy tetszik, bíróként lépjen fel” – írja Hortobágyi Ágoston.
Ezt feltétlenül komolyan kell venni, hiszen ahogy a fizikai térben is felelősek vagyunk a gyermekünk testi-lelki jóllétéért, jó lenne, ha az online térre vonatkozóan is magunkénak éreznénk ezt a szerepet.
„Úgy gondolom, hogy egyre fontosabb fogalom lesz a digitális nevelés vagy a digitális gyermekvédelem – teszi hozzá a szakember –, viszont ehhez a szülők tudatos és széles körű edukációjára is szükség van. Sokan tisztában vannak már a veszélyekkel, sokat olvasnak a témáról, aggódnak is a gyermekeikért, de fogalmuk sincs arról, milyen lépéseket tehetnének a megoldás felé.”
Fotó: Getty Images
Ne tiltsd, tanítsd!
A tiltás a legrosszabb megoldás, ha nem engeded a gyereket internet közelébe, annál inkább vágyakozni fog utána, és kijátszva a figyelmedet, titokban használja majd. Márpedig a titkolózás a bántalmazás melegágya, mert ha valamilyen sérelem éri az online térben, akkor nem mer majd a szülőkhöz fordulni segítségért, hiszen eleve nem is volt számára engedélyezve az internethasználat. Fontos tisztában lenni szülőként azzal, hogy hivatalosan mennyi képernyőidő az ajánlott, és ehhez mérten meghozni az otthoni szabályokat az internetezéssel kapcsolatban.
A WHO 2019-es javaslata szerint az 5 éves vagy annál fiatalabb gyerekek számára maximum napi 2 óra képernyőidő a megfelelő, míg a 11-13 éves kiskamaszoknak hétvégén már lehet ez 3 óra is.
Ahhoz, hogy ezt a képesek legyünk betartatni a gyerekekkel, leginkább arra van szükség, hogy más alternatívákat nyújtsunk nekik. Nyári szünetben például a 11-13 éves korosztályt már egyedül is el lehet engedni a játszótérre vagy kosarazni a barátokkal, minél többet kint tudjuk őket tartani a szabadban olyan tevékenységekkel, amiket szeretnek, annál kevésbé fogják nyomkodni a telefont vagy online lógni otthon a gép előtt. Sport, hobbi, művészet, zene… minden jöhet, amihez nem feltétlenül kell internet.
Közben azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az sem jó, ha elvágjuk a gyerekeket az online tértől, mert tudniuk kell kezelni, tájékozódni benne, hiszen az ő életüknek már annyira szerves része lesz, hogy a teljes tiltással akár több kárt is okozhatunk. Amellett, hogy mi magunk jó példával járunk elöl a netes tartalmak fogyasztásával kapcsolatban, érdemes a Bántanak! Segítesz? könyv szakembereire hallgatni:
„Szülőként fontos, hogy az otthoni keretek stabilak és határozottak legyenek. Ebbe beleértjük az okoseszközöket és az online időt érintő szabályokat is. Minél kisebb a gyerek, annál inkább szüksége van egy megszokott napirendre és arra, hogy az ebből való kitörési kísérleteire határozott választ kapjon.
A tiltás lehetőleg végszükség esetére fenntartott lehetőség legyen, mivel a teljes elzárás gyakran több bajt okoz, mint hasznot, ráadásul a gyerek-szülő kapcsolatot is megronthatja.
A következmények felvázolása (pl. ha lefekvés után becsempészed a telefonod a szobádba, egy hétig nem kapod vissza) szintén nagyon fontos, és emellett ezek betartása is, a következetesség jegyében. (…)
Lehet közös digitális házirendet kialakítani, amibe a gyereknek is van beleszólása, életkorának megfelelően.
Számítsunk rá és készüljünk fel arra, hogy könyörgés, zsarolás, alkudozás, szeretetmegvonás útján és sok egyéb módon igyekszik a gyerek az akaratát érvényesíteni majd, főként, ha hirtelen az eddigiektől eltérő szabályokat, határokat állítunk fel.”
