A Kiwi Farms nevű bullying fórum története

Képzeld el, hogy egy átlagos pénteki napon egyszer csak dörömbölnek az ajtódon. Gyanútlanul kinyitod, és az első dolog, amit meglátsz, egy arcodba meredő fegyver, amely egy rendőr kezében folytatódik, mögötte pedig egy egész kommandós csapat. Az egyenruhások kérdezés nélkül benyomulnak a lakásodba, átkutatnak, felforgatnak mindent, elveszik a telefonodat, a laptopodat, a számítógépedet, téged pedig, mielőtt egyáltalán kérdezhetnél bármit, megbilincselnek és elvisznek. Napokig tartanak fogva, durván vallatnak, arra kíváncsiak, mikor és hogyan akartad megölni a városi politikusokat és „mellesleg” a saját anyádat. Nem értesz semmit, nyilván eszedbe sem jutott ilyesmi. Miután sem a gépeken nem találtak semmit, és te sem tettél vallomást – hogy is tehettél volna –, a fejüket csóválva elengednek.

Pontosan ez történt Clara Sorrenti – ahogy az interneten ismerik, Keffals – videójáték-streamerrel és kanadai politikus-aktivistával augusztus elején. Mint kiderült, a rendőrség levelet kapott tőle, amelyben bevallja, hogy a fenti bűncselekményeket tervezi. A levelet persze nem ő küldte, egy internetes gyűlöletcsoport tagjai írtak mailt a nevében; az már csak hab a tortán, hogy a transzszexuális aktivistát a rendőrség a „halottnevén” (deadname) szólította, azaz azon a férfinéven, amit az átalakulás előtt használt. Sorrenti később elmondta, különösebb technológiai tudás sem szükségeltetik ehhez, bárki képes kamu, a célszemélyével megegyező mailcímet gyártani, és küldeni egy levelet egy fegyvert ábrázoló képpel és azzal a szöveggel, hogy „indulok mészárszéket rendezni” – pont úgy, ahogy vele történt. A legszörnyűbb az volt, hogy a rendőrség hozzá mint terroristához érkezett ki, és látszott rajtuk, hogy készek tüzelni – sőt, talán szeretnének is. Egy hirtelen mozdulat, és meghalhatott volna. Ekkor már világos volt, hogy a halálát kívánó internetes trollok vették célba.

Az igazi megpróbáltatások pedig csak ekkor kezdődtek. Sorrenti egy hotelbe menekült, remélte, ott nem találják meg, ám óvatlanul posztolt egy képet a macskájáról, a háttérben belógó ágynemű alapján pedig beazonosítható volt a hotel. A trolloknak több se kellett, több tucat pizzát küldtek neki a szállodába, címzettként pedig természetesen a halottnevét adták meg. Az üzenet egyértelmű volt: „tudjuk, hol vagy és eljövünk érted”. Sorrenti és vőlegénye azóta elmenekültek az országból és igyekeznek meghúzni magukat Belfastban egy barátjuknál – pont úgy, ahogy trollok akarták, ha már megöletni nem sikerült. Ráadásul ott is megtalálták: egy fórumozó megjelent a házuk előtt egy transzfób, gyűlölködő transzparenssel, majd amikor az említett barátjuk posztolt arról, hogy étterembe megy kipróbálni egy fogást, az összes belfasti éttermet, amely felszolgálja az ételt, bombatámadással fenyegettek meg.

Sorrenti még így is szerencsés: eddig három igazolt haláleset fűződik a Vice magazin kutatása szerint a Kiwi Farms nevű netes gyűlöletfórumhoz.

Doxxolják; a doxxing az, amikor valakinek engedély nélkül publikálják a személyes adatait (címét, elérhetőségeit), a családja, barátai lakhelyét, esetleg munkahelyét és napi rutinját, azzal a céllal, hogy bárki megtalálja és szabadon fenyegethesse őket, vagy simán félelemkeltésként. Ezután feltörik mindenét, amit csak lehet; személyes, ha találnak, szexuális fotókat hoznak nyilvánosságra, majd hazugságokat kezdenek terjeszteni róla, jellemzően azt, hogy pedofil. Ez történt Sorrentivel is még a rendőrségi zaklatás előtt.

Hogy a név honnan származik, nem tudni, pontosabban bonyolult és idióta sztori, és mint az interneten annyi minden másnak, semmi értelme sincsen. A lényeg, hogy a Trump-hívő alt-right fiatalokat, inceleket és nettó rasszistákat tárt karokkal váró 8chan nevű fórumból váltak ki az egyik admin, Josh Moon vezetésével. Moon nemcsak szellemi atyja a „mozgalomnak”, hanem vezetője is, méghozzá autoriter: minden célszemélyre személyesen bólint rá, mielőtt harcba küldi névtelen „katonáit”. A beszélgetésekben aktívan részt vesz, ha kell, fegyelmez, és figyel, hogy ideológiailag senki se lógjon ki a sorból. Bár egyelőre senki nem használja rájuk a „terrorszervezet” kifejezést, végső soron erről van szó: erőszakkal igyekeznek félelmet kelteni egyénekben és csoportokban, és bár a konkrét fizikai támadásig nem merészkedtek, vannak akkora mesterei az online bullyingnak, hogy az áldozatok a trollok helyett is kárt tesznek magukban (vagy a rendőrség bennük, ha rájuk uszítják); már csak az hiányzik, hogy a hatóságok is belássák, hogy ez pont olyan támadás, mintha személyesen törnék rájuk az ajtót.

Josh Moon (Forrás: Wikipedia)

A Kiwi Farm „küldetése” sokrétű: a célszemélyek kitárgyalásán és a zaklatások megtervezésén túl előszeretettel publikálják tömeggyilkosok kiáltványait (főleg, ha egyetértenek velük), és a mészárlásról készült videók is megnézhetők az oldalon. Például Brenton Tarranté, aki az új-zélandi Christchurch mecsetjénél elkövetett, 51 életet követelő tömeggyilkosság kitervelője volt. A tőle származó videófelvételt és a kiáltványt is közzé tették (még az is lehet, hogy maguk a gyilkosok), Moon pedig nem adta oda az adatokat az ország rendőrségének, hiába kérték.

– üzente, és ezzel részéről lezártnak tekintette az ügyet. Természetesen nem is távolított el semmit az oldalról. Az új-zélandi hatóságok jobb híján elérhetetlenné tették az oldalt, és hoztak egy szabályt arról, hogy akár 14 év börtönnel büntethető az, aki közzéteszi vagy megosztja a képeket és videókat.

Ez persze csak mellékszál; a Kiwi Farms valódi értelme – és legaktívabb szekciója – a lolcows (kb. röhejes tehenek) nevű alfórum, ahol a transznemű embereket tárgyalják ki és támadják meg. Nem kell, hogy közszereplők, véleményformálók, aktivisták legyenek, elég, ha egyszer valahol utalást tettek arra, hogy transzszexuálisok; sőt, minél kevésbé szokták meg a nyilvánosságot, annál érzékenyebben reagálnak a doxxingra, a swattingra (így hívják azt, amikor valakire ráküldik a rendőrséget) és az online zaklatásra. Értsd: őket a legkönnyebb öngyilkosságba kergetni.

Mára hatalmas, bárki számára hozzáférhető adatbázis gyűlt össze a számukra „problémás” személyekből, érzékeny adatokkal, bosszúpornó-felvételekkel és összefüggéstelen hazugságokkal, gyalázkodással. Egy-egy gyilkos kampány évekig is tarthat, több fronton egyszerre vagy felváltva támadnak: megpróbálják ellehetetleníteni a munkahelyén, vagy kirúgatni, családját, barátait zargatják (ez általában hatásos, az ember sokkal rosszabbul viseli, ha szeretteit bántják az ő vélt „bűnei” miatt, mintha őt magát zaklatnák), gyakran ideig-óráig leállnak, aztán, amikor az áldozat azt hiszi, végre elült a vihar, kezdődik az egész elölről.

Tulajdonképpen elég az, ha valaki posztol valamit, ami nekik nem tetszik. Központi ideológiájuk nincsen; kínálkozó lenne, hogy mindenkit el akarnak lehetetleníteni, aki nem a „tiszta vérű” fehérek társadalmát erősíti, ám valójában semmi másról nem szól az egész, csak saját kicsinyes, bosszúvágyuk és frusztrációik kiéléséről.

Jelen időben írunk róluk, nem véletlenül. Kisebb-nagyobb szünetekkel 2013 óta űzik ezt a beteg hobbit, és senki nem tett semmit. Még úgy sem, hogy már abban az évben rászálltak Chloe Sagal videójáték-fejélesztőre, aki közösségi kampánnyal gyűjtött 30 ezer dollárt, állítása szerint arra, hogy egy autóbaleset után a testében maradt repeszt eltávolíttasson. Később kiderült, hogy transzneműként az átalakító műtétekre kellett a pénz. A Kiwi Farms évekig zaklatta emiatt, végül 2018-ban felgyújtotta magát. Hasonló zaklatás után vetett véget életének a kanadai Julie Terryberry 2016-ban; ekkor Josh Moon bandavezér először és utoljára szólalt meg az ügyben, azt állította, se közük, se felelősségük nincs abban, hogy valaki úgy dönt, öngyilkos lesz. Lizzy Waite transz nő hetekig tartó zaklatás után lett öngyilkos; partnere Facebookon posztolta búcsúlevelét és válaszolt is neki, hogy ha már életében nem tudta megvigasztalni, utólag és nyilvánosan megpróbálja. Azonnal felbukkantak a trollok, akik nem győzték hangsúlyozni, hogy „jó, hogy meghalt”, és hogy

A zaklatás napokig folytatódott.

A Cloudflare központja San Franciscóban (Fotó: Profimedia)

Jogilag még így is támadhatatlanok: védett szervereken szerveződnek, a szólásszabadság védelme pedig őket is megilleti, és még ha eljárást is indítanának ellenük, akkor is a weboldal tárhelyének fenntartóján múlik, lép-e az ügyben. Évekig a Cloudflare nevű szolgáltatónál tanyáztak; a vállalat nem csak tárhelyet, hanem védelmi rendszert is kínál, nem is akármilyet, azaz miközben a Kiwi Farms „katonái” ártatlanokat támadnak, ők maguk biztonságban vannak. Clara Sorrenti aktivista végül – okosan – nem a Kiwi Farms ellen kezdett kampányolni, hanem a Cloudflare ellen. Sikerült: az Al-Kaida és a neonáci The Daily Sturmer weboldalainak is otthont adó szolgáltatás pár napja végül lekapcsolta a Kiwi Farms fórumait. Pár napig úgy tűnt, győzött a józan ész; a fórum azonban szerdán újra elindult, most már a kifejezetten a hasonló „vitatott” tartalmak hosztolására szakosodott VanwaTech vállalatnál. Értsd: nem változott semmi, a trollok szabadon fenyegetőzhetnek tovább.

Közben egyre több szakértő beszél arról, hogy tényleg ez a terrorizmus új formája, amivel kezdeni kellene valamit, és az aktivisták és egyéb nekik nem tetsző személyek doxxolása után lehet, hogy az FBI ügynökeinek listája lesz a következő, amit kiszivárogtat a mára mindenféle hivatalban erős összeköttetésekkel rendelkező trollhálózat, lépni kellene tehát ellenük. Úgy tűnik azonban, a Kiwi Farms fórumozóinak pont van annyi eszük, hogy ne csináljanak magukból nemzetbiztonsági kockázatot, a hatóságok így egyelőre tehetetlenek. Azaz a következő években annyi embert kergethetnek öngyilkosságba, amennyit csak nem szégyellnek – márpedig ők nem arról híresek, hogy szégyellnék magukat bármiért is.